CSEKE GÁBOR: Toronto 3-szor + 1... - és egy ráadás (11)

Toronto, Victoria Harbour 2017. augusztus 12.

A magányos bódé

Korán kelés.
Útnak indulás előtt még pénzügyek gyors intézése egy korán nyitva talált bankfióknál, s irány Victoria Harbour. Délelőtt 11-kor már a tónál vagyunk.
Rázendít az eső.
Gabi még a reggel vitorlázni ment – Andreával és Alexszel. Csak Marika és a kutya várnak otthon. A kutya őrült ragaszkodással fogadott, mindenkinek nekiszökött, alig tudtunk megszabadulni örömugrándozásának kellemetlenségeitől (karmolás, kedveskedő bokszütései nyomán keletkezett kisebb-nagyobb zúzódások).
Szél kerekedett s estig tombolt a tó fölött. Akkor szerencsére megérkeztek Gabiék is nagy vidáman. Kalandos utazásról számoltak be, de szerencsére, a hajó jó formáját mutatta és a partra szállás is probléma nélkül zajlott le.
Mivel senkinek nem volt kedve vacsorakészítéssel tölteni az időt, két nagy pizzát rendeltünk, amit Gabi és Alex hamarosan haza is hoztak.
Amúgy eseménytelen este, beszélgetések.


Victoria Harbour 2017. augusztus 13.

Farmtermékek, mögöttük a "pénztár"

Csendes, hűvös a reggel, de legalább napsütésre ébredünk. Reggeli után Ilonkával kószálunk egy órányit a Robins Point utca hosszán. Ameddig az kanyart nem vet a tópart egy részén és élesen elfordul az erdő felé, majd a fák közé vész. Szemlélgetjük a sorjázó villákat, a falak mögé képzelve lakóikat. A legtöbb épület kihaltnak látszik, az élet legkisebb jele nélkül. Ott, ahol összetekert és -kötözött újságos csomagok hevernek a kocsifeljárón, az aszfaltra hajítva, feltételezhetően lakó is tartózkodik – különben miért fárasztaná magát az ismeretlenségbe burkolózó postás?
Délelőtt Gabinak kedve szottyant megismételni a tegnapi vitorlázást, s engem kérdezett, nem tartanék vele? A csöndesnek ígérkező idő, a kedvező széljárás egybehangzóan arra ösztönöztek, hogy igent mondjak.
...Két órán át szeltük csöndesen a tó vizét – Gabi minden pillanatban tudta, hogy merre járunk,  le nem vette a szemét a műszerekről, a tó jól látható jeleit figyelte az útjelzőkön –, eközben én eleresztettem magam, csak a szelíd hullámok ringatását éreztem és az előrehaladás sebességét, amely állandó volt, mint egy kitartott dallam. Családi emlékeket kotortunk elő, már-már elfeledett gyermekkori élményekkel fűszerezve, közben megittunk egy-egy doboz sört is, s jócskán megéheztünk.
A parton hagyott család megvárt az ebéddel, s jóízűen bekanalaztuk a húsgombóc-levest, faltuk az ikrás kenyeret.
Ebéd után kávé, majd olvasás, amíg bele nem aludtam.
Este roston sült húspogácsát vacsoráztunk, hozzá mindenféle zöldséget pároltunk.
Gabi, Andrea és Alex pakolni kezdtek, várta őket a másnapi kötelesség.
Mi maradtunk a nyaralónál.
Megnéztem egy furcsa észt filmet a számítógépen (Mandarinok) a grúz-abház konfliktusról.


Victoria Harbour 2017. augusztus 14.

A farm specialitása: a juharszörp

Reggeli után Anna azzal állt elő, látva a fülledt, rekkenő reggelt, volna-e kedvünk ellátogatni egy olyan farmra, ahol a helyiek jelentős mennyiségű kanadai juharszörpöt állítanak elő, majd ötletesen, kis kerámiakiszerelésben, turisztikai  meggondolásból tálalják, jutányos áron, a helyben termesztett zöldségek és gyümölcsök mellett.
S mert a válaszunk IGEN, elindulunk a fürdőhely közeli farmra, ahová most is GPS navigál, sűrű erdőültetvények között. Mielőtt a farm bejáratához érnénk, az út bal szélén feltűnnek az erdősűrűségű juharfa-ültetvények. A fák törzsét bonyolult vezetékrendszer köti össze egymással, amelyek révén a megcsapolt fák által termelt juharnedv – a juharszörp alapanyaga – egységesen a feldolgozó raktárba szivároghat. A helyzet furcsasága, hogy ez a szivárgás tulajdonképpen az évnek csupán néhány tavaszi hetében esedékes, amikorra is, a nyári meleg hatására felhalmozott energiamennyiség természetes édesítőszerré – úgynevezett juharcukorrá – alakul. A tavaszi hideg éjszakák és a meleg nappalok hatására „a fa bemetszett/megfúrt törzse édes levet enged, melynek nagy része víz. Ez egyedenként átlagosan 20 és 60 liter között van évadonként. Ezt követően a begyűjtött levet beforralva készítik a végleges juharszirupot. A folyamat végére körülbelül 40 liter nedvből lesz egyetlen liter kész termék” - olvassuk útközben a Wikipédia szócikkében, és ebből megértjük, miért olyan méregdrága termék ez, s örvend egyre nagyobb népszerűségnek szerte a világban. A vezetékeket a következő „szüretig” karban tartják, működőképesen őrzik, elvégre komoly anyagi befektetésről van szó.
Most befordulunk a jellegtelen kapun, s a jobb oldalon álló, elhagyatott üzletbódé előtt kiszállunk a gépkocsiból. Körülnézünk: sehol egy lélek. A pár négyzetméteres bódéban asztalok és hűtőszekrény: az asztalon gyümölcsös és zöldséges kosarak, juharszörpös kerámiaedények, különböző méretekben, a hűtőszekrényben pedig a könnyen romlandó árukat tartják (pld: spenót, metélőhagyma, fejes saláta – hogy viszonylag frissen maradjanak). A termék- és árlisták kézzel írva, részben az asztalon, részben a falra vagy a hűtőszekrény ajtajára ragasztva. A fizetéshez fonott kosarakat állítottak ki, jól látható helyre, oda helyezi be a vásárló a szükséges összeget. A kosárban aprópénz is található, hogy a kliens elvehesse a visszajárót. A félóra alatt, amíg nézelődtünk, válogattunk és fényképezkedtünk, egy lelket sem láttunk. Hogy aztán voltak-e kamerák elhelyezve a bódéban, vagy minden a legteljesebb bizalom jegyében zajlik, ez maradjon a helyiek titka. Mi nem firtattuk.
Nagy vonalakban befejeztem a Korunk-tanulmányt, még fektetem pár napig. Ilyenkor mindig elkap valami elégedett lustaság és a jól megérdemelt semmittevést választom, ami nem tart tovább egy napnál.

(Folytatjuk)