ZÁRAY JENŐ: Tájékozás a szabadban

Valahol azt olvastam, hogy a természetben való tájékozódás egyik neme a kérdezőshödés. Jót nevettem magamban ezen a megállapításon, s eszembe jutott, hogy egy természetjáró kérdezősködésére azt a választ kapta : „Uram, ha ön a természetben nem tud tájékozódni, akkor — maradjon otthon!" . . . Másoktól meg olyan keserű kifakadást hallottam, hogy nekik a tájékozódásra nincsen semmiféle „rátermettségük", ebben a tekintetben valósággal „érzéketlenek". A természetben való tájékozódásra nem kell semmiféle különösebb tehetség, mert az könnyedén elsajátítható, csak ne sajnáljuk a fáradozást. Legyünk tehát tisztában az alábbiakkal: 


Menjünk valamilyen magasabb helyre, ahol kilátásunkat nem akadályozza semmi. Ha figyelmesen körülnézünk, észrevesszük, hogy az általunk belátott terület köralakú, míg az égbolt, mint egy nagy sátor terül el felettünk. Ahol ez a földdel látszólag érintkezik, ott van látásunk határa, tehát a látóhatár (horizont). A felettünk levő égboltozat legmagasabb pontja : a tetőpont (zenith), ezzel szemben van az égbolt tulsó oldalán  a   talppont (nadir).