2004 márciusában a mexikói Monterey-
ből emlékex-
pedíció hajózott ki egy öreg halász-
hajó fedélzetén, neves tengerkutatókból és írókból álló társaság részvételével. A csapat azt tűzte maga elé, hogy tanulmányozza a Kaliforniai tenger faunáját annak az utazásnak a nyomán, amelyet 1940-ben John Steinbeck akkor még csak népszerű – azóta Nobel-díjas – író tett Edward F. Ricketts tengerbiológussal, akivel 1930-ban ismerkedett össze. Barátságuk szorossá vált, így az író az Érik a gyümölcs c. regényének sikere után Ricketts-szel tartott Mexikóba, hogy a tenger élővilágát tanulmányozzák.
Utazásuk nyomán
1960-ban például kutyája társaságában beutazta az Amerikai Egyesült Államok negyven államát, hogy keresztül-kasul feltérképezze az országot, amelyben élt. Két év múlva már piacon volt utazási naplója, a Csatangolások Charley-val Amerika nyomában (Travels with Charley in Search of
De fűződik a nevéhez orosz útinapló is, és kalandozásainak élményeit dolgozza fel A szeszélyes autóbusz (The Wayward Bus) c. regény, amely egy útján elakadt autóbusz utasain keresztül jeleníti meg a korabeli amerikai társadalom keresztmetszetét.
A Cortez tengere egy évvel a tengeri utazás után jelent meg, majd tíz év múlva újabb kiadást ért meg, amelyben Steinbeck egy pótfejezetet szentelt Ricketts emlékének. Könyve végén kifejti véleményét, miszerint “arra a következtetésre jutottunk, hogy
Amerikai tudósok és írók 2004-ben úgy döntöttek, megismétlik a Steinbeck-féle utat, de mellőzték a szardíniahalászok társaságát, akik viszont az 1940-es expedíció pikantériáját jelentették. William Gilly tengerbiológus, a montereyi egyetem professzora szállt tengerre Jon Christensen íróval a Gus D nevű, 12 méteres halászhajón, s dokumentumfilmest is maguk mellé vettek. Külön érdekesség, hogy a június közepéig tartó expedíció eseményeit menet közben végig lehetett követni az interneten is, külön honlapon, ahol képes útinaplóból értesülhettünk a fejleményekről. Céljuk az volt, hogy újraéljék a hajdani kalandot, illetve tudományosan ellenőrizzék, mennyit károsodott a tenger élővilága a turisták és a halászok miatt az eltelt 64 esztendő során.
Steinbeck és Ricketts nem véletlenül választottak márciusi indulást – s Gillyék ebben szolgaian lemásolták az egykori expedíciót -, mert abban a hónapban kevés a hal, és azt remélték, hogy könnyebben tudnak hajót bérelni. A
Indulásuk előtt 2004-ben William Gilly úgy nyilatkozott, hogy az ő útjuk nyitott marad a világ kortárs eseményei felé, ugyanakkor remélik, hogy “ újra felfedezzük, mi maradt épen, és mi veszett el. De főként azt reméljük, hogy újraéljük Steinbeck és Ricketts odüsszeiáját."
Utazásuk ma már csak emlék. És talán valahol már tervezgetik, már álmodják a következő refrént úgy, ahogy azt Steinbeck az utazások természetrajzában szerette volna meghonosítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése