 |
| Ebédelünk... |
Az első és legfontosabb dolog a család. Kezdünk összeszokni és beállni egy mindennapi kerékvágásba. Az első hétvégén elvittek az óceánhoz Viña del Mar-ba, amit akkor láttam először életemben. Teljesen más volt a hangulata, mint egy tengernek.
Később Rancagua-ban voltunk, ahol a nagypapa és további rokonok laknak. Az ilyen családi pillanatok az olyanok, amiket sosem tudna az ember egy másik országban kipróbálni, ha csak utazik.
A második dolog, amiről írni szeretnék az a suli:
- egyenruha hordása kötelező
- az én iskolámban nincs fűtés, ezért mindig fázom, és mindenki kabátban van egész nap
- az órák sokkal lazábbak, mint Magyarországon
- 8-kor kezdődik a tanítás, három 90 perces és egy 45 perces óra van délelőtt
- az ebédszünetben haza lehet menni, vinni kaját a suliba vagy elmenni valahova enni
- a délutáni órák 15:15-kor kezdődnek és 90 percesek
- hetente egy tesi óra van, amin a Rapa Nui (Húsvét-szigeteki) táncot tanulja az egész 11. évfolyam és szeptemberben fogjuk előadni
- matek, biológia és humán osztályok vannak
A matek osztályba kerültem, ahol nyilvánvalóan sok matek óra van. Viszont trigonometriát vesz az osztály, ezért fogalmam sincs a dolgokról. De ez a többi órán is ugyanígy van. Az időmet általában spanyol tanulással töltöm, de előfordult egyszer-kétszer, hogy dolgozat közben elaludtam. Az egyenruhát nagyon élvezem, mert Harry Potter-es a hangulata és reggelente nem kell gondolkozni, hogy mit vegyek fel.
A spanyol nyelvet, mielőtt idejöttem, elkezdtem tanulni, de csak az alapokat sikerült átvenni. Viszont azt vettem észre, hogy napról napra egyre többet értek abból, ami körülöttem történik. Az első napokban össze voltam zavarodva és folyton mosolyogva bólogattam. Így három hét elteltével, ha lassabban beszélnek hozzám, akkor körülbelül már megértem. Viszont, ami nehezíti a nyelv elsajátítását, az az, hogy a chileiek eszméletlen gyorsan beszélnek. Plusz rengeteg szlenget használnak. De nagyon sokat segítenek és valljuk be: van időm bőven a suliban tanulni.
A barátszerzést is sikeresnek tekintem. A chilei emberek nagyon nyitottak, vidámak és közvetlenek. Minden találkozásnál egy puszival köszöntik egymást vagy öleléssel. Ennyi puszit még soha életemben nem kaptam, mert ha bemennek egy helyiségbe, szinte mindenkinek adnak, még ha nem is ismerik annyira. A nevekkel bajban voltam az elején, és még mindig rengeteg embernek nem tudom a nevét, aki bemutatkozott. Az egyik baráti társasággal hétvégén elmentünk Viña del Mar-ba, ahol találkoztam egy francia lánnyal, akit egy csoportból ismerek. Az óceánparton sétáltunk és a legfinomabb chilei kaját, completo-t ettünk.
Összességében az első három hét nagyon jó volt a sok nehézség ellenére is. És egyre jobban érzem magam, ahogy jobban megy a spanyol. A családban is egyre kényelmesebb és felszabadultabban tudok viselkedni.
Az első földrengéseim
(2018. szeptember 01.) Ebben a bejegyzésben az eddigi tapasztalataimat, megfigyeléseimet fogom megosztani Chiléről. Sokban különbözik Magyarországtól és Európától minden, ami itt van, viszont mégsem ért különösebb kultúrsokk.
1. Földrengések
A címben helyes volt a többes szám, mert egy napon belül két földrengést is átéltem. Az elsőnél a szobámban ültem és egy igen erős hangra lettem figyelmes, és arra, hogy mozog a föld alattam. A nappaliból már kiabáltak is, hogy menjek gyorsan oda. Mire teljesen megértettem, hogy mi történik körülöttem, már vége is lett.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire hangos egy földrengés...
A második rengés másnap reggel, a suliban történt. Matekon ülünk, és egyszer csak ugyanolyan erősséggel elkezdődik a földrengés. A tanár várt egy kicsit, majd mikor látta, hogy nem vészes az egész és nem szükséges kimenni a teremből, folytatta az órát. Többen is figyelték a reakciómat, mert tudták, hogy Magyarországon nem igazán vannak földrengések.
Nagyon gyakoriak a földrengések itt, az emberek hozzá vannak szokva, fel vannak rá készülve, az épületek pedig biztosítva vannak. Még két szavuk is van rá. Az egyik a terremoto, ami az erősebb. Én csak két temblor-t éltem át, szerencsére.
2. Avokádó (palta)
Avokádó mindennel, minden mennyiségben. Itt paltának nevezik, rengeteg fajta van belőle és nagyon olcsó. 1 kg-nál kevesebbet még senkit sem láttam venni. Eszik kenyéren, salátában, tésztával, sőt magában is. Mielőtt idejöttem, már akkor is nagyon szerettem, de ez egyre csak növekszik.
3. Az utcák
Az utcákról leginkább a teljes káosz jut eszembe. Mindenhol kóbor kutyák, továbbá árusok, akik avokádót, gyümölcsöket, ételeket, édességeket árulnak; rengeteg kisebb busz, amik úgy hajtanak, mint az őrültek. A buszok itt csak akkor állnak meg, ha leinted őket, kb. fele akkorák, mint Magyarországon és néha még ezeken is árusok mászkálnak.
A másik közlekedési eszköz a collectivo, ami egy kocsi és majdnem olyan, mint egy taxi, de mégsem. Nagyon olcsó, megállókban kell rájuk várni és idegen emberekkel ülsz be, majd adsz valamennyi pénzt a sofőrnek (kb. 500 Ft-ot érőt) és bemondod, hova vigyen. Ezekkel a kocsikkal tele a város.
4. Villa Alemana
Ez a város neve, ahol lakom. Így, majd egy hónap után körülbelül átlátom, hogy mi hol található, de ez elég nehéz, mert olyan a város, akár egy kocka. Az utcák szabályosan futnak egymás mellett és az elején semmi különbséget nem látni. A lakossága körülbelül annyi, mint Nyíregyházának, de sokkal kisebbnek tűnik, mert nincsenek emeletes házak és magas épületek. A belváros pedig egészen kicsi. Viszont nagyon szeretem és nagy városok vannak a közelében (kb. 20 percre Viña del Mar és 50 percre Valparaiso).
5. Étkezések
Világéletemben azt hittem, hogy a magyarok sokat esznek, de rájöttem, hogy igazából keveset eszünk a latin-amerikaiakhoz képest.
A nap kezdődik a reggelivel, ami csak egyszerű joghurt, müzli vagy tojás. A suliban mindenki snackeket, szendvicseket eszik mindhárom szünetben. Chilében minden terméken ráírják, ha magas a kalória- és cukor tartalma... Ilyen termékeket nem árulhatnak a suli büfében, ezért aztán megjelentgek édesség „dílerek”. Az egyik legjobb barátom is csinálja ezt a bizniszt, egy hátizsákban tartja az édességeket, és ha valaki szeretne valamit, kiveszi és megkapja érte a pénzt. Ezenkívül sütiket is szoktak hozni és árulni az emberek, ha valamire pénzt gyűjtenek. Az ebédet az előző bejegyzésben is írtam, hogy vagy visznek a suliba, vagy hazamennek, vagy elmennek valahova enni. Ezenkívül délután 5-6 óra körül az „once”, vagyis uzsonna van, ami olyan, mintha vacsoráznánk, de nem, mert az még később van. Általában 9-10 körül fogyasztjuk a vacsorát. Napközben pedig meg-megeszünk még valamit. Két hét után esett le, hogy egyfolytában csak eszek, ezért legalább a suliba gyümölcsöket viszek snack helyett.
6. Ételek
- Hiányzik a kenyér. Itt a kenyér inkább hasonlít a zsemlére. Rengeteg fajta van, de egyik sem olyan jó, mint egy kis otthoni kenyér. Finomak, csak sosem ettem még ennyi „zsemlét”.
- Hiányzik a tejföl. Semmi hasonló nincs hozzá. Néha csak egy tejfölös kenyérre vágyok.
- Itt van Doritos. Nagyon szeretem, és rengeteget eszek belőle. Ezt majd akkor fogom hiányolni, mikor visszamentem Magyarországra.
- Az avokádót már kifejtettem feljebb.
- Amióta itt vagyok csak kétszer ettem levest. Nem túl gyakori és nem esznek minden nap, mint otthon.
- 3 literesek az üdítők. Óriásiak, de az áruk megegyezik az otthoni 2 literesével.
Jelenleg ennyi érdekesség, tapasztalat jutott eszembe, de majd biztos kerül még ilyen bejegyzés.
A mai napon végre pihenek egy kicsit, délután pedig AFS-es meetingre megyünk Viña del Marba. Nagyon gyorsan telnek a napok, majdnem egy teljes hónapja itt vagyok. Már csak 10 és fél hónap van hátra. A suliban minden egyes nappal jobban érzem magamat, a spanyolom pedig az elmúlt pár napban megindult felfelé. Már könnyebb párbeszédeim is voltak, írásban pedig meglepődöm minden egyes alkalommal, hogy milyen egyszerűen össze tudok rakni ép mondatokat.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése