CSEKE GÁBOR: A romániai Világörökség helyszínei

1. A Duna Delta

A Duna-delta műholdas képe, 2006 tavaszán

1991 óta a világörökség része az Európát szinte teljesen átszelő folyam torkolatának élővilága. Legendás, titokzatos hely, ahol nem mindennapi életkörülmények között nem mindennapi emberek élnek. Az ott található víziparadicsom, a gazdagnak ígérkező halászzsákmány minden időkben vonzották a kalandvágyókat. Ma például magyarországi és székelyföldi utazási irodák foglalkoznak azzal, hogy érdeklődőket toborozzanak deltai kiránduláshoz egy-egy vérbeli halásztanyára...


A delta „személyi lapjáról” olvastuk le: Európa egyik legkiterjedtebb madár, növény és halparadicsoma. Lakói jobbára románok és lipovánok lipovánok, ez utóbbiak 1720 körül vándoroltak át Oroszországból, vallási üldöztetések elől. Ma is a jellegzetes lipován kalapot és fekete kabátot viselik és egyszerű körülmények között élnek halászatból, vadászatból. A deltában laknak  még ukránok, haholok, törökök, cigányok, örmények, ruszinok, zsidók, görögök és magyarok.


A Delta 3 fő ága a Chilia, Szulina, Szentgyörgy és számos mellékág. Nádasok, lápok, tavak, csatornák, homokdűnék, erdők síkságok alkotják e csodálatos vidéket. A Duna Delta 1938 óta Nemzeti Park, 1990 óta Bioszféra Rezervátum. Összesen 1456 állatfaj lakja e vidéket. Európában egyedülálló a 2500 párt számláló pelikán telep. Több mint 300 madárfaj él e területen, melyekből 176 itt is költ. A 45 édesvízi halfaj közül a legnagyobb testű a viza.


Erdélyi magyar vonatkozása is van a Deltát tanulmányozó tudományosságnak: hosszú évtizedeken át dolgozott itt Kiss János Botond, magyardécsei születésű, biológia-földrajz képzettségű kutató, akit méltán neveznek nem csak a Delta szerelmesének, hanem elszánt védelmezőjének is: ő volt az, aki többekkel együtt kidolgozta a Bioszféra Rezervátum működési rendszerét, illetve megszervezte a rezervátum Őr- és Ellenőr Testületét, amelynek élén több éven át állt harcban a vadorzókkal, területrombolókkal. Egy ideig környezetvédelmi államtitkár is volt a bukaresti kormányban, de a „magas” érdekek nem pártolták túl nagy lelkesedéssel a konkrét, lényegre törő munkát, ezért Kiss J. Botond ismét a deltai kutatóintézetben keresett s talált teret a szolgálathoz. A Deltáról írt könyve, mely először 1982-ben jelent meg a Kriterionnál, s azóta öt kiadást ért meg (ebből kettő német nyelvű), mindig tovább fejlesztett, gazdagodó tartalommal, ebből kiolvasható minden, amit e csodás helyszínről tudni kell. Címe: A Delta könyve, s legutoljára az alábbi címen lehetett megrendelni, már akkor korlátolt mennyiségben: Hubertus Vadkereskedelmi Kft, 1024 Budapest, Ady Endre u.1., Tel./Fax: 06-30-214-399. Talán antikváriumokban itt-ott kapható! 


2. Berethalom – a legrégibb romániai szász település

A XIII. században bukkan föl Erdély térképén, s a hagyományokhoz híven, mint minden további szász telepes helység, városias szerveződésű és külsejű: egy központi teret jól megépített lakóházak sora fog körül, amelynek közepében impozáns vártemplomot emelnek, amely a hitnek is, de a mindennapi életnek is védelméül szolgált.


Berethalom Szeben megye északi részén fekszik, egyenlő távolságra Medgyes és Segesvár között. Dombvidéken áll, a Nagyküküllő bal partján, a várost átszelő patak a házak elrendezését is meghatározza. Országúti megközelítése jószerént problémamentes, a vasúton gyorsvonattal érkező Medgyesen kell hogy leszálljon, míg a személyvonat a 9 kilométerre található Erzsébetvároson (Dumbrăveni) is megáll.


Több mint 300 éven át itt székelt az evangélikus püspökség, amíg a hívek – a szászok – el nem fogytak. A második világháborúig népes hetipiacok színhelye volt ez a mesteremberek lakta város, amely jelentős borászati központnak is bizonyult.


A helység közepén magasodó vártemplom olyan méretűvé és harmonikus szépségűvé sikeredett, hogy Berethalom lakói az évszázadok során különleges védelemmel vették körül. Ezért sikerült megőriznie eredeti állapotát a XV-XVI. század fordulójától, s lehetett az elsők között, már 1993-ban elismertetni mint a világörökség kiemelt helyszínét.


Az 1977-es földrengés rongálásait időben és jó minőségű munkával kiigazították. Külön említést érdemelnek a templomi együttesből az oltár, a műemlékorgona (1523-ban már működik!), az óratorony, a harangtorony, a szószék. 


Berethalomban tartják hagyományosan az erdélyi szászok évi fesztiválját, szeptember 17-18-án. 2011-ben, rendhagyó módon, a fesztivál színhelye Brassó lett.




3. A Horezu-kolostor

A kolostor híres falfestményeinek egyike

Constantin Brancoveanu vajda alapította az akkoriban Hureznek is nevezett kolostort, építése 1690-ben kezdődött, amikor az ország határainál csend és béke honolt. A stílus, amelyben épült, az uralkodóról kapta a nevét (Brancoveanu-stílus), a kolostor pedig az ókirályság legreprezentatívabb XVII. századi műemléke. Annak idején azzal a hátsó gondolattal is épült, hogy a nyugatról érkező veszélyek ellen védelmül szolgálhat. A törökökkel vívott háborúk, majd a Tudor Vladimirescu-féle felkelés mind-mind rontott a kolostor állagán; ez utóbbi esemény idején az épületet raktárnak használták a felkelők.