 |
| Tuniszi városkapu |
Tunisia, francia Északafrika nagyságra harmadik tartománya, alig rendelkezik két és egynegyedmillió lakossal. Algériától eltérőleg protektorátus, élén a bejjel és a mellé kinevezett francia rezidenssel. Az ország maga meglehetősen elhanyagolt és eladósodott állapotban került francia uralom alá 1881-ben. Nem voltak országutjai, vasútja is csak pár kilométer hosszú területen volt. A közel 100.000 négyzetkilométer területű ország nagyrészét pusztaság, mocsár és homok borította. Egyetlen virágzó pontja csupán maga a főváros, Tunis volt, mely kereskedelmével már századok óta a Földközi tenger legforgalmasabb kikötői közé tartozott. Pedig az őslakosság rendkívül müvelt itt. Már az első nap megállapítottam, hogy a három északafrikai francia gyarmat közül az arabok itt a legműveltebbek. Azt hiszem, legfőbb okai ennek Tunis közeli fekvése az olasz kikötőkhöz és azok az állandó kereskedelmi és kulturkapcsolatok, amelyeket a tartomány urai Déleurópával századokon át folytattak. Sok lehetett a keveredés is, mert itt már nem lehet felfedezni azokat az ősi típusokat, amik annyi eredetiséget kölcsönöznek Algéria és Marokkó arabjainak. Tunisban az arab lakosság jobbmódu része törökökből áll. Maga az arisztokrácia is török eredetű.
A francia uralom a látszat kedvéért megtartotta az összes arab intézményeket. Mig az anyaállamban az egyház és az állam teljes elválasztása következtében nincs államvallás, addig itt és a többi arab lakosságú területeken a mohamedánizmust deklarálták hivatalosan annak. De a demokrata és a nagy francia forradalom alapján álló francia állam „szabadelvüségében" még tovább ment. A kisbirtokos és földnélküli arabsággal szemben ugy itt, mint Marokkóban a feudális és reakciós arab nagybirtokos osztályt támogatja. Az ő kezükben van ma is a teljes biráskodási jog a benszülött lakosság felett és természetesen ők a francia uralom leglelkesebb hivei. A július 14-iki párisi ünnepekre felküldik minden évben bejeiket, sejkjeiket és kádiikat Párisba, hogy a Champs Élysées-en végiglovagolva díszéül szolgáljanak a francia imperializmus kirakatos felvonulásainak. Tunis csak félszázadja francia terület, de már ez alatt az idő alatt is óriási fejlődésen ment át. A francia nagykapitalizmus Algéria után idehelyezett legtöbb pénzt, amiket a háborút megelőző években tett, jórészt csak most hozzák meg gyümölcseiket, de alaposan. És éppen ez a nagy haszon inditotta arra Páris tőkéseit, hogy az utóbbi évek alatt ismét növeljék az ültetvények és mintagazdaságok számát. Alig pár év alatt több millió olaj, narancs és fügefát ültettek, amiknek óriási jövedelme 3—6 év múlva fog igazában látszani.
