Farkas József György:
Magyar rabok Kufsteinban
Ausztriában, Salzburgtól Innsbruck felé, nagyjából félúton magasodik Kufstein vára, a magyar történelem egyik rosszemlékű helyszíne. Tirol tartomány határán már messziről feltűnik a városka jelképévé is vált kufsteini vár. Először 1205-ben említik egy oklevélben a regensburgi püspökök tulajdonaként, később megosztották a bajor hercegséggel, véglegesen 1814 óta van osztrák kézben.
A vár leghíresebb része a Császártorony (Kaiserturm), melyet 1518–22 között I. Miksa építtetett, ez egyben Kufstein jelképe is. Számos politikai foglyot hurcoltak oda a Habsburg-birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi országából, így sok magyart is. Jelenleg a toronyban az ott bebörtönzöttek emlékére kiállítás látogatható, megtekinthetők a cellák, feltüntetve, hogy melyikben ki, mikor és meddig senyvedt. Az egyik helyiségben rövid filmet vetítenek az ott raboskodókról, magyar nyelven is.
A jeles személyiségek közül érdemes megemlíteni Kazinczy Ferencet (1759–1831), a magyar irodalom és a nyelvújítás meghatározó alakját. A Martinovics-féle összeesküvőkkel fenntartott kapcsolatai miatt perbe fogták, előbb fejvesztésre, később – kegyelemből – várfogságra ítélték. A brünn/brnói Spielbergbe/Špilberkbe, majd 1799-ben Kufsteinbe szállították, ahol egy évig raboskodott, utána (a közeledő napóleoni ármádia elől) Munkácsra vitték. Börtönéveit „Fogságom naplója” című könyvében összegezte.
A magyar történelem jeles alakjai közül a kufsteini börtönben „vendégeskedett” idősebb Wesselényi Miklós, „a zsibói bölény”, Szentjóbi Szabó László költő, magyar jakobinus (ott is halt meg 1795-ben), az 1848–49-i szabadságharc számos tisztje, sőt, olyan neves honleányok is raboskodtak falai között, mint Leövey Klára pedagógus, Teleki Blanka grófnő (mindketten a negyvennyolcas forradalommal kapcsolatos tevékenységükért).
Kufstein lakója volt a hírhedt betyár, Rózsa Sándor (1813–78) is, aki a dél-alföldi „akcióival” szerzett kétes hírnevet magának, ám sokat lendített (el)ismertségén, hogy 150 tagú szabadcsapatával beállt a 48-as honvédseregbe. Világos után ezért is keresték, de csak egy 1872-ben tartott perben sikerült végérvényesen elítélni – életfogytiglanra. Egy évet húzott le Kufsteinben, ő volt a várbörtön egyetlen köztörvényes foglya, akit állítólag láncra verve mutogattak vasárnaponként a városka piacterén a borzongó közönségnek…
Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban
 |
| Rózsa Sándor börtöncellája |
Verseghy Ferenc:
Szentjóbi Szabó László' halálára
Legszebb korában hát csak elaszhatott
híres Biharnak drága tenyészete,
elköltözött az Alkotónak
szent kebelébe Szabó barátunk!
Tsendes könyek köztt képzelem untalan'
mikint ohajtá: hogy remegő kezét
búcsúzva még egyszer tehesse
holta előtt szeretett kezünkbe.
De börtönyinknek durva rekesszei,
mellyek szegénytől elkülönöztenek,
nem engedék meg, hogy halandó
karjainak jeleit vehessük.
Tornyos Lienznek kőfalas udvara,
hol véle eggyütt a' komor éjszakát
reménnyel áltató beszédnek
váltogatási között kiültem!
Benned szögeztem visszölelési köztt
lassú halállal tellyes ajakira
vég csókomat. Tebenned élt még
énnekem, alkonyodó barátom!
Nem látta többé városodonn kivül
érette váltig csüggedező szemem,
csak bús nyögése tűnt be hozzám
rejteke' réseiből koronkint.
Ti, kik rekeszben tűrtök az Inn felett,
indullyatok meg társotok' alkonyán,
sirassuk eggyütt, kik köz okból
mennyei szíve miatt szerettünk.
'S ha majd az enyhültt sors' könyörűlete
megnyittya egyszer dupla vasajtajit
szűk tömlöczinknek, hogy hazánkba
hempelyedő vizeken lefollyunk,
menjünk el eggyütt szent maradékihoz,
's öntsük ki sírjánn tiszta dicséretit,
könyzáporinkkal megjegyezvén
hantföldelét elaludtt öcsénknek.
Ő majd lebegvén arczulatink között,
nedves szemünköt nyögve törülgeti,
's érette sínlő szíveinket
mennyei csendgyeivel megáldgya.
De ti, Tirolnak jámbor öregjei!
e' néki szenteltt földre ne lépjetek,
hanem, ha néma tisztelettel
mint örökös siralom' helyére!
Az nyugszik ebben, kit tudománnyai
jónak, nemesnek szíve, szerelmei
szelídnek, ah boldogtalannak,
tett egyedűl az agyas Szerencse!
(1795.)
