XÁNTUS JÁNOS: Alpesi ösvényeken (5)

A hercegi Duna-forrás * Fotó Xántus

A „Kék Duna" bölcsőjénél


Igazat szólandó, bizony be kell vallanom, hogy én először láttam a németországi Schwarzwaldot, s csak egy évre reá a hazai Fekete-erdőt, aminthogy előbb láttam a Duna deltáját s csak aztán a forrását a messzi Donaueschingen városában.
Dehát megtörténik az ilyesmi. Most, hogy mindkét „fekete erdőt" láttam, azzal kell kezdenem, hogy csodálatos módon hasonlítanak egymáshoz.


Amikor Konstanz városából elindultam vendéglátó sógorommal a Svábföld egyik legszebb látnivalója, a Duna forrása felé, meglepett a tájnak sötét tónusa. A komor fenyvesek, melyek itt-ott százados bükkösökkel keveredtek, a tisztásokon csillogó tavacskák és a lápok, melyet ezüstös szegéllyel vont körül a gyapjas sás, az Eriophorum.

XÁNTUS JÁNOS: Alpesi ösvényeken (4)

Rekonstruált cölöpfalu Überlingenben * Fotó Xántus

A rettegett „Föhn-
wetter"


A tónak rendkívül kedvező környezet-éghajlata van. A párás levegő és az erős napsütés uralmát csak olykor-olykor töri meg az Alpokról lebukó föhn-szél, amely aztán kiváltja a híres vagy inkább a hírhedt „Föhnwettert".


Ez a különleges, és az Alpok északi peremtájaira jellemző időjárási helyzet akkor áll elő, amikor a Földközi-tenger medencéje fölött magas, az Alpoktól északra ellenben alacsony légnyomású góc vagy gócok helyezkednek el. A mediterrán jellegű, tehát meleg és nedves légtömegek átbuknak az Alpokon előzőleg megszabadulva a bennük lévő nedvességtől, mely eső vagy hó formájában válik ki a déli lejtőkön. A csúcsokon átbukó föhn-szél már igen száraz, s mivel lefelé zúdul, erősen felmelegszik, s az északi oldalon valósággal "megeszi" a havat. Ezért hívják „hófalónak" is. Megjelenését különleges felhőfajták jelzik, melyek zászló vagy éppenséggel csészealj formában jelennek meg. Utóbbiak csalódásig hasonlítanak valamiféle lencse alakú kozmikus járműhöz, különösen akkor, amikor a Nap már lement, de visszasütő sugarai rnég megaranyozzák a több ezer méter magasban lebegő, szaknyelven szólva „lenticularisokat", lencsefelhőket.

XÁNTUS JÁNOS: Alpesi ösvényeken (3)

A konstanzi kikötő a Boden-tó partján (Fotó Xántus)

A Boden-tó gyöngye


Kora délelőtt érkeztem meg Konstanz városába, pontosabban annak svájci részébe. Az állomásépület egyik folyosóján van a határ. Útlevelemet felmutattam, és már meg is ölelhettem rég nem látott rokonomat. Az, látva kimerültségemet, mely a hosszú útnak volt egyenes következménye, autóba tuszkolt és máris suhantunk Reichenau felé, mely amolyan szatelit városa Konstanznak. Gyors villásreggeli s csekély tízórai alvás után ébredtem fel, persze azonnal kifejezve abbéli óhajomat, hogy városnézésre szeretnék indulni.

XÁNTUS JÁNOS: Alpesi ösvényeken (2)

Hofer András tiroli hős kufsteini szobra

Kufsteini grádicsokon


Komor, szinte fekete esőfelhők kulisszái között rohant velem a nemzetközi gyors a bajorországi Rosenheimből a már osztrák területen levő Kufstein felé. A Tiroli Alpok varázsa szólított arrafelé, de nem utolsó sorban a híres kufsteini vár is, amelyben annyi, de annyi szabadsághős raboskodott a hajdani monarchia minden tájáról. És a természet tragikus díszletének esőíüggönye csak sejtetni engedte a Wilde Kaiser mészkőszikláinak merész kontúrjait, gigászi kőgörgetegeit, kétezres csúcsainak sziluettjeit.


És amint éles csikorgással fékezett a kúpmellű acélkolosszus, elsőnek a vár, a komor és impozáns „Festung" magasodott a lábainál zsibongó kedves és hangulatos kis városka fölé. Az állomástól keskeny vashíd vezet át az Inn túlsó partjára, egyenesen a hegyfokra kiugró erősség felé. Gyalog, de liften is fel lehet jutni oda. Magam az utóbbi — több látnivalót nyújtó megoldást választottam, s néhány perc múlva már ott állottam az Újudvar kedves kis terecskéjén, ahol a vár egyik nevezetessége, a Hősök orgonájának klaviatúrája van elrejtve egy kis szobácska falai mögé. Az óriás hangszer vezérlőasztalától 220 kábel fut a 80 méter magasban lévő Bürgerturm felé, ahol 26 regiszter szólaltatta 1813 sípon csendülnek fel legnevesebb osztrák és vendégművészek kezei alatt Handel, Bach és Mozart ünnepi miséi, motettái, vagy külön ünnepi alkalmakra szerzett kompozíciói. És a mélyzengésű sípok futamait csodálatos akusztikai hatásokkal veri vissza a Tiroli Alpok természetes amfiteátruma, a sziklák és robajos  szurdokok  akusztikai  függönye.

XÁNTUS JÁNOS: Alpesi ösvényeken (1)

Frauen Insel csodálatos szigetén

A Jégkirály birodalmában

Alpenvorlandnak, az „Alpok előterének" hívják azt az érdekes tájegységet, amely Ausztriát Bajorországgal összekötő mészkővonulatnak a lábainál terül el. Geológiai múltja egészen más, mint a hazai tájak földtörténete. Az Alpenvorland mai képe hajdani gleccserek ökölcsapásainak nyomát viseli az arculatán. Diluviális jégárak nyúltak itt le sok százezer évvel ezelőtt az Inn és a Salzach folyók között. Óriás mennyiségű törmelékük, melyeket sziklákból őröltek és amelyeket moréna néven ismer a tudomány, ma beborítja a piedmont déli tájait. Ott, ahol a jégárak alacsonyabb szintekre érkezve elolvadtak, óriási morénagátak emelkednek. Ma komor fenyőerdők koszorúzzák e gátakat, mögöttük pedig megejtően szép, kékvizű tavak sorozata húzódik. Egyikük, a híres Chimsee ma a Bajor-tenger néven ismert turistacélpont. A többi szétszórva csillog az úgynevezett Moréna-tájon vagy éppen a Sókamra-földjén, a Salzkammerguton. A tóvilágtól északra aztán kavicsmezők földje húzódik, mely szintén glaciális eredetű.

XÁNTUS JÁNOS: Ompoly menti tájakon (3)

Itt is esővizet isznak

A völgy, ahol az emberek esővizet isznak

...Egy alkalommal, amikor éppen a Csarnóházi-barlangból baktattunk hazafelé a kolozsvári speológusokkal, Bagaméri Béla mérnök a „Szelek barlangjának" felfedezője, imígyen szólott hozzám:


— Látod-e azt a kis völgyecskét? Oda kellene elmenned, mert ott olyan emberek laknak, akik esővizet isznak. Ha innen felmégy a Jád patakának mentén — mondotta —, találni fogsz egy érdekes föld alól kitörő patakot. Azon túl kezdődik aztán az Ibán völgye. Arról kellene írnod valamit, még tévéfilmnek is megfelelne.


Őszintén megvallom, három héten át minduntalan az Ibán név motoszkált a fülemben. Riadókészültségbe helyezett fantáziám és hátizsákom csak a napsütést várták, ahhoz, hogy lábaim is működésbe lépjenek. Egy szép augusztusi vasárnapon végre ott állottam az Ibán völgy szádájánál.

XÁNTUS JÁNOS: Ompoly menti tájakon (2)

Zsidovina

Zalatna vagy a lélek üdülése


Érdemes  innen   az  Ompoly  túlsó  partjára   is  átpillantani, ahol viszont óriási mészkőtuskók ölelkezéséből a „Négy testvér szobra"  tekint felénk. És mintha csak a kővilág zordságát akarná enyhíteni, az Ompoly — Preszáka község határában — ezüstösen szép vízesése diadémként díszíti a tájat. De még ennél is szebb, megkapóbb az a zuhatag, amely Fenes község patakának mentén  az országúttól alig negyedóra járásnyira várja a turistát. És ha már idáig elsétáltunk, úgy  érdemes  egy   kissé   feljebb   is   kapaszkodnunk  a   Piatra Chirii úgyszólván és csupán régi leírásokban emlegetett barlangja felé is. Ennek feltárása,  tudományos átkutatása szép feladat lenne szakembereink számára.


És az előbb említett községen keresztül menve, ma is megállunk egy percre az 1848-as idők emlékművénél, melyen bizony nem minden ok nélkül, figyelmeztetésül a jövőre is a Pax azaz Béke felirat olvasható. A közeli Fenes községen sem érdemes csak úgy átszaladnunk, hiszen innen kiindulva közelítjük meg a festői Kecskekő-szorosát, ahonnan gyalogszerrel vághatunk át a Detunátára is.

XÁNTUS JÁNOS: Ompoly menti tájakon (1)

A szerző kolozsvári földrajztudós (1917-1982), olyan jeles koponyák tanítványa, mint Emil Racovita vagy Alexandru Borza. Az egyetem elvégzése után az Országos Természetvédelmi Bizottság tudományos titkára volt, majd a kolozsvári egyetemen lett tanársegéd. A II. világháború után középiskolai tanárként folytatta pályafutását. Tíz könyvet írt, és több mint ezer újságcikket írt. Az 1950-es évek elején ő készítette az első nagyobb román természetfilmet a Retyezát-hegységről. Romániai, illetve európai bolyongásairól szóló utirajzköteteiből válogattunk a továbbiakra néhány fejezetet. 

Turistatérkép az Ompoly völgyéről

Egy földtani védett terület

Sejtelmesen kéklő hegyek csalogatnak egy turista szempontból kevéssé látogatott tájra, fel az Ompoly mentére. Gyulafehérvártól autónk kanyargó folyócska mentén visz egyre feljebb, a dús venyigéket nevelő Sárd szelíd halmai közül az ércet rejtegető, aranyat termő mócvidék egyik legsajátosabb tája, Zalatna felé.


Amíg azonban odaérünk, sok még az érdekesebbnél érdekesebb látnivaló. Különösen ott érdemes megállnunk egy pillanatra, ahol a Kisompoly patak szádája felett két hatalmas mészkőtömb magasodik elénk. Mint valami roppant asztalok hívogatnak maguk felé.

ANTALFFY TIBOR: Hogyan keressünk fel otthonról megadott címeket

A magyarországi Antalffy Tibor, az Irány Ausztrália c. nagysikerű kalandozó könyv szerzője tulajdonképpen nem írt meg mást, mint hat évig tartó disszidens életmódjának fordulatos történeteit. A világhálón (MEK) egy ideig elérhető könyve két kiadást ért meg, a másodikhoz (2005) egy új részt is toldott, ami potenciális kivándorlóknak szóló gyakorlati tudnivalók gyűjteménye is egyúttal. A szerző 1956 után fogott vándorbotot, bár semmit sem követett el, de elfogta a külföldre szökők láza. Ausztráliában kötött ki, minden elképzelhető élethelyzetbe belekóstolt, majd 1963-ban hazatért, s megírta könyvét, amelyről bár kritika soha nem jelent meg, de az olvasók szétkapkodták mind a 30 ezer példányt. Az első kiadás így is csak 1990-ban láthatott napvilágot. (csg)


Legelőször is vonatra ülünk, és elmegyünk abba a külső suburbbe, vagy vidéki városba, amely a címen rendszerint csupa nagybetűvel van írva, vagy alá van húzva, vagy mindkettő, vagy egyik sem.

KAKAS ZOLTÁN: Beszélő kövek

Kossuth szikla, Hargitafürdő * Fotó: Kakas Zoltán

Kakas Zoltánék “beszélő kövei”


Az ezredfordulón, valamikor 2000-ben megjelent volt egy multimédiás CD, Beszélő kövek címmel, amelyen az állt, hogy szerzősége a sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Köré, viszont a budapesti Független Ökológiai Központ Alapítvány támogatása meghatározó volt e nem mindennapi szellemi barangoláshoz.


A kört irányító Kakas Zoltán néhány évtizedes terepmunkájának, néprajzosi és természetjáró tapasztalatát, élményeit osztja meg a közönséggel e látvány- és gondolatgazdag gyűjtemény révén, amely nem egyéb, mint a Romániában fellelhető, a helytörténet által számontartott látványos, történelmi múltú természetes szikla- és kőképződményeket képileg, illetve a hozzájuk fűződő legendák, mesék, szájhagyományozott vagy rögzített történetek és képek interaktív gyűjteménye.

 

HUSZADIK SZÁZAD: A sivatag-referens

Almásy gróf

Almásy László, a világhíres magyar Szahara- kutató Rommel sivatag-referense a lybiai és egyiptomi hadjáratban


Afrika térképén még a közelmultban, ott, ahol a huszonhatodik hosszusági fok szeli a Ráktérítőt, hatalmas fehér folt éktelenkedett. A térképrajzolók az üres helyet ugy töltötték be, hogy nagy betűkkel beleírták: „Lybiai sivatag”. Ha a Szaharát három részre osztjuk, a lybiai sivatag a nyugati harmadrész. A hosszusági és szélességi fokok képzelt vonalán futnak végig Egyiptom, Szudán és az olasz Tripolisz határai.
a
A valóságban ott azonban csak a homok határos a sziklával, a semmi a végtelenséggel!


A régi egyiptomiak valamikor még ismerték ennek a hatalmas homok és sziklatengernek belsejét. Később évszázadokon át senki sem járta a „Halál Birodalmát” , majd amikor az arabok Kis –Ázsiából bevándoroltak Afrikába, lépésről- lépésre kellett emberöltőkön át elfoglalniuk és megismerniük uj sivatagi hazájukat. A karnaki templom hatalmas pilonján, az ó- egyiptomi papköltő, Pentaur himnusza dicsőíti fáraó birodalmának sivatagbéli országrészeit. 

JENS BJERRE: Vad Új-Guinea (3)

Pigmeus szépségek fürdője

Új-Guineában útnak indul a felderítő expedíció. Előbb repülőgépről tájékozódnak a népszámlálás lehetőségeiről, aztán beveszik magukat a dzsungelbe: kuruzslók, vad törzsi szokások és háborúságok kellős közepébe. A néprajzos, miközben jellegzetes tárgyi emlékeket gyűjt, ugyanakkor olcsó gyöngyöket, csecsebecséket, kéeket osztogat a lakosoknak, megismerkedik a sziget természeti ritkaságaival is.


*


Néhány nappal később, amikor Mizio-völgyi expedíciónkról már visszatértünk a laiagami járőrtámaszpontra, egyik este Dennys-szel a Lagaip-folyó kezdetleges fahídján álldogáltunk.


- Tud arról, hogy körülbelül tizenkét mérföldnyire innen a folyó egy hegy alatt folyik? - kérdezte. - Ez egyedülálló természeti jelenség. A folyók rendszerint megkerülik a hegyeket.

JENS BJERRE: Vad Új-Guinea (2)

Szépséges vízesés Nyugat-Tahitin

A Déli-tenger legtöbb szigete gazdagon meg van áldva idillikus természeti szépségekkel, Tahiti azonban valamennyit felülmúlja. A szigetet megszámlálhatatlan kék lagúna öleli körül, amelyeket korallzátonyok védelmeznek, megtörve és nyugodt ritmusú fodrozódássá szelídítve az óceán hatalmas hullámait. Mindenütt trópusi bőség és gazdagság: virágzó fák és bokrok, mályva, jázmin, gardénia és bougainvillea, kókuszpálma, banán, narancs, mangófa, dinnye és kenyérfa. Száz mérföldnyi műút futja körül csaknem az egész szigetet. A népesség fele Papeetében lakik, a többi a hegyek lábánál húzódó lapos parti sávok hívogató kis falvaiban él. Mindenütt gitárszó és nevetés hangzik fel, mindenütt barátságos emberek mosolyognak, hajukban virág.


A sziget vulkanikus eredetű, és a közepe csaknem lakatlan, mert hegycsúcsok tömkelege borítja, amelyet szakadékok és hasadékok, meredek sziklák s a legdúsabb trópusi vegetációval benőtt szurdokok és völgyek tesznek áthatolhatatlanná. Itt-ott kis folyókra, vízesésekre és csöndes erdei tavakra bukkanunk. Helyismerettel rendelkező vezető segítségével kétnapi gyaloglás és hegymászás árán megláthatjuk a sziget közepén a világ egyik legszebb hegyi tavát, a Vaihiriát.