Kennedy repülőtér.
Éjfél elmúlt, de ezt csak az órák járásáról lehet észrevenni, akkora nagy a világosság.
Az álmosságról sem derül ki semmi. Attól függ, ki álmos. Mert más-más időben álmosodik el, aki Párizsból, Tokióból, Rejkjavikból vagy Siménfalváról érkezett.
Micsoda furcsa dolog itt, ha az ember pont siménfalvi! Az az ember, aki a mellettem lévő fotelben alszik, az előbb még végigtapogatta nyelvtudásomat. Sokféle megtanult beszéddel próbálkozott, talán még kínaival is, hogy megtudakolja, honnan való vagyok.
Nem tudhatom, miért érdekelte a kilétem, talán azért, hogy nyugodtabban elaludhasson.
Meséltem is néki hosszadalmasan, hajlítgattam tudásom szerint az idegen szavakat, hogy szégyent ne valljak, magyaráztam, az én falum nincs rajta a térképen, de azért van, jó helyen van, kicsiny patak fut rajta végig, mint fűben a gyík, s a levegőjében száradó füvek szaga leng, eső után beáll illatozni a bürök, és a emberek, ha találkoznak, köszöntik egymást, és hogyha hallgatnak, akkor a múltat őrzik, a közösen kiejtett szavakat vigyázzák, és mindenre emlékeznek, különösen a kapuk előtt, estefelé, a kerek köveken, míg eliramodnak a hulló csillagok.
Legkönnyebben a sarkcsillagról lehetne látni az én falumat, örökké ott van a mi csűrünk sarkánál, a favágó tőkéről nézve, de ma még nincs, aki oda lenézzen a sarkcsillagról, csak a favágó tőkéről szoktam felfelé nézni, de ez nem számít, az a fontos, hogy nem fagytak meg a szilvafák ezen a télen, a pálmafák ki sem bírták volna az otthoni szelet, hát még az olajfák, a narancsról ne is beszéljünk.
Így meséltem sokáig a furcsa idegennek, s hogy beléaludt, meséltem tovább az anyanyelvemen mert az már mindegy volt, érti-e a szót, vagy nem érti csak az érdekelt már, hogy benépesítsem e fényes repülőteret hazai hangulattal, az égerfa s a rekettye illatával, s hogy értelmet adjak ennek a nagy, nagy világosságnak...
 |
| Siménfalvi panoráma |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése