MIHALIK GYULA: Ki volt Kugy Gyula?

Kugy-emlékmű a Trenta völgyében

Az igazi természetjáró eszményképe. Neve minden időkre bekerül a természetjárás történetébe, és az Alpoknak azokon a vidékein, ahol életében sokszor megfordult, hogy óriáshegyeket győzzön le, a lakosság is sokáig fogja emlegetni őt. Nagyszerű teljesítményeiről én is olvastam, de továbblapoztam azzal a csendes elismeréssel, amely vele együtt sok más nagynevű természetjárónak is kijár. — Talán el is felejtettem volna, ha a napokban kezembe nem kerül életleírása, még pedig egy nem is természetjáró, hanem lélektani mű tanulmányozása során. 


A leírás megkapó volt s Kugy (ejtsd: kugi) egyénisége egyszerűen lelkemhez forrott. Íme életrajza rövid kivonatban:


Mint osztrák apa és olasz anya gyermeke* Görzben született, de élete javarészét Triesztben töltötte. Itt atyjának kávébehozatali üzlete volt, ahová a jogi tanulmányok elvégzése után neki is be kell lépnie. Bár összes iskoláit kitűnő eredménnyel végzi el s egyik rokonának üzletében mint gyakornok is fényesen beválik, a pályaválasztást illetőleg mégis súlyos lelki összeütközések gyötrik. Maga állapítja meg később, hogy a természetrajzi és orvosi tudományokhoz volt hajlama és azt hiszi, hogy mint természetkutató, utazásai révén számottevő eredményéket érhetett volna el. Így azonban bekerül apja üzletébe, de sorsába csak félévi nehéz küzdelem után tud beletörődni. Hamarosan nagy üzleti ügyességre tesz szert, és már 26 éves korában átveszi az üzletet, amikor édesatyját elveszíti. Sikert sikerre halmoz és a cég soha nem látott virágzásnak indul. Magánéletében két szenvedélye van : a zene és a hegymászás. Mindkét téren hihetetlen tökéletességre vitte. Már 14 éves korában falusi templomokban orgonál, később trieszti templomokban játszik, énekkart alapít stb. Nyilvános szereplései és üzleti elfoglaltsága azonban mindinkább elvonják a zenétől -és élete delén teljesen felhagy vele. Másik nagy szenvedélye, a természetjárás, örökké fogva tartja.


A 12 éves Kugynak már növénygyűjteménye van és ez szinte észrevétlenül a hegyekbe csábította. 17 éves korában vesz részt először nehéz magashegyi kiránduláson. Ekkor feljut a Triglavra — és ettől kezdve hatalmas ereje és ügyessége mind nagyobb vállalkozásokra ösztönzí. Fiatal éveiben úgy intézi kirándulásait, hogy minden évben azt a csúcsot mássza meg, amelyet az előző évben meghódított csúcsról meglátott és megkívánt. 



18 éves korában felmászik a Manhartra, meglátja a Jalouc-ot s a rákövetkező évben már ennek a csúcsára is feljut. Utána következik a Wischberg, Grossglockner és még néhány csúcs. Természetjáró sikerei nőttön-nőnek. 22 éves korában feljut a Suhi Plazra, amelyet már öt évvel korábban pillantott meg a Triglavról s amellyel előzőleg nagynevű hegymászók nem tudtak megbirkózni. 


Leírhatatlan örömmel látja kívánságainak beteljesülését, amikor a veszélyes Scrlaticat és Kronauert is magáénak mondhatja. A következő évben a járhatatlannak vélt nyugati oldalon kerül fel a Triglavra, melynek útja ma is az ő nevét viseli. Még öt éven keresztül szeszélyesen válogatja erőkifejtéseinek színhelyét, majd rendszeres munkába kezd. 28 éves korában sikerül a Monte Rosa keleti falát megmásznia, és ezek után 20 éven át az egész   Monte Rosa vidék   meghódításán fáradozik. 

Trenta környéki jellegzetes táj

A 44 éves edzett férfinek két nagyszerű hegymászó vállalkozása sikerül: feljut a Montaschra a Spranja felől egyenes irányban, majd a Cima Gambonra életveszélyes úton észak felől. Ez előtte még senkinek sem sikerült. Ekkor volt Kugy életerejének tetőpontján. Négy évvel később fivére hűtlen kezelése folytán üzlete fizetési nehézségekbe kerül; emiatt idegei és ezzel együtt testi ereje is összeroppannak. A javulás nem lehet teljes mértékű s egy ízben a Silbersattel nyugati oldalán lefelé vándorolva saját elbeszélése szerint nagy szomorúsággal néz vissza a Monte Rosa napsütésben ragyogó ormaira: tudta, hogy tőle örökre búcsúzni kell. Az 52 éves Kugy még egy nagy hegyet mászik meg elsőnek, de a rákövetkező évben el kell szenvednie első vereségét. A vezető nagyon siet, mert kőzuhatagtól fél, Kugy kifárad, kijelenti, hogy már idős ember, behúzódik egy gleccsermélyedésbe és nem megy tovább. Társai nélküle teszik meg az utat ... A háborút végigküzdi ugyan, de onnan mint fáradt, öreg ember tér vissza. Üzlete végleg összeomlik, kereskedői büszkeségében mélyen megalázzák. Reménytelenül áll a világban, elveszti munkakedvét és nevetni is elfelejt. Ekkor jönnek barátai és rábeszélik, hogy a háború alatt írott „Hegyi könyv"-ét adja ki. Hosszas kísérletezések után egy kiadó elvállalja a művet, amely 1925-ben meg is jelenik, sőt második kiadását is megéri. Egészsége ezek után lassan visszatér s csendes visszavonultságban él. Néha-néha zongorázik, de az orgonát kerüli, mert érzi, hogy annak már régóta nem mestere. A fiatal turistáknak állandó tanácsadója marad és időnkint külföldre utazik, hogy alpesi előadásokat tartson...


Kugynak azóta megjelent még egynéhány műve, de magyar fordításról, sajnos, nincs tudomásom. Hat évvel ezelőtt 73 éves volt és legjobb egészségnek örvendett. — Szeretném, ha ma is élne. Szeretnék találkozni vele, hogy megszoríthassam hosszú és gazdag élete folyamán becsületben megöregedett kezét.


(Forrás: Erdély. Honismertető folyóirat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület Értesítője. Szerkeszti dr. Szabó T. Attila. 1938 március-áprilisi szám . A csíkszeredai Kájoni János megyei könyvtár Dokumentációs Osztálya, személyesen Kelemen Katalin jóvoltából)


*Julius Kugy apja karinthiai szlovén volt (eredeti nevén Kogej), anyja Jovan Vesel Koseski szlovén költő legidősebb lánya. Az 1858-ban született Julius több nyelvű környezetben nőtt fel, folyékonyan beszélte  a szlovén, olasz, német és a friuli nyelvet. 1944-ben halt meg. Triesztben mellszobor őrzi emlékét, Trenta völgyében látványos emlékmű áll tiszteletére, számos hegyi utat neveztek el róla. (Wikipédia)