Emberek a gleccseren |
A fehér havasok szenvedélyes turistáinak nagyon sok esetben nem sikerül megmenekülniök a megzavart természet bosszújától s életükkel fizetnek merészségükért. Sok esetben a halálos szerencsétlenség megtörténte után nem találják meg a halott turista testét s csak évek múlva kerül az elő, rendszerint a szerencsétlenség szinheljétől több kilométernyi távolságban.
A természet különös csodája megy végbe ilyenkor. A több méter vastag jégkéreg, amely csakhamar eltemeti a halottat, teljes épségben megőrzi azt sokszor évekig. A jégrétegek lassú csúszásával együtt aztán tovább vándorol a szerencsétlenül járt természetjárónak jégkoporsóba zárt holtteste is. A környékkel ismerős geológusok előre kiszámítják, hogy valószínűleg mikor érkezik olyan helyre a jégkoporsó, ahol egy tavaszi olvadáskor ki lehet emelni a jégtörmelék és a hó közül az évekkel azelőtt szerencsétlenül járt természetjárót. A legutóbbi évek hegymászó-krónikái jegyezték fel az alábbi különös eseteket:
1.
1917-ben történt, hogy a lausanne-i kolostor egyik növénygyűjtő szerzetese havasi gyopárt keresett a diablereti hegyeken. Fáradtságos, hosszú út után ért célhoz, — de sohasem tért vissza. Társai napokon át kutattak utána, de csak itt-ott — ahol a szélfúvás gyengébb volt — akadtak bakancsai nyomára. A szerzetest elnyelte az örök fehérség: a hó és csillogó jég. Most, néhány nappal ezelőtt megoldódott eltűnésének rejtélye. Nemrég a lausanne-i kolostor kapuján egy pásztor zörgetett. Bebocsátották s az öreg ember elmondotta, hogy a Zaufleuron-gleccser lábánál egy szerzetes holttestére bukkant. Az eltűnt barát még életben lévő őszhajú társai kimentek a gleccserhez és felismerték a gleccser halottjában huszonkét évvel ezelőtt eltűnt társukat. A jégben jól konzervált holttestet visszaszállították a kolostorba és annak kertjében eltemették.
2.
1820-ban a Montblanc csúcsán vihar lepte meg a kirándulókat. Két francia férfi, akik menekülés közben nyilván a porhó miatt nem látták a lábuk alatt tátongó szakadékot, a mélységbe zuhantak. Két fivér volt. Minden kísérlet, amely megmentésükre irányult, meddő maradt. A két francia eltűnt.
Pierre Forbes, francia geológus kiszámította, hogy a tragédia színhelyétől mintegy 3120 méter távolságra, az eltűnés napjától számított negyvenegy évvel később a két holttest előkerül.
1861 augusztus 15-én a két holttest valóban előkerült. Három évvel később előkerültek a hegymászó szerszámok is. Minden épségben maradt.
3.
1825-ben a Montblancon lavina temette el Henry Arkwrigth kapitányt. A geológusok ez esetben is kiszámították, hogy holttestét a Bosson-gleccser harmincegy évvel később visszaadja. A nevezett időben a kapitány rokonai a Bosson közelében várták a holttest visszatértét, így is történt. A kapitány holttestét épségben megtalálták és Chamonix-ba szállították.
4.
Tizenöt évvel ezelőtt a zermatti-gleccserekben eltűnt egy olasz diák. Négy évvel ezelőtt előkerült épségben maradt holtteste és egy revolver.
5.
1919-ben eltűnt három osztrák fiatalember, akik a tiroli hegyekbe rándultak. Holttestük 1935-ben került elő. Az egyikük megírta tragédiájuk rövid történetét egy üres levélborítékra. A feljegyzés szerint a három merész turista mély szakadékba ereszkedett le kötélen. A kötél a csúcson kioldódott, csáklyájukat közben elvesztették és így nem térhettek vissza. Csáklya nélkül lehetetlen volt számukra a tükörsima jégfalon a magasba jutni. Látták sorsukat és megadták magukat. A mélység jégkérges alján, hogy ne unatkozzanak, leültek kártyázni. Kártyázás közben lepte meg őket a halál.
Évekkel később, amikor a gleccser visszaadta holttestüket, dermedt kezükben még mindig szorongatták a kártyákat. B. I.
Erdély. Honismertető folyóirat. Az EKE hivatalos értesítője. 1940/1-2 * A csíkszeredai Kájoni János megyei könyvtár Dokumentációs Osztálya, személyesen Kelemen Katalin jóvoltából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése