 |
| Baczoni Géza túrán |
1941. április hó 1-én elhunyt szeretett turista társunknak a „Brassói Turista" irodalmi pályázatán I. díjat nyert leírása.
*
Kirándulásainkról nemcsak a táj szépségei nyújtotta gyönyörűséggel megrakodva térünk meg, hanem szívünkbe, lelkünkbe sok-sok felejthetetlen emlék, kedves, apró élmény is belevésődik. Évek múlva pedig, ha hazamegyünk a rideg, hideg legénylakásba — természetesen ez csak az ilyen magamfajta öreg fiukra vonatkozik, mert többségben vannak, akiknél meleg otthon s még melegebb ölelő karok várnak — szóval, amikor a körülmények távoltartanak nagyon szeretett hegyeinktől, az unalmas, hosszú téli estéken előkerül íróasztalunkból a bőrkötésű kis napló, meg a fényképalbum. Rövid feljegyzések, ismerős vidéket mutató felvételek láttán aztán szárnyatbont az emlékezés és
„Mint nyugtalan madár az ágakon,
helyről-helyre röpköd gondolatom.
Szedegeti a sok szép emléket,
mint a méh a virágról a mézet.
Minden régi, kedves helyet bejár,
"Cserebogár, sárga cserebogár."
*
Előttem is fekszik egy fényképalbum. Táblájára ez van írva: Fogarasi havasok. Már neve láttán akkorát dobban a szívem, mint hajdani gimnazista koromban, ha akácos utcánk túlsó felén a kicsi szőke marianumista jött felém.
Nehéz volna megmondani, miért rajongok különös szeretettel a Kárpátok hatalmas láncának legnagyobb láncszeméért. Miért érzem magam oly nagyon jól békességnyujtó menedékházaiban, ha olykor-olykor sikerül megszökni városunk zsongó-bongó életéből. Mit szeretek bennük? Rohanó, tajtékotverő, pisztrángos patakjait, fenyvesek közé ékelődő völgyeit, harsogó vízeséseit, mosolygó tengerszemeit, égbenyúló csúcsait, meredek éleit. . . Nem tudom . . . nem tudom.... csak azt érzem, hogy úgy szívemhez nőttek, annyi széppel ajándékoztak meg, hogy hálás, rajongó szeretettel kell ezt a szót kiejtenem: Fogarasi havasok.
Többször jártam keletről nyugatra húzódó főgerincén, gyakran másztam fel és ereszkedtem alá az Olt síkjára tartó völgyein. Esőben, hóban, viharban, ködben, ragyogó napsütésében álltam legmagasabb csúcsán s valahányszor ott voltam, mindig mást, mindig szépet és mindig szebbet láttam.
