2010. október 6., szerda

KAKAS ZOLTÁN: Beszélő kövek

Kossuth szikla, Hargitafürdő * Fotó: Kakas Zoltán

Kakas Zoltánék “beszélő kövei”


Az ezredfordulón, valamikor 2000-ben megjelent volt egy multimédiás CD, Beszélő kövek címmel, amelyen az állt, hogy szerzősége a sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Köré, viszont a budapesti Független Ökológiai Központ Alapítvány támogatása meghatározó volt e nem mindennapi szellemi barangoláshoz.


A kört irányító Kakas Zoltán néhány évtizedes terepmunkájának, néprajzosi és természetjáró tapasztalatát, élményeit osztja meg a közönséggel e látvány- és gondolatgazdag gyűjtemény révén, amely nem egyéb, mint a Romániában fellelhető, a helytörténet által számontartott látványos, történelmi múltú természetes szikla- és kőképződményeket képileg, illetve a hozzájuk fűződő legendák, mesék, szájhagyományozott vagy rögzített történetek és képek interaktív gyűjteménye.

 

Egy ilyen sokoldalú és teljességre törekvő munka nem végezhető el csapatban gondolkodás nélkül, ezért aztán a CD sikeréhez és még sokáig érvényes forrásértékéhez döntőnek bizonyult az informatikus Bakó Mihály, a grafikus-designer Damokos Csaba, a szöveget előadó Molnár Gizella és Veress László színművészek, a zenét jegyző Filip Ignác, illetve a hangtechnikát felügyelő Langer Csaba hozzájárulása.


A Beszélő kövek később felkerültek az internetre, s a ma is elérhető címen (http://www.bk.ngo.ro/cimlap.html) a lemez anaygára bukkan. A teljességet természetesen a gyűjtemény nem közelíti meg, hiszen csak annyit képes befogni, amilyen körben a Nemere emberei eljutottak. Nem lexikális igényű expedíciók lecsapódásáról van szó, hanem a természetes önkéntességben megközelíthető viszonylag széles illusztrációs anyagról, ami semmit sem von le a kollekció értékéből: folytathatóvá és kiteljesíthetővé válik az utókor számára.


A CD és a weblap 17 megye területére kalauzolnak el bennünket, a legtöbb természeti jelenséget Hargita és Kovászna megyékből kapjuk, őket kö veti csökkenő sorrendben Kolozs, Fehér, Brassó, Maros, Máramaros, Suceava, Neamt, Krassó-Szörény, Beszterce-Naszód, Szilágy, Vrancea, Szeben, Hunyad, Bákó és Botosani megyék. A tanulságos és egyben szórakoztató adatbázist, néhány látványos fotóval melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. (Cseke Gábor)


Szűzkő (Nagybánya)

A nagybányai Szűzkő szikla * Fotó: Kakas Zoltán
Régen a fokhagymási oldalon lakott egy özvegyasszony a lányával. Nagyon szegények voltak. Gyógyfüveket gyűjtögettek, abból éltek. Az özvegyasszonynak egyetlen vigasza a lánya volt. Úgy féltette, mint a szeme világát. Mikor egyszer az özvegyasszonynak be kellett menni a faluba eladni a gyógyfüveket, meghagyta a lányának, hogy vigyázzon mindenre, s adjon a kecskének enni. Mire az asszony visszajött, a lányának már hűlt helyét találta, mert megszökött egy vadásszal, aki már régebb óta udvarolt neki titokban. A szegény özvegyasszony napokon át sírt, s mikor megtudta, megátkozta a lányt. A leányt meg is fogta az átok, és nyomban kővé változott. Mivel azon a dombon ez volt az egyetlen kő, elnevezték Szűzkőnek. (1)


Egy árva pásztorlány őrizte ott a juhait. A hosszú, hideg őszi éjszakákon nagyon fázott. Egy reggelre a sziklához támaszkodva megfagyott, úgy találták meg, akkor ezt a sziklát elnevezték Szűzkőnek. (2)


Két árva lány lakott itt. Az egyiknek arany guzsalya volt, a másiknak gyémánt guzsalya. Nagyon sok kérőjük volt, merthogy nagyon szépek voltak, de ők mindenkit kikosaraztak. Egyszer az ördög szépen felöltöztette a fiait, s elküldte hozzájuk leánykérőbe, de ők is kosarat kaptak. Amikor az ördög ezt megtudta, dühében a lányokat kősziklává változtatta. Reggelre már csak arany meg gyémánt guzsalyakat lehetett látni a szikláról. A sziklát elnevezték Szűzkőnek. (3)




Krisztus lábanyoma (Felsőlemhény)

Krisztus lábanyoma * Fotó: Kakas Zoltán
A lábnyomos kő eredeti helyén, az Almás vára alatt egy bővizű forrás állt a patak bal partján, nem messze a kőtől kissé fennebb. Az erdőjárók, fölfele vagy lefele menők, ha megálltak a forrásból inni, nem mulasztották el megnézni a lábnyomos követ, és figyelmeztetni főleg a gyerekeket hogy "Krisztus urunk mikor a Földön járt, itt haladt el az útja, az ő lábanyoma valamint a szamarának a nyoma maradt meg a kövön".


Panaghia (Csalhó-hegység)


Panaghia a Csalhóban * Fotó: Kakas Zoltán
Panaghiának a sors messze földön híres szépséget adományozott. De a Sors tündérei úgy határoztak, hogy ahhoz, hogy megvédhessék a földi halandóktól, a lánynak egész életét a Csalhón - a moldvaiak szent hegyén - kell töltenie. Itt azonban a fényes Nap pillantotta meg a lányt és lett szerelmes karcsú alakjába, fekete hajába. Megállt az égen és bámulta Panaghiát. Így a nappalok hosszabbak, az éjszakák egyre rövidebbek lettek. Ezért az éjszaka bepanaszolta a Napot, akinek büntetése az lett, hogy csak felhők és köd mögé bújtan jelenhetett meg a Csalhó fölött. 


Panaghia - mert nem láthatta többet a Nap fényes orcáját -, szomorú lett és addig sírt-sírdogált, míg nagy bánatában kővé változott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése