ERDÉLY: A glecserek halottai visszatérnek

Emberek a gleccseren

A fehér havasok szenvedélyes turistáinak nagyon sok esetben nem sikerül megmenekülniök a megzavart természet bosszújától s életükkel fizetnek merészségükért. Sok esetben a halálos szerencsétlenség megtörténte után nem találják meg a halott turista testét s csak évek múlva kerül az elő, rendszerint a szerencsétlenség szinheljétől több kilométernyi távolságban.


A természet különös csodája megy végbe ilyenkor. A több méter vastag jégkéreg, amely csakhamar eltemeti a halottat, teljes épségben megőrzi azt sokszor évekig. A jégrétegek lassú csúszásával együtt   aztán    tovább   vándorol   a szerencsétlenül járt természetjárónak jégkoporsóba zárt holtteste is. A környékkel ismerős geológusok előre kiszámítják, hogy valószínűleg mikor érkezik olyan helyre a jégkoporsó, ahol egy tavaszi olvadáskor ki lehet emelni a jégtörmelék és a hó közül az évekkel azelőtt szerencsétlenül járt természetjárót. A legutóbbi évek hegymászó-krónikái jegyezték fel az alábbi különös eseteket:

1.

1917-ben történt, hogy a lausanne-i  kolostor    egyik    növénygyűjtő szerzetese havasi gyopárt keresett a diablereti  hegyeken.    Fáradtságos, hosszú  út  után   ért   célhoz, — de sohasem   tért   vissza.   Társai  napokon   át  kutattak   utána,    de    csak itt-ott  —  ahol  a   szélfúvás   gyengébb   volt   —  akadtak    bakancsai nyomára.   A  szerzetest   elnyelte   az örök fehérség: a hó és csillogó jég. Most, néhány nappal ezelőtt megoldódott eltűnésének rejtélye.  Nemrég  a lausanne-i   kolostor  kapuján egy  pásztor  zörgetett. Bebocsátották s az  öreg ember elmondotta, hogy a  Zaufleuron-gleccser  lábánál   egy   szerzetes  holttestére   bukkant. Az eltűnt barát még életben lévő    őszhajú társai kimentek a gleccserhez és felismerték a gleccser  halottjában huszonkét évvel ezelőtt   eltűnt  társukat. A   jégben jól konzervált holttestet visszaszállították a kolostorba és annak kertjében  eltemették.

2.

1820-ban a Montblanc csúcsán vihar lepte meg a kirándulókat. Két francia férfi, akik menekülés közben nyilván a porhó miatt nem látták a lábuk alatt tátongó szakadékot, a mélységbe zuhantak. Két fivér volt. Minden kísérlet, amely megmentésükre irányult, meddő maradt. A két francia eltűnt.


Pierre Forbes, francia geológus kiszámította, hogy a tragédia színhelyétől mintegy 3120 méter távolságra, az eltűnés napjától számított negyvenegy évvel később a két holttest előkerül.
1861 augusztus 15-én a két holttest valóban előkerült. Három évvel később előkerültek a hegymászó szerszámok is. Minden épségben maradt.

3.

1825-ben a Montblancon lavina temette el Henry Arkwrigth kapitányt. A geológusok ez esetben is kiszámították, hogy holttestét a Bosson-gleccser harmincegy évvel később visszaadja. A nevezett időben a kapitány rokonai a Bosson közelében várták a holttest visszatértét, így is történt. A kapitány holttestét épségben megtalálták és Chamonix-ba szállították.

4.

Tizenöt évvel ezelőtt a zermatti-gleccserekben eltűnt egy olasz diák. Négy évvel ezelőtt előkerült épségben maradt holtteste és egy revolver.

5.

1919-ben eltűnt három osztrák fiatalember, akik a tiroli hegyekbe rándultak. Holttestük 1935-ben került elő. Az egyikük megírta tragédiájuk rövid történetét egy üres levélborítékra. A feljegyzés szerint a három merész turista mély szakadékba ereszkedett le kötélen. A kötél a csúcson kioldódott, csáklyájukat közben elvesztették és így nem térhettek vissza. Csáklya nélkül lehetetlen volt számukra a tükörsima jégfalon a magasba jutni. Látták sorsukat és megadták magukat. A mélység jégkérges alján, hogy ne unatkozzanak, leültek kártyázni. Kártyázás közben lepte meg őket a halál.
Évekkel később, amikor a gleccser visszaadta holttestüket, dermedt kezükben még mindig szorongatták a kártyákat. B. I. 


Erdély. Honismertető folyóirat. Az EKE hivatalos értesítője. 1940/1-2 * A csíkszeredai Kájoni János megyei könyvtár Dokumentációs Osztálya, személyesen Kelemen Katalin jóvoltából