CSEKE GÁBOR: A magyar Világörökség helyszínei

1. Budapesti helyszínek

Budapesti panoráma a Duna-hidakkal

A Magyar Világörökség legreprezentatívabb helyszínei kétségtelenül a magyar fővárossal összefüggőek: Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy-út és történelmi környezete. 


Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez, s két évvel később már sikerült is bejegyeztetni az első két helyszínt: a Duna-parti látképet és a budai Várat, illetve Hollókő palóc ófalut. Az Andrássy-út később, 2002-ben csatlakozott a budapesti örökséghez, s valószínű, hogy néhány év múlva besorol majd a Rózsadombi termál karszt területe is, amely pillanatnyilag a 10 tételes magyar várományosi listán szerepel.


A hivatalos világörökségi indoklás szerint Budapest szépségei azért érdemesek megkülönböztetett figyelemre, mivel a Dunapart - amellett, hogy egyike a világ kiemelkedően szép urbanisztikai látképeinek - jól szemlélteti a magyar főváros történetének különböző időszakait. A www.vilagorokseg.hu honlap szerint a mintegy 60 hektárnyi kiemelt terület a Margit hídtól a Szabadság hídig terjed. A budai oldalon magába foglalja a Budai Várnegyed épületegyüttesét, a Gellérthegyet a Szabadság-szoborral és a Citadellával, valamint a Gellért fürdőt. A pesti oldalon a Duna-parti sáv jelenti a világörökségi területet, melynek legmarkánsabb épülete Steindl Imre Országháza, de kiemelkedik a Roosevelt téren a Magyar Tudományos Akadémia épülete, a Gresham-palota, a pesti Vigadó és a Belvárosi Plébánia-templom épülete is. Az e szakaszon található négy Duna-híd (Margit híd, Lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd) szintén része a világörökségnek. A már meglévő „első” helyszínt terjesztették ki a Bizottság 2002-es budapesti kongresszusán: a Világörökségi Listára került a már meglévő helyszín kibővítéseként az Andrássy-út és a Hősök tere a Millenniumi emlékművel, a Szépművészeti Múzeummal és a Műcsarnokkal, valamint a Millenniumi Földalatti Vasút, mely a maga nemében a legrégebbi a kontinensen.


Buda mint település egyidős a honfoglalással, ám csak IV. Béla király (1235-1270) uralkodása idején, a tatárjárást követően indult fejlődésnek és vált fontossá. Mivel IV. Béla felismerte, hogy a tatárok a hegyre épült erődítményeket nem tudták elfoglalni, országszerte várakat építtetett - így épült meg 1241 után Buda várának első épülete. Mátyás király uralkodása alatt a budai Várkastélyt reneszánsz stílusban építették át és Európa egyik leggyönyörűbb rezidenciájaként tartották számon. Mai arculatát a Budavári királyi Palota és a Várnegyed végül Buda, Óbuda és Pest 1873-ban történt egyesítése után, a millenniumi építkezések során nyerte el.




2. Hollókő ófalu és táji környezete 

Hollókői lány népviseletben
Fotó: www.vilagorokseg.hu

A Világörökség Bizottsága - mely kimondani illetékes a végső szót a világlistára való felvétel ügyében - 1987-ben tüntette ki Hollókő magyarországi palóc települést azzal, hogy elismerte: a XVII-XVIII. században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a XX. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Bárki jár is e csinos, mondhatni tiptop faluban, senkinek nincs olyan érzése, hogy holt lelkek múzeumában jár, hiszen lakói épp úgy élnek benne, mint akármelyik más helységben.


A falu története a XIII. századig nyúlik vissza, amikor is a tatárjárás után a Szár-hegyen felépült a vár. Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a XIV. század első felében egyházas hely volt. A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett. Nehéz volt itt az élet: többször pusztított a tűzvész, egészen a huszadik század elejéig, amikor a hollókőiek szakítanak az addigi faépítmények divatjával. Vályogfalú házaikat kőlapokra telepítették, a tetőzetet cserépre cserélték, viszont nem adták fel házaik sajátos egyszerűségét. A ma nem egészen 400 lelket számláló helység közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 67 védett épületet foglal magába - ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok ("hambitusok") szegélyezik. 


A falu lakói - 70 százalékuk nyugdíjas, az átlagéletkor 50 év feletti - a hollókői hagyományok túlnyomó részét ma is gyakorolják. Ünnepi alkalmakkor (a falu számára legfontosabb a húsvéti ünnepségek sorozata) ismét felöltik kézzel szőtt és hímzett népviseletüket, amelyekben aztán bárki lefényképezheti, lefilmezheti őket: megszokták, sőt büszkék arra, hogy lakóhelyük szépsége a világ legtávolabbi részeibe is eljuthat az ilyenkor valósággal özönlő turistacsoportok, lelkes látogatók kíváncsisága és csodálata révén.




3. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai 

Az aggteleki barlangrendszer térképe 
Fotó: www.vilagorokseg.hu 

Nem egészen egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Magyarország újabb világörökségi helyszínt ismertethessen el az UNESCO szakosított szervezetével. Erőfeszítéseiben a szlovák partner segítette, aki a határon átnyúló aggteleki barlangrendszer „társtulajdonosa”. A közös világörökségi helyszínek amúgy is nagy becsben állnak a Világörökség Bizottságánál, mert a nemzetközi összefogást, együttműködést e téren is nagylelkűen honorálják. (A közösen - ketten, akár hárman, esetleg többek által - felvállalt helyszíneknek kiemelten zöld utat engednek.)