Orbán Balázs levele gr. Kuún Gézához*

Szejke fürdő u. p. Székely Udvarhely 1887 aug. 3-án.

Kedves Géza  barátom !

Orbán Balázs 1868-ban (a fotó
Molnár Attila / EFM tulajdona)

Hunyad megyei kóborlásomból csak tegnap érkeztem vissza; bebarangoltuk Hátszeg vidékét, voltunk Petrozsénben[!], sőt Szadeczkivel[!]1 a lengyellel 2 és Borovszkyval 3 megmásztuk a 2 100 méter magos Paringet is, honnan egészen a Dunáig terjedő nagyszerű kilátást élveztünk, megjártuk a szurduki szorost, a Csetátye Bolit s ráadásul még Teleki György szíves kalauzolása mellett megtekintettük Kolczvárát és a Malomvíz gyönyörű vidékét is. Én aztán alaposan kifáradva, visszatértem az én kedves Szejkém kéklő hullámai közé, amelyek majd felfrissítendnek. Szadeczky pedig a lengyellel Szebenbe, onnan Fogarason át Brassóba rándulnak.


Im tisztelt elnököm4 röviden beszámoltam a mi Hunyad megyei működésünkről, amelyből nekem főleg az utóbbiakban a legnehezebb feladat jutott, mert elnökeinktől elhagyatva, nekem kellett korelnöki minőségemben a beszédek és toastok árját megeresztenem főleg Hátszegen és Petrozsénben; a Páring-tetőn még törők toásztot is eresztettem, aminőt az öreg havas aligha hallott, bár a törökök emlékét elvitázhatatlanul őrzi a Szurduk szoros, amely bizonnyal török eredetű szó.


A hunyadmegyei régészeti és történelmi társulat évkönyveit ott feledtem nállad az ebédlőben levő chifoner tetején, az újságpapírba van pakolva s nevem íronnyal [!] ráírva, kérlek légy szíves azt postán nekem ide  elküldeni.

A dedácsi arborétum, ahol Orbán Balázsék Fáy Béla jóvoltából jártak

Ugy szintén bátor vagyok emlékezetedbe hozni azt az ausztráliai sátorfát, amit itt a Szejkén honosítani óhajtok. Sógorodnál Fáy Bélánál5 — kit Piskin időzésünk alatt Szadeczky és a lengyellel meglátogattunk, ki által szívélyesen fogadtattunk — láttam én nagyon szép csemetéket e sátorfából, amelyek nem a lehajló ágakból, hanem önállólag nőttek ki a földből, ezek alkalmasabbak lennének az elültetésre, mint a nálad levő ághajtások.

Arra kérlek tehát, kegyeskedjél az iránt intézkedni, hogy ősszel, amidőn a faültetés ideje [!] bekövetkezend, ha lehet, a Fáy dedacsi [!] parkjából avagy a te parkodból kapjak vagy 4 ily csemetét, az nevem alatt küldendő Szejkefürdőre u. p. Székely Udvarhely vasúti állomás most Héjasfalva; de addig alkalmasint meg nyilik a mi vasutunk is, amikor vasúti állomás Székely Udvarhely lesz.
Fürdőm nagyon rosszul megy az idén, mindössze 5 künnlakó fürdővendégem volt, most csak kettő van. Nem tudom okát megmagyarázni, mert soha kedvezőbb idők a fürdésre nem jártak, mint ez idén, minden más fürdő tömve van, csak az enyém tátong az ürességtől. Nem hiheíem, hogy valamely mameluk7 összeesküvés eredményezné ezt, ez határozottan az én peckem [!].


Utunk folyama alatt gyakran emlegettünk s nem egyszer borongott vissza emlékezetünk fecskéje a Maros Némethiben töltött kedves napokra, hol te bizonnyal kedvesen töltötted napjaidat a mi öreg tudósainknak Brassay [!] 8 és Szilágyi Sándornak9 élvezetes társaságában; én pedig most teljes erővel neki fekszem Torda monographiájának, hogy azt őszre bevégezzem, és tavasszal sajtó alá rendezzem, mert az ember mulandó-romlandó, s soha se tudhatja, hogy a párkák mikor metszik el életfonalát, ami hogy nállad minél későbben következzék be, azt tiszta szivemből kívánom.


A grófné kezeit csókoltatva maradok


jó barátod
ORBÁN BALÁZS


Címzés külön borítékon :
Gróf Kuun   Géza ő Nagyságának
Maros Némethiében  (Hunyad   megyében), Bérmentve 


[Eredetije az Erdélyi Múzeum gr. Gyulay—gr. Kuún levéltárában gr. Kuún Géza levelezésének anyagában,]
Közli: Szta.


*  Orbán Balázs br.  1830-ban Lengyelfalván (Udvarhely m.)  született.  A. szabadsága harc   előtt   és után   külföldi utazásokat tett.  Legjelentősebb alkotása a Székelyföldről írt 6 kötetes munkája (1868—73).   Megírta Torda monográfiáját is,  és  ebben először irta  le részletesen   Torda   környékét   a   Tordai-hasadékkal  együtt.   Meghalt 1890-ben.   Egyszerű kopjafás sírjánál Szejkefürdőn az EME mult évi vándorgyülése alkalmával bensőséges ünnepséget ült az erdélyi magyarság.   —  Kuún Géza gr. (1838—1905) előkelő  családból származó keleti nyelvész, többek között a Magyar  Tudományos Akadémia másodelnöke  is volt. A magyar őstörténet körébe vágó  munkái magyar  és  latin  nyelven jelentek  meg.


*  Szádeczky-Kardoss   Lajos,   történetíró, volt  kolozsvári, majd szegedi egyetemi tanár [1859—1935].


2  Ismeretlen lengyel  kiránduló.
3  A történetíró Borovszky Samu [1860—1912], akadémiai l. tag és  irodaigazgató volt. 
4 Gr.   Kuún  Géza  az alább   említett társaság  elnöke volt.
5  Kuún  Géza gr. húgát,  Irént  1878-ban vette  el.
7 A. kormánypárti politikusok  gúnyneve.
8  Brassai Sámuel  [1800—1897],  a nagy tudós.
9  Szilágyi  Sándor   történetíró   (1827—1899)  Kolozsvár szülötte volt.  Szülőházát,  a mai ref.  kollégiumi tanári  lakások középsőjét,  emléktábla jelzi.


(Forrás: Erdély. Honismertető folyóirat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület Értesítője. Szerkeszti dr. Szabó T. Attila. 1938 november-decemberi szám.  Lelőhely: a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlege, Kelemen Katalin jóvoltából)