CSEKE GÁBOR: Toronto: 3-szor + 1… és egy ráadás (6)

Toronto 2017. július 21.

Zöld Toronto - természet és technika egyesül

Terméketlen, lötyögős nap. Ilyesmire is szükség van olykor. Péter, aki a rövid tartózkodás miatt maximális hatékonyságot hajszolt, a közeli hazautazás miatt feladta korábbi terveit. „Amúgy is nagy a meleg”, vigasztalta magát és inkább otthon maradt. Trikóra vetkőzve, számítógépe előtt görnyedve, az addig elkészített fotók garmadáját válogatta, csiszolgatta, tette-vette, dédelgette. Talán holnap, délelőtt, még kedve kerekedik valamire.
Magam is úgy vélem, ne erőltessünk semmit. Olvasás közben ezért el-elbóbiskoltam, többször kicsúszott a kezemből a könyv.
Zajlik odahaza a Tusványos, rossz érzés olvasni a róla szóló tudósításokat, az ott meghirdetett kalandor szellemű politikát. A következő 10-20 év középeurópai politizálása megint feszültségekkel és gyűlölködéssel fenyeget.
Gabinak hét végén lejár a rövid vakációja, s mivel mi úgy is megtöltjük a torontói házat, fogta magát, meg se állt a tópartig. Mi majd követjük, ha Attiláék hazarepültek Budapestre. Addig ő nyer a nyaralónál két nyugodt napot.


Toronto 2017. július 22.

Beborult, bármikor esni kezdhet. Családi nyüzsgés a házban, Péternek ma sem akaródzik kimozdulnia.
Fürdés, reggeli olvasás. A fiúk lázasan csomagolnak. Az ebéd nem túl bőséges, búcsúvacsorát tervezünk hazaindulásuk miatt. Eldől, hogy Anna és Ilonka mennek ki a reptérre, s ahogy a fiúk túljutnak a biztonsági kapun, a lányok fordulnak is vissza.
Megérkezik a hír Kántor Lajos haláláról. 
Tusványoson kezdetét veszi a „Sorosozás”, s vele együtt az erdélyi hangulat kollektív „hasraesése”. Egy füttyel tiltakozó lövétei hölgyet (Budapesten él) letepernek a fogdmegfiúk, élen Áronkával, az esküvőfotóssal, s ettől aztán felrobban az internet.
Vacsora után a repülőtéri csapat elkocsizik. Marikával és az állatokkal itthon maradtunk. Ki-ki nyugalomban.


Toronto, Victoria Harbour 2017. július 23.

Esti tűz a tóparton

Reggel 5-kor ébredés. Jön az értesítés is: Attiláék szerencsésen földet értek Budapesten. 
Ilia Miska levele Szegedről: olvasta verseimet a Székelyföld júliusi számában, s boldog születésnapot kívánt.
Anna úgy dönt, hogy ebéd után indulunk. A Galatiban bevásárlok még hiányzó dolgokat: paradicsomot, uborkát, kávét. Minden olcsóbb itt, mint a tóparton.
Csomagolás, ebédre elpusztítunk minden romlandó ételmaradékot. Két órai út után megérkezünk a tóhoz.
Gabi ezalatt beszerelte a jutányos áron vásárolt mosógépet, ami most késő estig morog a fülemben, a hálószobában, ahol én alszom. Megegyezünk további tartózkodásunk helyszíneiben: az idő jó részét lehetőleg a tónál töltjük, az utolsó hetet ismét Torontóban. Várjuk, hogy igazából is beköszöntsön a nyár. Ami eddig volt, az csupán könnyelmű ígérgetés…


Victoria Harbour 2017. július 24.

Éjszaka eleredt az eső. Ezt félálomban úgy észleltem, mintha ki tudja, honnan, a háztetőre kapaszkodott ismeretlenek futóversenyt rendeztek volna a tetőcserepeken. Ha szorongó típus lennék, biztosan nagyon betojnék, így csak még mélyebben vackolom magam a pokróc alá s visszaalszom a pergő ritmus meg-megújuló zenéjére. 
Bálint György írásait olvasom, és megdöbbent, mennyire egybevágnak a gondolataink. Hogy ez mennyiben jó dolog manapság, pillanatnyilag nem tudom eldönteni. Sejtem, hogy erőteljes rokonszenvem nem teljesen „szobatiszta”, de legalább becsületes. Nem divat vezérel benne, épp ellenkezőleg. Ma nem kifizetődő egyetérteni az olyan alakokkal, mint Bálint György. Mit tehetnék? Legfeljebb egy breviáriumot összeállítani a művei alapján, mint azt Kosztolányival vagy Antoine de Saint-Exupéryvel tettem.
Még ma nekivágok, egyszer majd csak befejezem…
Ilonka botja nincs sehol. („Bottal üthetjük a nyomát...”) Próbáljuk rekonstruálni, merre jártunk vele és mikor. A sapka után még ez is…
Egyre hidegebb van, s még mindig zuhog, pedig már mindjárt dél van. Anna és Ilonka vásárolni voltak. Én itthon maradtam Marikával, meg a szomszéd kislánnyal, aki átjött játszani. Ők játszanak, én filmet nézek és vacogok. A kutya ide-oda mászkál és unatkozik.
Anna szeretné begyújtani a kazánt, de azt eddig mindig Gabi hajtotta végre. Telefonutasítás alapján megpróbálja, és sikerül; hamarosan már a padlóréseken át áramlik a bágyasztó, meleg levegő. Vacsora előtt iszunk egy kis pálinkát, s máris lángol az arcunk.
Estére feltámad a szél, szétkergeti a felhőket, s mire beköszönt az alkony, felpiroslik az ég alja.
Gabi este telefonál: Torontóban előkerült a sétabot, ottfelejtettük. Mikor hétvégén érkezik, azt is hozza magával. Csupa jó hírrel zárul a nap.

Emlék a Niagaráról

Victoria Harbour 2017. július 25.

Éjszaka teljesen megfordult az időjárás, erőteljes napsütésre ébredünk. Felhők sehol – még a foszlányok is felszívódtak. Így, négyesben jól elvagyunk, nem zavarjuk egymás „köreit”. Szorongva gondolok arra az időre, amikor megérkeznek az udvariasságból vendégül hívott Ágicáék a két gyerekkel, még ha csak pár napra is.
A Bálint-breviáriummal jól haladok, kedvemre való a feladat. Valamennyi kihegyezett megjegyzése a máról szól. Vagyis az ő jelen ideje vészesen hasonlít a miénkhez, noha nyolcvan év eltelt azóta. 
Színpompás, látványos alkonyt produkál az este, csillámolva szűrődik át a ház előtti kiserdő remegő lombjain.

(Folytatjuk)