 |
| Torremolinos |
Mivel jócskán kimelegedett, betérek egy barátságos vendéglőbe, ahol szemem láttára sajtolnak ki a pufók narancsokból egy jó pohárnyi levet, amelyet a járdára kihelyezett asztal mellett fogyasztok el, figyelve a forgalmat. Háromgyermekes spanyol mama ül a szomszédos asztalnál, miközben élénk beszélgetésbe merül az idős férfi kiszolgálóval, netán tulajdonossal, hiszen pillanatnyilag más vendég nincs. Vidám csevegésük, ebéd-megbeszélésük, hiszen mindegyik gyermek mást szeretne enni, nyugodt polgári jólétről árulkodik, valamint a barátságos délvidéki emberek életstílusáról. Más irányba indulva déli egy óra után rájövök, hogy a sok járkálástól megéheztem. Betérek egy vendéglőbe, ahol kevesen ülnek benn a falak között, annál többen a széles járdán felállított asztaloknál. A fiatal, fél lábára enyhén sántító pincér harsány „ólé" kiáltásokat hallat és azonnal megjelenik, ahogy valaki helyet foglal. Lesöpri asztalkendőjével az amúgy is tiszta színes pamutabroszt, azonnal nyújtja az étlapot. Bolognai spagettit és feketekávét rendelek. Legtöbben „kafetát" rendelnek vagy sört és üdítőt, ennivalót csak kevesebben. Közben előtted zajlik az utcai élet! Az embrek nem sietnek, ráérősen sétálgatnak. A vendégek is lassan eszegetnek, iszogatnak, beszélgetnek egymással és a pincérrel. Rövidesen megérkezik a spagetti, kapok mellé egy külön tányéron kanalat és damasztszalvétába csavart kést-villát. Az adag frissen főtt, bőséges és finom, alig bírom elfogyasztani. Azután a helyi szokásnak megfelelően én is lassan iszogatom a jókora csésze török kávét.
Minekutána kipihentem magam és jól is laktam, ismét útnak eredek. Nézegetem a kirakatokat, be- betérek néhány boltba. Mindenütt működik a légkondicionálás, így az utcai forróságból sokszor csak a hűsülés végett lépek be. Persze, a bőséges árukínálatnak nem lehet ellenállni! Csak apró ajándéktárgyakat keresek, mert utálok nagy csomagot cipelni. Megörvendek a gyűszűnyi porcelánedénykének, melynek ára 200 peseta. Gyorsan kettőt is vásárolok, egyiken Torremolinos, másikon Espagna felirat virít kalligrafikus betűkkel. Egy afrikai népművészeti boltban kagylóból készült nyakláncokat veszek a rokon gyermekeknek. Séta közben felfigyelek egy 24 órás szolgálatot ellátó női klinikára, majd egy álomszép fizikoterápiás kezelőközpontot látok magas pálmafás sétánnyal, rengeteg virággal. Nagyon sok a fogorvosi rendelő, így nem csodálkozom, hogy Spanyolországban nem láttam csorba vagy rosszfogú embert!
Délutánra jár már az idő, rengeteg a játszadozó, sétáló gyermek, de idős személy is bőven akad. Aztán káborlásaim során egyszer csak a szállónk előtt találom magamat. Most jobban van módom megfigyelni, hogy a háromcsillagos Kristal Hotel mindössze 100 méterre van a főúttól egy gyalogosok számára fenntartott sikátorban. A bejárat előtt tányérnyi levelű fügefa különböző érési szakban levő gyümölcsökkel. Egy kicsiny helyiségben reklámok, kirándulási ajánlatok. Felmegyek a szobába, a sok séta után rámfér egy kis szieszta. Ez persze, nem tart sokáig, mert ismét útnak eredek, de már kettesben Icával. Felfedezünk egy kis boltocskát, ott mindössze 75 pesetáért adják a másfél literes ivóvizet, veszünk azonnal, mert fogy ebben a hőségben. Találunk kartondobozban bort, olcsó, nem törik és könnyen csomagolható téglaalakja miatt, literje 125 peseta, nem sokkal drágább az ivóvíznél! Elsőként megyünk vacsorázni, bő választék van a svédasztalon. Olajbogyó, paradicsom és olivaolajas-citromos káposztasaláta mellé szalmakrumplit, gombát és húsos derelyét szedek a nagyméretű lapos tányérba, majd banán és alma következik, no és két személynek egy kis kancsónyi bor és fél liter víz.
Vacsora után még sétálni indulunk a szálló környéki utcákba s egy kicsiny térre, ahol már áll a vigalom, néhány amatőr zenész muzsikája szórakoztatja a sétáló, üldögélő turistákat. Ica szinte egész nap a tengerparton csücsült, úszott is sokat, így jobban elfáradt, mint én, s aludni készül. Én is követem példáját, mert másnap zsúfolt, hosszú programra van kilátás.
Sevillától Gibraltárig
Ismét borús a reggel, fátyolozott az ég és a tenger szürke, párás. Rájöttem, hogy a negyedig emeleti tetőteraszról szép kilátás nyílik a környező hegyláncokra, a közelebbi toronyházas dombokra és a félkörívben megpillantható tengerre. A tálakra kirakott választékból sonka, szalámi, és sajt kerül a tányéromra ropogós kiflivel. Nyugati szokás szerint először a pohár narancslevet hajtom fel, következik a falatozás, majd egy diós buktával és csésze tejjel nyomtatom le a reggelit. Érdemes jól feltarisznyázni a pocakunkba, mert hosszú út, sok látnivaló vár reánk a mai napon.
Kilenc órakor már robogunk Torremolinos külvárosában, megcsodálva egy pálmaliget árnyékában felállított ötletes, modern szobrot, amely családot ábrázol. A közeli kempingben zajlik az élet, úgy tűnik, a kispénzű turisták inkább itt telepednek le. Közben Elena bejelenti, több mint hatszáz kilométernyi út a mai adagunk. Kopár, sziklás hegyek látszanak a közelben balról, a talaj vöröses, a meredek oldalakon óriáskaktuszok. Jó félóra múltán kisebb alagutak, majd egy kanyarban dombtetőn egyforma sírkövek s odébb a kisváros. Újabb kanyar után az olajfák katonás rendje, míg a szomszédos meredeken éppen fákat ültetnek a gyönyörűen megmunkált földbe. A közeli kopár oldalakat, csúcsokat látva rádöbbenek, itt messziről hozzák a termőföldet! Kissé távolabb valóban látok néhány autót, amint terhüktől megszabadulva éppen ürítik a billenőkocsit. Tíz órakor jobb oldalt egy érdekes formájú hegy, olyan, mint egy fekvő indiánfej, balról távoli csúcsok s az út két oldalán a piros földön zöld olajfák és fehér házas falvak. Itt-ott kisebb kecskenyáj, amint a kopár oldalakon vagy a kizöldült tarlókon legelész.
