SZÉKELY GYULA: Világjáró hadifoglyok (6)

A burjátok s a  novaszeleginszki burját buddhista kolostor

Burját sátor

Egyik heti fürdőzésünk alkalmával a fürdő mellett levő hatalmas magtárak előtt sok idegen szekér s előttük tarka csoport állott. Közelebb érve jobban szemügyre vesszük az érdekes csoportot, amely középkorú férfiakból, asszonyokból s suhancokból állt. Különösen a férfiakon akadt meg a szemünk. Kucsmájuk, hosszú felsőruhájuk, lelógó bajuszuk, kiülő homlok-csontjuk, kissé mandula metszésü szemük eszünkbe juttatták a gyermekkorunkban látott történelmi arcképcsarnok képei között a honfoglaló magyarok alakjait.
Érdeklődésünkre megtudjuk, hogy ezek az orosz uralom alatt élő burját néptörzsből valók. Berezovkától nem messze elszórt falvakban laknak. Most gabonát szállítottak az orosz kincstárnak. A honfoglaló magyarok képei s ezen emberek kinézése között meglepő nagy volt a hasonlatosság. Ezek   megőrizték  évezredes  külsejüket.

Próbáltunk velük orosz nyelven beszédbe elegyedni, mert az orosz nyelvet beszélik, de igen zárkózottan és idegenkedve fogadták a közeledést. Mégis sikerült tőlük egyet-mást megtudni. Az oroszoktól is kaptunk róluk némi információt. De teljesen   kimerítő  ismertetést   ad   róluk   egy orosz egyetemi tanár, P. Golovacsev a szibériai népfajokat ismertető munkájában. Az alábbi s a burjátokat ismertető rész ebből az eredeti orosz műből van fordítva, illetve kivonatolva s személyes tapasztalataimmal kiegészítve.

A mongolsághoz tartozó burjátok az irkutszki kormányzóságban és Zabajkálban laknak. Számuk körülbelül 300.000. Zabajkálban főleg Szeleginszk kerületében találhatók. Mongol vonásaik vannak. Széles előre álló arccsontjuk, keskeny vágású ferde szemeik, merev fekete hajuk, gyér szőrözetük és sárga bőrük van, A burjátok adakozó és vidám emberek. Ezen tulajdonságuk azonban csak otthon jutnak kifejezésre. Oroszok között zárkózottak s általában a magukbazárkózott emberek benyomását keltik. Igen tudnivágyók, szorgalmasak, munkások, különösen a szegény-sorsuak tűnnek ki rendkívüli vendégszeretetükkel.

Főeledelük az »arsa« azaz savanyú, sűrű folyós túró. Nyáron egyáltalában nem esznek húst. Ősszel ökröket és lovakat vágnak le és nagy hús készletet halmoznak fel; a húst hosszú szeletekre vágják, melyeket levegőn szárítanak, vagy forró sósvízben megfőznek. A kenyér és burgonya mindig jobban terjed náluk. Fajurtákban laknak, némelyek már orosz stilü házakat is kezdenek építeni. A burjátok részben földmiveléssel foglalkoznak s ebben utóiérték az oroszokai, részben pedig állattenyésztéssel.

Ruhájuk orosz szövetből, a gazdagabbaké pedig chinai gyapjúszövetből készült. A leányok és férfiak ruhája egy  darabból van s oldalt a különös bundában és sajátságos fejfedővel jelenik meg. A bunda fókabőrből való és rojtok csüngnek róla, amelyek kígyókat ábrázolnak. Fejkendője egy vasabroncs, amelyhez két félívben meggörbült, a sámán feje fölött egymást keresztező kígyó van erősítve, Két kezében két botot tart, amelyek lovakat ábrázolnának; a bot egyik végén lófej van kifaragva, közepén kissé hajlott és egy kis kengyel van rá erősítve. A sámán a tűz mellett állva segédletével együtt imákat kezd énekelni, törzsét mindenfelé forgatja, miközben lábai mozdulatlanul maradnak, vagy ugrásokat végez botokra támaszkodva. Ezalatt tettetés nélkül egészen különös állapotba esik. A földre veti magát, verni kezdi magát, szája habzik, kapálódzik, kiabál, rárohan a jelenlevőkre. Ebben a pillanatban azok a szellemek, amelyeknek segítségével a sámán jósolni akart, ennek a testébe hatolnak. Ha azonban a szent cselekmény célja egy beteg meggyógyítása, akkor a burjátok hite szerint a sámán lelke elhagyja testét és a halottak országában az «erlenchan»-ba megy, ahol a beteg lelkének visszatéréséért könyörög. Eközben költött elbeszéléseket énekelnek, amelyekből megtudják, hogy ezalatt hol van és mit csinál a sámán lelke. A fekete sámánok a keletnek alvilági szellemeit idézik fel (a rossz szellemeket) a fehér sámánok pedig a nyugatnak fénylő szellemeit (a jó szellemeket.)

Altáji sámán

A sámánokat rendesen egy hegyen temetik el és koporsójukat fára függesztik. A sámánizmus folytonosan csökken, a burjátok vagy keresztények vagy buddhisták lesznek. Zabajkálban a buddhizmus (sanga hit) nagyon el van terjedve. Ez a vallás, amelyet Indiában Buddha alapított, a burjátokhoz mint lamaizmus ment át. A lamaizmus a buddhizmustól átvette az anyagi világnak, az egész földi életnek a megvetését, a kasztrendszert, a teremtmények újjászületését, amelyek a halál után alsóbbrendüekből magasabb rendűek lesznek, ha azt erényes életükkel kiérdemelték. A lamaitak hite szerint az egész világegyetem jó és rossz szellemekkel van tele és mindennek, még a legkisebb fűszálnak is meg van a maga védőszelleme. Ezeket az isteneket aztán ábrázolják, kiöntik rézből, vagy bőrre, vászonra rajzolják őket. 45 éves korában minden lamaitának fogadalmat kell tenni, amely szerint lemond a világi dolgokról és pedig 1. nem szabad semmiféle élőlényt megölni, 2. tisztességes éleiét kell folytatnia, 3. nem szabad hazudnia, 4. nem szabad bort innia. Meg kell fogadnia, hogy napjában 1000—100000-szer elmondja ezt a rövid imát: om-ma-ni-pad-ma-hum, amelynek szent értelmét nem tudja.

Lámának (jóbarát) hívják a papot. Ő az embernek vezére és a megváltás nélküle nem lehetséges. A lámák simára vannak borotválva és a rendes burját ruhán kivül egy sárga hosszú papi öltönyt viselnek, amelyet átvetnek a bal vállon és a balkar alatt összehúznak. A lámák kolostorokban laknak (danza), ahol naponta négyszer végeznek templomi szolgálatot. Nem szabad meg-házasodniok, kötelességük bőjtölni és a láma növendékeket tanítani. Tanulják a tibeti orvosi tudományt is és a burjátoknál ügyes orvosok hírében állottak.

Főkolostoruk Zabajkálban van Seleginsktől 1 versztnyire. (A verszt csak valamivel kisebb a kilométernél.) Ott székel a »chombó« (püspök) is. Legfőbb egyházi fejük a tibeti dalai láma, de az urgai »chuluckt«-okat is  tisztelik.

Berezovkától néhány óra alatt gyalog eljutunk Novaszeleginszkre, melytől nem messze találjuk a burját buddhista kolostort. Mikor a hadifoglyok korlátlan mozgási szabadságot élveztek, kisebb csoportokban kirándulásokat rendeztek a kolostorhoz. Az első kirándulókat lekötelező szívességgel fogadták, megvendégelték őket s megmutogattak nekik mindent. Az első látogatások viszonzásaképen főpapjuk megjelent a táborban. Egy a főpapi mivoltának teljes tudatában levő érdekes alak. Elömlik rajta a papi alázatosság és simaság, de viselkedése mindazonáltal méltóságteljes és öntudatos. A bal vállon átvetett s a bal kar alatt összehúzott öltönyét bizonyos pózzal tartja. Élénken mozgó szemei határozott intelligenciáról beszéltek. Borotvált haja, arca is papos külsőt kölcsönöz.

Látogatása alkalmával adta éppen a német tisztitársulat die Puppe című operettet, amelyet végig nézett. A keresztény szerzetesi életet profanizáló s gúnyoló darab után furcsa fogalmakat alkothatott magának a keresztény szerzetesekről.
A kolostor főépülete rendkívül érdekes. Stílje s építkezési rendszere fantasztikus. Kétemeletes villaszerű kalitka. A földszínt felett minden oldalról széles fedél nyúlik ki. Az első emelet területében a földszintnél   már   jóval   kisebb, úgyhogy a földszintet körülvevő fedél, az első emeletnek körül járható erkélyt nyújtana, ha körül volna véve korláttal, de nincs korlátja. Úgy a földszinten, mint az első emeleten az épületet — a párkányzatot tartó oszlopokhoz erősített — rácsozat díszíti.

Az első emelet tetején van a második emeletet képviselő kupola, mely terjedelmében nagyobb, arányban kisebb, mint amennyi különbség volt területben a földszint és az első emelet között. A kupola körül is széles, körüljárható párkány van. Bent az épületben értékes aranyozott bronz edények s diszítmények között több kisebb halvány van felállítva. A fő halványt egy ember-magasságu réz mellszobor képviseli, egy koronás női arc. A halvány szobrok közt drága szövetek hatásos alakzatokban helyezkednek el.

Több nyelvet beszélő főpapjuk kijelentette, tudomásuk van a magyar néppel való rokonságukról. Gazdag könyvtárukban találhatók a föld minden nyelvén nyomtatott könyvek. így egy magyar könyv is van. De hogy miféle, azt nem sikerült megtudni. Az egyre sűrűbben jelentkező kiránduló társaságokat már mérsékelt szívességgel fogadták. Az utolsók elül pedig már elzárkóztak. Elhihető, kellemetlen volt nekik az örökös zaklatás. Ezt a kolostort később a kóborló veres hordák kirabolták.

A burjátok különben szaporodnak. Megtanulták a földmívelést. Zimnikjeikben (házaikban) orosz kályhák állanak. Kenyeret sütnek és lakasukat, ruházatukat folytonosan javítják. Sokan tanulnak közülök oroszul. Asztalukon otthonos a kanál, villa, poharak. Lakásukban rend és tisztaság van.
Életviszonyaik javulását csak az orosz befolyásnak lehet javára írni. A burjátok azonban ismerősök az orosz befolyás minden hátrányával is. A régi nemzeti italuk a »tarasúm« helyett általánosan elterjedt közöttük a pálinkaivás. Az iszákossággal együtt lábrakapott a hazárdjáték, a csalás, lopás. Behozták a váltót és a nyugtát, mert a szóbeli ígéreteket csak elvétve vagy egyáltalában nem tartják meg. Elterjedt a pörösködés, a vendégszeretet pedig kezd eltűnni.

(Folytatjuk)

(Forrás: Székely Gyula: Képek a szibériai hadifoglyok életéből. Oradea-Nagyvárad, Szent László Nyomda Részvénytársaság, 1929. * Lelőhely: Csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár, Dokumentációs Osztály, Kelemen Katalin szíves hozzájárulásával)