A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hegedűs Zsolt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hegedűs Zsolt. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 10., csütörtök

HEGEDŰS ZSOLT: A vizen járó jávorszarvas


Éveken keresztül tekintélyes jávorszarvas fenséges körvonala józanította ki a lakásunkhoz közeli tengeröböl vizén száguldó motorcsónakosokat. A vizijárművek vezetői ugyanis nem mindig veszik figyelembe azt, hogy észak felé haladva jobbról, dél felé haladva pedig balról kell a vörös bóját megkerülni.


A jávorszarvas szobor alkotója, a part menti házak egyikében lakó művész, egy kiszuperált kazánból kalapálta-vágta ki az Edsviken öböl jellegzetes alakját.
A szobrot telente leszerelték, újrafestették, hogy nyáron egy friss, vidám szarvas figyelmeztessen a víz alatt leselkedő veszélyre. Tavaly hiába vártuk, nem tért vissza.


Télen többször átjártam a túlsó partra. Éppen a jégen piknikezőket fényképeztem, amikor a parton álló csónakház falához támasztva rábukkantam a rózsaszín jávorszarvasunkra.
Ramaty állapotban volt, beszédes tekintete az átélt viszontagságokról és a tűrhetetlen viszonyokról panaszkodott.
Hazaérve klaviatúrát ragadtam, és megcéloztam mindkét part önkormányzatát. Részletesen ecseteltem azt az érzést, amelyet a jávorszarvas távolléte kelt a két part lakóiban. A helyzet normalizálását megkönnyítendő, megjelöltem a pontos lelőhelyet. (Azóta sem kaptam választ.)  
Idén Skandináviában nem tartották meg a nyarat, ami nem akadályozott meg abban, hogy a "szarvaszátony" közelében levő szirten horgásszunk, és rögtönzött tábortűz parazsán szalonnát süssünk. A romantikát csak néha zavarta meg a zátonyon felakadó motor hörgése. A pórul jártak halk káromkodások közepette eveztek ki a kezükkel a partra.
Két héttel ezelőtt a parton sétáltam, és azt hittem, hogy rosszul látok. A jávorszarvas megint a helyén állt. Igaz, hogy kisebb lett, alacsonyabb, úgyhogy térdig áll a vízben. Lehet, hogy éppen akkor állították fel,  és a csónakos éppen az utolsó simításokat végezte.
Az mellékes, hogy egy dühös – és befolyásos – motoros ordította le a fejét valamelyik kommunális tisztviselőnek, vagy a szobrász lépett megint akcióba. Fő az, hogy a víz közepén ismét ott áll a jávorszarvasunk!


(Forrás: Skandi Kamera - Stockholmblogg. Fényképek és szösszenetek Skandináviából)

2010. május 5., szerda

HEGEDŰS ZSOLT: Levél Stockholmból (2006)


Szia!

Hála a KÁFÉnak - látom, hogy nem feledtél. Én elvoltam egy kicsikét Észak-Skandináviában.

Három hét alatt közel 6000 kilométert gurultunk, és több csodálatos helyen megfordultunk. Végig ragyogó, meleg idő volt: nappal 20-25, éjjel 12-14 fok. Mint nyáron a havasokban. Az Északi-sarkkör fölötti tájakon kristálytiszta vizű folyókban, tavakban, tengerben és az Atlanti-óceánban fürödtem. A víz nem volt ”jaj-de-meleg”, de jólesett. Kóstoltam lazacot, vöröspisztrángot (3. kép), ettem bálna carpacciót és norvég, lapp valamint kőkorszaki recept szerint elkészített rénszarvas-sültet. És egy csodálatos, rénszarvashússal és sárga rókagombával készített pizzát.

Brindberg mellett (Stockholmtól 500 km-re északra) egy esztenára bukkantunk. Kedvesen fogadtak, antennával megkerestük az erdőben legelő havasi teheneket (1. kép), utána vajat köpültünk. A finn-svéd határfolyó, a Torne mellett fekvő Kukkolaforsenben (Stockholmtól 1200 kilométerre) csónakos fáklyásmeneten vettünk részt (2. Kép), merítőhálóval törpemárnát fogtunk, és szaunáztunk a világ első szaunamúzeumának 54 férőhelyes szaunájában (4. Kép).

Ahol tehettük, megálltunk és horgásztunk. Fiam műlegyezett, én fényképeztem. A havasokban pisztrángot és pért fogott, az Észak-Norvég tengerben tőkehalat. Sajnos, lazacra nem sikerült engedélyt szereznünk. Ez csak a királyok, az angol lordok és a helyi földbirtokosok kiváltsága a norvég Alta-folyó menti Altában, a horgászok Mekkájában. Néhány engedélyt minden évben kisorsolnak. A sorshúzásra januárban kell jelentkezni. Jelentkeztünk, de nem húzták ki a nevünket a kalapból.

Altában éjjel kettőig üldögéltünk egy rénszarvas-húsból készült, rókagombás-áfonyás lapp bográcsgulyás ”porai” mellett. A Lofoten-szigeteken 300 méter magas hegycsúcsok, az ú.n. ”kecskeszarvak” átugrásának a fényképezése jelentett izgalmas élményt (5. Kép). Az említett kőkorszaki vacsorát a Bodö melletti Saltstraumenben ültük (6. Kép). Hazafelé megálltunk a svéd havasokban, és ”szárnyas” pért horgásztunk (7. Kép).

Ugye, micsoda kalandok?!

Üdv,

Zsolt, a Hegedűs