Június 27-dikén délután értem a svéd fővárosba. Hat napig időztem ott, hogy fülemet egy kissé hozzá szoktassam a különös accentusú svéd nyelvhez. E különösség abban áll, hogy a svéd szókban, ha kéttagúak is, tulajdonképen két hangsúly van : egy fő és egy rnellékhangsúly, a melyben a hang nem sülyed, hanem inkább emelkedik. Innen származik aztán a svéd nyelvnek az a sajátsága, hogy az egyes szótagok mind megannyi külön szókként hangzanak. E sajátságos, éneklő hangsúlyozás oly szokatlan volt nekem, hogy kezdetben a legközönségesebb szavakat is alig voltam képes meghallani. Az első két nap szinte kétségbe voltam esve, hogy valaha megérthetem a svédeket. Szerencsére azonban lassankint hozzá kezdett a fülem szokni a szokatlanhoz, a hozzám intézett szavakból mind több és több érthetőt tudtam kikapni, amire Stockholmból elindultam, arra a tapasztalatra jutottam, hogy még sem olyan nehéz a svédek megértése, mint kezdetben gondoltam.
Július 2-dikán szálltunk az idő közben megérkezett Jaakkolával együtt egy Hernösaudba induló hajóra. Huszonegy órai tengeri út után megérkeztünk e jelentékeny éjszaki városba. Csak 5200 lakosa van ugyan, de élénk kereskedelmi és iparüzö hely; itt székel Ångermanland tartománynak a kormányzója és több ezer rnérföldnyi területnek lelki feje, éjszaki Svédországnak püspöke. E püspök gondja alá tartoznak az összes svédországi lappoktól lakott területek is. Hernösandba különösen azért mentünk, hogy magunkat a püspöknél bemutassuk és tőle esetleg ajánló leveleket szerezzünk a Lappmarkokba. Volt egy másik, nem kevésbbé fontos czélunk is. A svédországi lapp nyelven írott könyveket sehol sem lehet könyvárúsi úton megszerezni. Tudtam azonban, hogy e könyvek nagy része Hernösandban jelent meg és ha valahol, itt lehet majd megkapni. Kicsi híja volt, hogy egyik czélunkat sem értük el. A püspököt nem találtuk otthon; kevéssel az előtt nagy körútra indult a lappok közé, lapp könyveket pedig a hernösaudi könyvkereskedőnél sem lehetett kapni.
Szerencsénkre a hajón egy luleåi tanárral ismerkedtünk meg. Evvel újra találkoztunk Hernösandban, ott bemutatott bennünket egy oda való tanár ismerősének, ez pedig elvezetett bennünket a consistoriumhoz , tudniillik az egyházkerületi gondnoksághoz, hogy ott talán majd tudnak fölvilágositással szolgálni, merre szerezhetjük meg a lapp könyveket. A consistoriumban lekötelező szívességgel fogadtak bennünket és midön kéréseinket elő terjesztettem, legnagyobb örömömre azt a fölvilágosítást kaptam, hogy a keresett könyvek csakis náluk vannak raktárban, pénzért nem szerezhetők meg, azonban szívesen szolgálnak mind a kettőnknek a található könyvekből egy- egy példánnyal. E könyveket államköltségen nyomtatják és Hernösandból küldözgetik szét a Lappmarkokban élő papokhoz, hogy a lappok közt ingyen osszák szét.
Tizenhárom, nyelvészeti szempontból igen becses, lapp könyvnek jutottunk itt a birtokába. E könyvek között több olyan is van, a melyeknek léteztéröl eddig semmi tudomásunk sem volt. Ilyen a többek közt az egész ó- es új- testamentum lapp fordítása, mintegy 2500 lapnyi szöveggel, továbbá Svédország története és Luther kisebb kátéja. Ez utóbbi az eddigi nyomtatott könyvekben szokásos lapp nyelvtől jelentékenyen eltérő nyelvjáráson van írva. Mint később meggyőződtem, e nyelvjárás a Lule lappmarkbeli. A Hernösandban szerzett könyvekhez később a Lule lappmarkban való idözésem alkalmával még öt darab könyv járult úgy, hogy utamról összesen tizennyolcz könyvet, még pedig tudomásom szerint az összes újabbkori svéd-lapp irodalmat sikerült magammal hoznom.
Hernösandból még aznap, július harmadikán délután indultunk fölfele az Angerman-elfen egy Sollefteaba tartó hajóval. Az Angerman-elf Svédország legszebb folyója; hatvanöt kilométerig fölfelé többnyire oly széles, hogy inkább keskenyebb tengeröböl, mint folyó hatását teszi az utazóra, a regényes szépségű vidék pedig, mely egész Sollefteáig a legváltozatosabb képekben tárul elénk, ritkítja párját. — Némely lelkesült utas még a rajnai útnak is föléje helyezi.
Éjfél tájban érkeztünk meg Sollefteába, ahol egy hatalmas vizesés végét szakítja a további hajózásnak. Sollefteában ismerkedtem meg először igazán az éjszaki vidékek azon sajátságával, hogy június és július hónapokban éjtszaka helyett örökös világosság uralkodik. Ide érkeztem idejében a nap már fél tíz óra tájban lenyugodott ugyan ezen, a 63- dik és 64-dik éjszaki szélesség közt elterülő vidéken, az esti pirosság azonban mindaddig ott ragyogott az égen, mig csak valamivel két óra előtt a napot megelőző reggeli hajnal föl nem váltotta.
Egész júliusban, amig Jemtlandban tartózkodtam, még éjfélkor is, mikor pedig leghomályosabb volt, époly kényelmesen írhattam és olvashattam, mint nálunk a leghosszabb napon nyolez órakor nap lenyugtával.
Håsjöbe nyolcz órakor reggel, a vasút indulásához épen jókor érkeztünk meg és legelőször is Jemtland tartománynak a fővárosába, a Storsjö, magyarul Nagytó mellett elterülő Östersundba utaztunk, hogy ott a Jemtlandban élö lappók felöl, akiknek a nyelvet első sorban akartuk tanulmányozni, közelebbi fölvilágositást kapjunk. Az itt élö lappok nyelvét eddigelé még senki sem tanulmányozta s egyetlen sornyi írás vagy mutatvány sern volt közölve e különös nyelvjárásról.
Östersundban megtudtuk, hogy a város közelében vagy egy órajárásnyira egy koldus lapp család tartózkodik. Másnap tehát kora reggel kivezettettük magunkat a lappok tartózkodó helyéhez. Hosszas keresgélés után végre ráakadtunk a lakóhelyökre, de nem magokra a lappokra. A sátroknak is csak a vázát, a földbe vert vékony fatörzsöket leltük az erdőben, ma- guk a lappok azonban már nem voltak ott, valahová máshova költöztek vagy pedig szanaszét kóboroltak a rengetek erdőségben. Minthogy vezetőnk nem tudta tartózkodásuk újabb helyét, magok a lappok pedig csak egy hét leteltével, a következő szombati napon jöttek volna rendes szokásuk szerint a városba, tehát elhatároztuk, hogy nem töltjük az időt hasztalanul a keresésökkel, hanem még az nap tovább indulunk olyan vidékre, a hol a legnagyobb valószínűség szerint már akadunk lappokra. Egyedüli kalauzunk Düben Gusztáv, stockholmi egyetemi tanárnak, Om Lappland och Lapparne (Lappországról és a Lappokról) czímü könyve volt. Az ebben található adatoknál Östersundban sem kaphattunk jobbakat.
A jemtlandi lappok az éjszaki szélesség 65- dik fokától dél felé egészen a 62- dik fokig vannak szerte szórva. Végső telepök a Rut hegységben van. Tovább délnek már egyáltalában nem akadunk lappokra. A jemtlandi lappok egy-két koldus kivételével valamennyien ott élnek a svéd-norvég határon emelkedő hótakart hegységekben, melyeknek legnagyobb része három egész négyezer lábnyira, a Syl-fjall pedig mintegy 6000 láb magasságnyira emelkedik. Ez az egész vadregényes vidék, mely hatalmas hegyhátakat bocsát a két szomszédos tartományba, tele van szép völgyekkel és tavakkal és eredőhelye több nagyobb svéd és norvég folyónak. Van egy-két völgye, mely közvetetlenül megy át egyik országból a másikba ; ezeken keresztül visz a vasút a norvég Trondhjemba, az országút pedig Levangerba; innen nyúlnak ki a Syl-fjallek elágazásai egészen Röråsig. Az itt élő lappok három különböző kerülethez tartoznak. A legéjszakibbnak a neve Fölinge-lappmark mintegy 400 lappal; a középsőnek a neve undersakeri lappmark, melyben mintegy 100 lappot találunk, a legdélibbnek a neve pedig berjedali vagy tennäsi lappmark, ahol körülbelül 170 lapp ember él. Ez óriás, több száz négyszög mérföldre kiterjedő területen tehát alig akadunk összesen 800 lappra. Közülök egy sem lakik városban vagy faluban, valamennyien nomád életet folytatnak, foglalkozásuk kizárólag a rénszarvastenyésztés és ezekkel vándorolnak a különböző évszakok szerint különböző helyekre. E vándorlás azonban rendszerint bizonyos meghatározott területen belül történik; van külön tavaszi, nyári és őszi tartózkodó helyök, a hová rendesen visszatérnek. Csak télen nincsenek biztos helyhez kötve. Ilyenkor öt-hat helyen is kell fölváltva tartózkodniuk és sokszor 20—40 mérföldet is bebarangolniuk, míg olyan helyen üthetik föl tanyájokat, a. hol a szarvas a kemény és mély hó alól elegendő táplálékot, elegendő mohát tud magának fölkaparni. Nagyon természetes, hogy ilyen életmód mellett csak sátrakban lakhatnak, melynek fö gerendáit minden pillanatban fölszedhetik és ismét a földbe verhetik, melynek ponyváját bármikor összerakhatják és ismét kifeszíthetik.
A nomád lappokon kívül csak még néhány koldus, vagy napszámos lappra akadunk. Rendesen olyan lappok ezek, akik vagy hanyagságuk, vagy a farkas pusztítása, vagy egyéb elemi csapás következtében elvesztették rénnyájaikat. Számuk nagyon csekély és értesülésem szerint az egész Jemtlandban összesen öt-hat ilyen lapp ember, ha van.
(Folytatjuk)
Forrás: Halász Ignác három lappföldi útja. Finnugor Tudománytörténeti Füzetek 1. Izsó Miklós Művelődési Ház és Könyvtár Izsófalva, 1997
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése