4. Tibet, ahol a szentség az élet része
Lassú az élet a világ tetején. Ráérősen tekernek a biciklisek, a riksások. A keleti embert jellemző nyugalom még hangsúlyosabb 3600 m-en a tengerszint felett, Lhasszában. Ritka a levegő, kevés az oxigén. Néha feltűnik egy-egy fehér ember. Mozdulatain látni, hogy ő is beosztja az erőt.
Betartjuk a déli pihenőket, három órán keresztül. Folyamatosan 26 C fok a meleg 11 napja. Hőérzetünk erősebb, mivel magasan vagyunk. Reggeltől délutánig a városi nők napernyővel járnak a perzselő napon.
Sokat gyalogolunk fel a hegyekre, hágókra: a kutatott helyek, építmények magasan vannak. Mászás közben húsz-harminc lépésenként meg kell állnunk. Éjszaka gyakran van légszomjunk. Mire álomba zuhannánk, agyunk felriaszt egy mély lélegzetvétellel.
Meglepetésünkre itt a Kárpát-medencééhez hasonlatos fák, virágok, gyógynövények zöldellnek. Most aratnak kézzel az emberek, kévéiket kalangyákba rakják. Három napja Kelet-Tibetben az út mentén szedték, verték a barackot a fáról. A város mellett láttam kukorica- és krumpliföldeket. Mostanig a következő gyógynövényeket találtam: körömvirág, csalán, gyermekláncfű, libapimpó, papsajt, lándzsás útifű, vérehulló fecskefű, bojtorján, kamilla, mályva. Tegnap megnéztük Lhasszában a Tibeti Hagyományos Orvoslás kórházát. Igazgatója tökéletes angolsággal magyarázta el eme orvoslás mélyen emberi és összetett voltát. A nagyvilág elsőként Kőrösi Csoma Sándornak köszönhetően értesült e rendszerről. Sangye-Puncog lámával együtt írt közös művet a Négy Gyökérről, Gyu-si-ről, a tibeti gyógyászatról.
Megnéztük még az UNESCO-védelem alatt álló Potala Palotát, a kolostoregyüttest, ahol a Dalai Lámák éltek, közülük többnek az a nyughelye is. Ugyancsak a Világörökséghez tartozik az óvárosbeli Jokhang kolostor. Környékén járják rituális köreiket a zarándokok, imamalmukat forgatva, rózsafűzérüket morzsolgatva, mantráikat (imáikat) mormolva.Nemcsak idősek gyalogolnak a végeérhetetlen embertömegben, hanem hagyományos öltözékű és hajviseletű fiatalok is.
A XIV. Dalai Láma Nyári Palotája bejárata melletti parkban nagy sokadalom. A kukorica ünnepét ülhették, mert a színpad közepén álló világfára (életfa, égig érő fa) kukoricát kötöztek.
A Lhassza fölötti hegyekben a sziklákból több kolostor emelkedik ki. Egyikükbe ma gyalogoltunk fel másfél kilométert. Útközben egy meditációs – láma – barlangot találtunk. Belül kör alakúra , a száját szikladarabokkal falazták el, előtte tűzhely. Nagyon szép onnan a kilátás, lehet ám itt meditálni...
A kolostor legfelső emeletén éppen szertartásukat végezték a szerzetesek, mintegy harmincan. Énekeltek, mantráztak, doboltak, ying-yang jelképes hatalmas dobjaikon, réztányérokat ütöttek össze ütemesen. Különös hangzás az európai fülnek.
Hat napot töltöttünk Kelet- és Dél-Tibetben. Utunk elején elidőztünk a nomád törzsek sátorainál. Mindenhol: természetben, használati tárgyakon, autókon őrzik az ősi, természeti (bön) vallásból maradt szimbólumokat. A hármasságot: a Napot, Holdat, Csillagokat; a világfát, a táltos lovat, a svasztikát (Lükő Gábor szerint szél-,
mások szerint napszimbólum), a két galambot egymás felé fordulva (nálunk szerelemjelkép), körben az egyenlő szárú keresztet (nálunk védő, gonosz űző céllal), sárkánykígyót (nálunk Háromszéken kapukon), a kékliliomot, Isten kardját, az indás, virágos oszlopokat. Mind a bön, mind a buddhista kolostorokban megmaradtak egyaránt a férfi-női jelképek.
Kelet-Tibetben (Lhasszától ezer kilométerre távolodtunk el) elmentünk a piramis alakú Bön Szent Hegyhez (tibeti nyelven: Bönri). Magasan van egy bön kolostor – abban láttuk az említett jelképeket. Megfordultunk a hegy oldalán lévő zarándokhelyen is.
Czuczor Gergely-Fogarasi János a bön vallást kapcsolatba hozza a bűbájjal, a mágikus varázslással. Mongolul a sámán: bö...
Vidéken mindenütt mosolygós, kedves, csillogó szemű, integető emberekkel találkoztunk. Nyitottaknak, kiegyensúlyozottaknak tűntek. Az itt lakók még meg tudják szentelni életterüket, mindennapi életüket. Itt a szentség az élet része. Talán ők még tudják a Titkot. A boldogságét. Őrzik az Örökségüket, a Hagyományt. Hamvas Béla, a legnagyobb magyar tradicionalista filozófus írja (Scientia sacra): a hagyomány a tudás őre, a lét értelmének az őre. Az ég és föld közötti kapcsolatot tartja fenn. Anyanyelvünkaz egészség szavunkban tökrözi e szép gondolatot. Égi és földi erőkből egyenlő módon kell táplálkozni. A hagyomány ezt segíti. Tulajdonképpen ez az örökség tartott meg bennünket sok ezer éven keresztül.
Lhassza, 2006. szeptember 6-a
Megjelent az ÚMSZ Kalandozó c. mellékletében, 2006-ban. Illusztráció: Lhasszai kolostor belső udvara (a szerző felvétele)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése