2010. május 10., hétfő

Kunkovács László: KUNBABÁK, KŐEMBEREK


(Egykorvolt nomádok szobrai Eurázsia füves pusztáin...)

Él Budapesten egy fotóművész, Kunkovács László, aki pedagógusként, újságíró-tudósítóként, könyvillusztrátorként és szerkesztőként is kereste már kenyerét. Mai foglalatossága minden eddigi munkájából egy keveset összead: vizuális antropológiával foglalkozik.
Kezdetben a magyar népi műveltség képi megörökítésére adta a fejét (pásztorkodás, halászat, agrártörténet, szokások, kézművesség), később elkezdett utazgatni a szomszédos országokba, a Balkánra, s az utóbbi évtizedekben pedig a sztyeppe és a tajga népeinek életét kutatja.
Nagy érdeklődéssel fogadták kőemberekről készült kiállításait, amelyek számos országot megjártak már. Tapasztalatait, kutatásainak eredményeit, fotóival illusztrálva Kőemberek. A sztyeppei népek ősi hagyatéka. Budapest, 2002 c. könyvében foglalta össze.

Kunbabák, kőemberek c. tárlatához készült tájékoztató füzetéből idézzük sorait, amelyek elvezetnek e távoli, titokzatos leletek jelentőségéhez:

A Kárpátoktól Mongóliáig terjedő, sztyepp-övezet történelmének néma tanúi az esőverte, bálványszerű kőszobrok. Hajdan ezer és ezer állott a végtelen pusztákon - fenséges nyugalmat árasztva, dacolva az idővel. Hősöket mintáznak: kővitézek, kőamazonok. A legeltetők ma is tisztelik a régvolt nomádok emlékeit.

Nem egyszerű sírkövek, mert többnyire nem az elhunytak csontjai fölött emelkednek. Magyarázatukkal több ágon próbálkoztak a régészek. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy a jeles személy kőképét az áldozóhelyen állították fel, és a szobor állandó motívuma, a kézben tartott csésze jelzi, hogy "ő" is ivott a halotti toron a többiekkel.

Feltérképezésük kézenfekvő módszere a fényképezés. Előbb a belső-ázsiai térségek kő-embereit sorakoztatjuk fel, amelyek Mongólia, a dél-szibériai Altaj, Tuva Köztársaság, Kirgizisztán, Délkelet-Kazakisztán és Ukrajna fűtengerében őrködtek. Az ittenieket ótörök népek faragták a VI-IX. században. Ahogyan a nomád birodalmak, úgy az a kultusz is innen indult el. Névtelen szobrászművészeik kevés részletet ábrázoltak, ettől az ázsiaiak még monumentálisabbak. Nincs két egyforma kőember az eurázsiai sztyeppén.

Ukrajna és a délorosz síkság területén már kevés kőember található az eredeti helyén, mert begyűjtötték a múzeumok, a többi föld alá süppedt, vagy építkezések alapozásánál használták fel, mit sem tudva értékükről. Ukrajna déli sztyeppe vidékén a kőembereket gyakran helyezték korábbi eredetű halomsírokra. Ázsiai mintaadóik nem állnak kurgán tetején. A Kelet-Európában lévőket a kipcsak török nyelvű kunoknak tulajdonítják, akik a XI. század közepétől a XIII. századi mongol invázióig éltek ezen a tájon. Velük ért véget a lovasnépek e sajátos hagyománya.

Galgóczy Zsuzsa műkritikus írta róla a Fotóművészetben (1998):

Kunkovács László vándorló garabonciásként, embert próbáló terepeken bárhol jár is "Lhasszától Sigacéig", legyen az a "Hortobágy mellyéke" Balmazújváros, a hazai tájak vizei vagy Belső-Ázsia hegyei - "fotóművész etnográfusként" mindig, mindenütt az ember és környezetének sajátos összhangját tárja elénk, mert veszélyben vannak a szentélyek. A kazahsztáni sziklákra festett, évezredeket megért napfejű embereket soha nem tapasztalt gyorsasággal koptatja a savas eső, természetes vizeink pusztulnak, önmagunkról és természetrôl alkotott ősi tudásunk pedig lemerülőben van.

Mint a műhold egy-egy feltárandó földterületet, úgy tapogatják le lelkünk domborzatait a képeirôl reánk tekintô, világokat kévébe gyűjtô sámánok, táltosok, halászok, pásztorok -, egy lassan feledésbe merülô életforma hírmondói, akik mégis az élet legváratlanabb pillanataiban köszönnek ránk. Élő, mozgó, lélegző, hús-vér tanúi lesznek így ők a történelemnek, hiába állt meg fölöttük az idő, csakúgy, mint a halottbúcsúztató, áldozóedényeket tartó kőemberek fölött -, melyek elszórtan végig megtalálhatók Ázsiától a Kaukázus nyugati lejtőiig.

Kik alkották őket? Nem tudjuk, kilétük homályba vész. Mégis olyan áthatóan tekintenek ránk ezek a másfélezer éves kőtömbök, mintha megörökítőjükkel együtt azt kérdeznék: "Ti nézelődők, hogyan tudtok elszámolni nekünk, s magatoknak az eltelt idővel? Mit tartottatok meg, s mit tékozoltatok el kapott kincseitekből?"

Illusztráció: kőember Ukrajnából (Aszkanyija-Nova). A füzet illusztrációi itt láthatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése