Hong Kong - egy más világ
A repülő-
gépen, amikor a pilóta meg-
szólalt, örvendtem, hogy végre brit angol kiejtést és hangsúlyt hallok annyi idő után.
Hong Kong visszacsatolásakor (1997) a kínaiak megígérték, hogy ezentúl betartják az egy párt, egy ország, két rendszer elvet. Hong Kong a demokrácia minden vívmányát megtarthatta, csak el kellett fogadnia, hogy Kína része, speciális jogokkal rendelkező autonóm tartományként. Az átadás pillanatában felnőttkorú lakosság megtarthatta brit állampolgárságát az újonnan kapott kínai mellé. Aki azóta lett felnőtt, vagy még mindig gyermek, az csak kínai állampolgár, nehéz az EU-ba vízumot kapnia.
Ennek következménye a hatalmas bürokrácia, útlevél ellenőrzés, vízum , vámnyilatkozat, karantén, egészségügyi nyilatkozat oda vissza. Nagyobb volt a sor az útlevél-pecsételőknél, mint Pekingben. Hong Kong a világ egyik legbiztonságosabb nagyvárosa, 40.000 rendőr vigyáz a nyugalomra és közbiztonságra. Mivel a repülőnek 4 óra késése volt, nagy rohanásra kellett számítani az első délutánon. Hong Kong-ban a kocsik az út bal oldalán járnak, a sofőr ülése meg jobb oldalon volt, a buszban néhány útitársam közt kitört a vita, hogy a turisták is helyet kell-e cseréljenek vagy nem. Szerencsére senki sem verekedett.
Hong Kong 260 szigetből áll, ezek közül a legnagyobbak Hong Kong, New Territories és Kowloon. A reptér New Territories-en van, az első éjszaka a szállodánk Kowloon területén volt. A szigeteket elképzelhetetlenül magas, 2 szintes hidak, viaduktok és autópályák kötik össze. (Második éjszakánkat egy 15 emeletes szálloda 8. emeletén töltöttük. A híd még 3-4 emelettel fölöttünk volt.) Szép időben az autók a hidak felső, nyitott részén közlekednek, tájfun idején, az alsó, zárt részen.
A régióban helyszűkével küzdenek, ezért nagyon magas épületek készültek nagyon kis lakásokkal. A környezetet a meredek dombok uralják.
Első úticélunk a Victoria Peak volt. Ez a hegycsúcs 4 elnevezést is kapott az évszázadok folyamán. Volt a "rablók csúcsa", amikor a kalózok innen lesték ki a megtámadandó hajókat. Miután az adminisztráció megszállta és rendet teremtetett, a "béke csúcsa" lett. Aztán Victoria királynő tiszteletére megkapta legismertebb elnevezését. A helybéliek viszont csak egyszerűen "The Peak"-nek nevezik. Gyönyörű a kilátás az egész környékre.
A csúcsról leereszkedve az Aberdeen harbourba mentünk. Érdekes, hogy ott a gazdagok jachtjai vannak kikötve az egyik oldalon, az öböl másik végén a hagyományosan élő szegény halászok (páriák) lakócsónakjai láthatók. Az öbölben horgonyoz a Jumbo úszó étterem is. Az étterem (hajó) 4 emelet magas, 4000 vendéget tud egyszerre kiszolgálni. (Erzsébet királynő is ott szokott enni, ha arra jár.)
Már esteledett, amikor Jackie Chan és Lee úr villái előtt elhaladva, kiértünk Repulse Bay Beach-re. Ez állítólag a legszebb öböl és napozó a környéken. A köréje épített tömbházak betartják a feng shui előírásait. Hiába esteledett, térdig belegázoltam a tengerbe, hogy elmondhassam: megáztattam a lábam a Csendes óceánban.
Az elektronikai cikkeken nincs vám és adó Hong Kong-ban, érdemes ott vásárolni. De vigyázat, nem mindegy, hogy hol. Idegenvezetőnk szólt, hogy csak a Broadway és Fortress nevű üzletek megbízhatóak, máshol kisebbek az árak, de átverhetnek. Útitársaim nem hallgatták meg a tanácsot. Az egyikük a fényképezőgépébe vett memóriakártyát és nem tudta használni. A másik elemeket vásárolt a fényképezőgépébe és összesen 3 db. fényképet tudott készíteni gépével, mielőtt lemerültek.
Nekem az első 10 nap alatt szinte megtelt a fényképezőgépem 1 GB memóriája, az egyik Broadway boltban olcsón vettem egy 2 GB-ost, azóta is használom.
A második nap reggelén elvették a csomagjainkat, mert átköltöztettek egy másik, a reptérhez közelebb elhelyezkedő szállodába. Katamaránra ültünk és Macaoba vittek, ahonnan csak estére érkeztünk vissza, hogy megtekintsük a világ legforgalmasabb kikötője körül épült felhőkarcolók tetejére szerelt berendezések által nyújtott lézershow-t és tűzijátékot.
Macao - az ázsiai Las Vegas
Macao 1 óra alatt közelíthető meg Hong Kongból katamaránnal. Régen portugál gyarmat volt, Kína ’99 január elseje óta kapta vissza. Ez a régi városállam is megtarthatta a demokráciát, a szólásszabadságot, a hivatalos nyelveit és a pénzét. Ez is különleges státusú régió, külön vámvizsgálattal, útlevél-ellenőrzéssel és vízummal. (Meg természetesen a hozzájuk tartozó bürokráciával és sorbanállással.) A portugálok visszacsatolás előtt elmenekültek, csak 8000-en maradt közülük a városban.
A pénzügyek érdekesek. A kínai jüant, a hong kongi dollárt és a macaoi patacat egy-az-egyben váltják át egymásra, árfolyamuk azonos. Macaoban mind a 3 fajta pénzzel tudtunk fizetni, mindegyiket elfogadták. Hong Kongban is elfogadták a kínai jüant, a macaoi patacat nem. Kínában csak a jüant fogadták el.
A város visszacsatolása előtt egy Stanley nevű úriember elment Pekingbe, a Párt Központi Bizottságához és kötött velük egy exkluzivitási szerződést. Azt kérte, hogy csak egyedül ő építhessen Macaoban kaszinókat, senki más. Mivel a központi pártvezetők arra gondoltak, hogy azon az Isten háta mögötti szigeten egyetlen kaszinó sincs, és senki sem fog odamenni játszani, a szerződést aláírták.
Ottjártunkkor Macaoban 26 kaszinó működött, valamennyi Stanley tulajdona. Elutazásunk után két nappal nyitották meg a 27.-et, a Venetian-t. A Venetian egy-az-egyben a las vegas-i Venetian kaszinó másolata (az pedig a velencei Szent Márk tér másolata, csatornákkal, gondolákkal meg mindennel).
A télen olvastam, hogy Stanley napi 7 millió US dollárt keres, évről évre rakétaként emelkedik felfelé a világ leggazdagabb embereinek listáján. Most 84 éves, rengeteg elfogyasztott feleségétől származó számtalan fia kezdi kivenni a kezéből a businesst.
Macaoban nem létezik munkanélküliség és számlálatlanul dől oda a pénz. A város lett az ázsiai Las Vegas, Stanleyt mindenki hősnek tartja. A kínai ügyvédek százai állami megrendelésre keresik a kiskaput a szerződésen, amivel az megtámadható volna. Még nem találták meg.
Az idegenvezetőnk kissé szomorú. A fiatalok nem járnak iskolába, nem tanulnak, hanem elmennek a kaszinókba kártyát keverni és nagyon jól keresnek, jól élnek.
A város nagyon szép, visszacsatolásakor a kínaiak egy aranyló lótusz szobrot ajándékoztak nekik, annak a megtekintésével kezdtük a városnézést. Utána a tenger partjára épült hatalmas Yum lam szoborhoz vittek, amely állítólag Máriát ábrázolja buddhista fejdísszel, azaz a vallási tolerancia szimbóluma Macaóban.
A busz körüljárta az átadásra készülő Venetian-t, elhaladtunk még néhány kaszinó előtt, majd a CCTV toronyhoz vittek. Amikor hallottam, hogy üvegből van a padlója, akárcsak a torontói TV toronynak, tériszonyomra való tekintettel nem mentem fel a tetején a kilátóhoz körülnézni. A toronyból bungee jumping-olni lehet, az ember rengeteget zuhanhat.
Az ebédet az egyik kaszinó éttermében tartották, amolyan "kínai svédasztal" féleség volt. Mindent ehettünk, amit szemünk-szánk kívánt, csak nagy volt a tolongás az asztal körül. Evés után játszani is lehetett, az egyik bukaresti útitársam nyert is néhány dollárt.
Shanghai - a jó férjek városa
Látogatásunk utolsó célállomása Shanghai volt, idegenvezetőnk szerint a jó férjek városa, akik bármilyen magas tisztségviselők, este otthon segítenek a házimunkában. Shanghai egy különleges, kiemelt gazdasági régiónak számít "Mainland China" leggyorsabban fejlődő városa.
Igazi, kommunizmusba ágyazott kapitalista város, minden másképp működik, mint az ország többi részén. Amíg fentebb leírtam, hogy Pekingben a gépkocsiforgalmat rendelettel korlátozzák a páros/páratlan rendszámok alapján, addig Shanghaiban az autó forgalmi engedélyek licitje folyik. Aki hajlandó sokat fizetni a polgármesteri hivatalnak, bejegyezheti az autóját a városban. Ha nincs pénz, a tulajdonosok vidéken íratják forgalomba kocsijukat. Ebben az esetben viszont az autópálya, a hidak használata, az alagutak, a parkolóhelyek mind többe kerülnek, mint a helyben bejegyzetteknek.
A város állítólag olyan gyorsan épül, hogy 6 havonta újra kell nyomtatni a várostérképet. A központban maradt még néhány ócska viskó. Utolsó pillanatban kaptak észbe, és most történelmi relikviaként védik őket az ingatlan-spekulánsok nagy csalódására.
A legelső látványosság a Yu yuan park volt. Kínaiból lefordítva "yu yuan" azt jelenti, hogy "szülőknek tetsző cselekedet". A parkot egy gazdag hivatalnok építette ki és rendezte be szülei számára. Valóban nagyon szép. A park körüli utcákban piac van, agresszív elárusítókkal, kemény marketinggel. Alig lehet elmenekülni karmaik közül valami apró, fölösleges, de nagyon érdekes kütyü megvásárlása nélkül.
Érdekes, hogy a kirándulás utolsó napján sikerült elveszíteni 3 útitársunkat a tömegben, az azelőtti két hétben nem volt semmi probléma. És a turistaprogramban meghirdetett program ezzel befejeződött. Az útitársaim számára kezdődhetett a másfél napos shoppingolás, a látni vágyók pedig fizethették a fakultatív programokat.
Az első opcionális program egy mongol hot-pot barbeque vendéglő volt, amelyet esti sétahajózás követett a Huangpo folyón. A hot pot abban különbözött a chengdui-tól, hogy nem mi főztük magunknak az ételt a saját fövő vizes edényünkben. Itt az általunk összeválogatott alapanyagokat (4 féle hártyavékonyra szelt nyers hús, reszelt zöldségek, gyümölcsök és fűszerek) egy szakács rádobta egy erősen felhevített, 2 m átmérőjű, kör alakú fémlapra és egy hatalmas, lapos késsel forgatva odébb tolta. Egy másik szakács tovább forgatta és tolta a sülő ételt a lapon a harmadikhoz. Az már a kör túlsó végén állt és a kész ennivalót visszakaparta a tálkába, amin odavittük. Nagyon gyors, különleges, látványos és finom volt.
Az esti hajókirándulás is nagyon szép és tanulságos volt. Lenyűgözőek voltak a színesen kivilágított felhőkarcolók és megdöbbentett, hogy még vasárnap este 9-kor dolgoznak az új tornyon, amelyik a legmagasabb lesz a világon. Ottlétünk rövid két napja alatt is látványosan haladtak az építésével. Hihetetlen ez a szorgalom és szerénység. A "kínaiak már rég megelőzték amerikát, csak azok még nem vették észre" írtam sms-ben néhány itthonmaradt barátomnak.
Aki reggel nem ment shoppingolni a Nanjing Road-ra (3,3 km hosszú út, csak bevásárlóközpontok vannak rajta. Tavaly egy román hölgy egy egész nap alatt a legelső üzletet sem volt képes végignézni, az egész napot abban az egyben töltötte.), az egészen gazdag programban részesült.
Az első látványosság a Jinmao torony volt, a 4. legmagasabb épület a világon. (A világon az első 10 legmagasabb épületből 4 Shanghaiban található.) A felvonó 9 m/sec sebességgel repített fel a 88. emeleti kilátóra, ahonnan körbefényképeztem a várost. Az utolsó 35 emeleten egy gyűrű alakú szálloda található, érdekes lepillantani a belső udvarba a látvány miatt, de nekem kör alakú belső udvar kategóriában Gaudi Pedrerája azért jobban tetszett Barcelonában.
A torony után megnéztük a Jáde buddha szobrok templomát. Éppen a 7. holdhónap 15. napja volt, amely valami nagy ünnep a buddhistáknál, nagyon nehéz volt átvergődni az áldozatokat égető és imádkozó tömegen. A templomban van egy 1 darab fehér jádéból faragott ülő Buddha szobor. Egy másik épületszárnyban pedig egy ugyancsak jádéból faragott fekvő Buddha. Egyesek szerint a nirvánába lépés pillanatát ábrázolja az átszellemült arcú, fekvő szobor. Az ateisták és szkeptikusok szerint egy ópium-szívót ábrázol, aki éppen teljesen el van szállva a kábítószertől.
A templomban rengeteg áldozat-, előre papírra írt ima- és szuvenírbolt található. Nemcsak képeslapot lehet vásárolni, hanem a Buddha szobrok különböző méretű utánzatait. Az egyik fehéren csillogó, élő ember nagyságú fekvő Buddha szobor nagyon sok turistát csap be. Minden idegenvezető nélkül érkezett turista azt fényképezi le. Az igazi fekvő jádé Buddha egy emelettel fölötte található az épületben, 4-5 éves gyermek méretű és nem szabad fényképezni sem azt, sem az ülő szobrot. (Buddhista szentélyekben általában nem szabad fényképezni, csak az udvarukon, így volt ez a Jokhangban, a Potalában és az Emei hegyen is. A szerzetesek nagyon megharagszanak és elkergetik a turistákat. Ez a jobbik eset, mert van, ahol nem szerzetesek vannak a látványosságok mellett, hanem a kínai néphadsereg biztonsági őrei.)
A busz ezután kivitt Shanghaiból és a saját Velencéjüknek tekintett Zhou Zhuang vízi falut látogattuk meg. A múzeumfalunak 4-5 utcáját meghagyták a 100 évvel ezelőtti állapotban, állítólag az emberek is ugyanúgy élnek még ott, mint annakidején. A turisták létszáma alapján ezt kötve hiszem. Az egyik utcában olcsó zsibvásár van, a csatornákon lehet csónakázni.
Abban a faluban is láttam meztelen fenekű kisfiúk futkározni, ami több helyen is előfordult. A kisfiúknak csak egészen lent, bokától térdig varrják össze nadrágszárát és a derekukon van összefogva, a többi rész a lábak között belülről szabadon lebeg. Egy világot járt útitársam szerint távoli falvakban a felnőtt férfiak is így járnak.
A reptérre menet a kíváncsiak kipróbálhatták a Maglevet, a mágneses vasutat, amely 350-400 km/h sebességgel repíti az utazókat Shanghai központjától a reptérig. A román idegenvezetőnk csodálkozott, hogy a macaoi bungee jumpingon kívül ez volt az egyetlen fakultatív program, amit kihagytam a két hét alatt. Egyrészt az Amsterdam-Basel ICE is megy 300 km/h-nál nagyobb sebességgel Köln és Frankfurt között, utaztam már ilyen sebességgel. Másrészt skót voltam. Ha a busz ingyen kivisz, miért fizessek 10 EUR-t, hogy utána a reptéren megvárjam a csomagjaimat, amelyeket ugyanaz a busz szállít?
A visszautazás már csak két meglepetést tartogatott számomra. Habár a közvetlen Shanghai-Istanbul járaton ültünk, Pekingben, ahol a gép csak megállt, le kellett szállnunk a repülőről. És volt útlevél meg vízumellenőrzés, vámnyilatkozat, karanténpapírok, átvilágítás, stb. Majd ücsörögtünk 1 órát a váróteremben és visszaültünk ugyanazon gép ugyanazon székeibe.
Isztambulban is kellett várni a kapcsolatra több, mint 2 órát. Az Isztambul-Bukarest járaton egy bukaresti üzletasszony ült mellettem, aki épp pekingi üzleti útjáról tért haza. Az egész másfél órás úton lélegzetvétel nélkül végig beszélt. Szerinte semmi sem igaz abból, amit láttam. Egy utolsó, lepattant és szegény országban jártam, amelynek van néhány turistalátványossága.
Nekem pedig tetszett, és legalábbis Tibetbe, visszavágyom.
Illusztráció: fekvő Buddha-szobor hamisítvány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése