A magyarországi Antalffy Tibor, az Irány Ausztrália c. nagysikerű kalandozó könyv szerzője tulajdonképpen nem írt meg mást, mint hat évig tartó disszidens életmódjának fordulatos történeteit. A világhálón (MEK) egy ideig elérhető könyve két kiadást ért meg, a másodikhoz (2005) egy új részt is toldott, ami potenciális kivándorlóknak szóló gyakorlati tudnivalók gyűjteménye is egyúttal. A szerző 1956 után fogott vándorbotot, bár semmit sem követett el, de elfogta a külföldre szökők láza. Ausztráliában kötött ki, minden elképzelhető élethelyzetbe belekóstolt, majd 1963-ban hazatért, s megírta könyvét, amelyről bár kritika soha nem jelent meg, de az olvasók szétkapkodták mind a 30 ezer példányt. Az első kiadás így is csak 1990-ban láthatott napvilágot. (csg)
Legelőször is vonatra ülünk, és elmegyünk abba a külső suburbbe, vagy vidéki városba, amely a címen rendszerint csupa nagybetűvel van írva, vagy alá van húzva, vagy mindkettő, vagy egyik sem.
Az utóbbi esetben aztán el kell találni érzésből, melyik az utca és melyik a város. Ha például ilyen címet kaptunk: "Elm 82 Tottenham", ez lehet 82 Elm St. Tottenhamban. Azonban ugyanígy lehet 82 Tottenham St. Elmben. Ilyen esetben először elutazunk Tottenhambe és keressük Elm St.-et. Ha sikertelen (ami könnyen lehet), akkor következő vasárnap elutazunk Elmbe és keressük Tottenham St.-et. Ha ez sem megy, akkor hazaírunk és megkérdezzük, tulajdonképpen Feri bácsi melyik state-ben lakik. További két hét múlva megtudjuk, hogy Walesben (nem New South).
Ez azonban egy aránylag szimpla eset. Sokkal nagyobb a variációk száma, ha a házszám helyett is egy név van. Mondjuk ez: "Birchfield Hilltop Av Maryville". Mert ha ez a cím Pestről érkezik, akkor ember legyen a talpán, aki megtalálja.
Vegyük az előbbi és egyszerűbb esetet. Tehát elutazunk Tottenhamba, és mindjárt az első embertől megkérdezzük, hol van az Elm St. Ha a kérdezett elkezd magyarázni, akkor nyugodtan otthagyhatjuk, és átsétálhatunk a város másik felére, ahol kezdjük az érdeklődést elölről. Ellenben, ha hárman sem tudják, hol a keresett utca, úgy biztosak lehetünk abban, hogy pont az Elm St.-en állunk, csak akkor erről meggyőződni igen nehéz. Ugyanis részben gazdasági, részben logikai okokból kifolyólag utcatábla sehol sincs. Legegyszerűbbnek az látszik, ha megvárjuk, míg a postás jön. Játszó gyerekeket az utcán megkérdezni teljesen felesleges. Bár névről ismerik az összes falut, amely a Wild Westen valaha volt és lesz, saját városukat nem ismerik. Sétáló öregembert sem érdemes megkérdezni, mert húsz-harminc év egyhelyben lakás nem elég hosszú idő megtanulni néhány utca nevét. Ha azonban olyan iszonyatos szerencsénk van, hogy találkozunk egy újausztrállal, akkor ez a probléma egyből megoldódik, helyette jön egy másik, vagyis hogy megértsük egymást.
A laikus azt hiszi, most már gyerekjáték az egész. Hát nem, mert ha házszám helyett az van, hogy "Birchfield", akkor végigkutyagolhatjuk az egész utcasort kétszer, gondosan megvizsgálva minden egyes házat kéménytől a pincenyílásig, vajon hol találhatnánk meg a cirádás feliratot, ferdén, dűlve, nyomtatva, cikornyázva, millió és millió furcsa változatban. De sajnos nem találjuk. Pedig létezik, beszélnek róla, becézgetik, hencegnek vele, szinte megszemélyesítik, csak éppen nem írják ki a nevét. Ez az eset menthetetlen, hacsak valamilyen csoda nem segít.
Sokkal kedvezőbb a helyzet, ha van házszám a címen. Mondjuk a már említett 82. Úgy most addig megyünk, míg valamelyik házon valahogy mégis találunk számot. Mondjuk 23. Ebből világosan kitűnik, hogy a másik oldal a páros. Ezután megint baktatunk, most már a másik oldalon, míg megint találunk egy számot, mondjuk 42. Most már két házszám és az általunk megtett útirány ismeretében rájövünk, merre növekszenek a számok. Ezzel a dolog pofonegyszerű lett. Leszámolunk húsz számot és meg is érkeztünk a 82-höz. Bekopogunk és érdeklődünk zamatos magyar kiejtéssel Mr. Kovács után. A válaszból megtudjuk: 1. Kovács nem lakik ott. 2. Ezt a nevet még csak nem is hallotta. 3. Különben ez a ház a 218, Elm St.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése