JACK OLSEN: A szörny (2)

A von Almen-féle alpesi hotel egykori képe

A Berni-felföld lakói személy szerint bármilyen mély tisztelettel is adóztak Toni Kurz bátorságának, nem akarták, hogy az ilyen virtuskodás megismétlődjék. Ezt részben egyszerű önvédelemnek lehetett tekinteni a részükről: aki az Eigert meg akarta mászni, az nemcsak saját életét kockáztatta, hanem a svájci vezetőkét is, akiknek esetleg utánuk kellett menniök. Ebből a szempontból a Felföld lakóinak álláspontja teljesen logikus. De volt itt egy másik szempont is, amit már kevésbé lehetett ésszerűnek nevezni. A helybeliek elit hegymászókkal szembeni haragja ugyanis nem kis részben a külföldiekkel szembeni idegenkedésből eredt. Még olyan „külföldiektől" is idegenkedtek, akik csak néhány mérfölddel laknak arrébb.


A gleccserek és hegyek elszigetelt világának lakói évszázadokon át parányi parcellákból csikarták ki a legszükségesebbet a puszta megélhetéshez; fent az alig megművelhető hegyoldalakon legeltették teheneiket, a legkezdetlegesebb eszközökkel védekeztek a lavinák és viharok ellen.


Svájcot a hegyek különben is elszigetelik Európától, de a Berni-felföld még Svájc többi részétől is elszigetelődik. Schweizerdeutsch, a német nyelvnek az a változata, amit Svájc legnagyobb részén ma is beszélnek, az elszigeteltség terméke. A felföldiek azonban még csak nem is az általában használt schweizerdeutschot beszélik. A kicsiny falvakban leélt hosszú évek, amelyek során legfeljebb a szomszédos faluval érintkeznek, és azon túl megszűnik minden kapcsolat, egyfajta lecsökkent tempójú beszédet alakított ki, egy lelassult nyelvet, amely az emberek lassú,  gyötrelmes  életmódjához  igazodott.


A Berni-felföld lakóit saját hegyeik tartották fogságban. A környező természet szörnyű erőivel nem lehetett tréfálni: nem engedhettek meg maguknak semmi könnyelműséget.


Amit a Felföld lakói felfogtak és magukévá tettek, az az egész helvét állam létének alapja, a függetlenség volt, ami különösen a Berni-felföldön érvényesült. „Nekünk jutott a világon a legtöbb szabadság" — mondogatják büszkén a Felföld lakói. A katonai és szövetségi hatóságoknak nagy erőfeszítésükbe és idejükbe került, amíg bármilyen törvényt be tudtak vezetni  a Felföldön. Nem mintha az emberek nem lennének nagyon is törvénytisztelők, hanem egyszerűen azért, mert minden törvényt, minden rendeletet, minden előírást függetlenségük megcsorbításának tekintettek.

Grindelwaldi látkép

Például valaha nem volt sebességkorlátozás a Felföldön. Ezért az Európa más részeiből összesereglő nyaralók a helybeliek  életét veszélyeztették, amikor nagy sebességgel behajtottak valamelyik faluba. Ennek ellenére évek teltek el, amíg a hatóságoknak sikerült a helyi sebességkorlátozó rendeletet bevezetni a lakosság védelmére. Alig akadt a falvakban olyan, akinek volt  autója,  vagy valaha  is  szándékában  lett volna vásárolni, de a lakók azt akarták, hogy semmi se korlátozza szabadságukat, hogy olyan gyorsan hajtsanak, ahogyan csak tudnak, ha valaha  mégis lesz autójuk. A svájci törvény értelmében a lassú járműveket - a kecskekordélyokat, bicikliket — vörös macskaszemmel kellett felszerelni, hogy azok is védjék a lakosokat a kanyarokban és a meredek dombokon az éjszaka száguldozó vezetőktől. A Berni-felföldön ezeket az igazán nem drága biztonsági rendszabályokat is csak   nehezen tudták bevezetni. A Felföld minden lakója ragaszkodott a függetlenségéhez, akár gyalogolt, akár sétált, akár kordélyon  utazott.  A gépkocsivezetőnek az a dolga, hogy vigyázzon. A helybeliek úgy gondolkodtak, hogy a svájci törvény már elég védelmet nyújt azzal, hogy a járművezetőket teszi felelőssé a gyalogost ért minden balesetért, attól függetlenül, hogy ki annak az oka. Ez a felföldiek függetlensége: arrogáns, makacs, erőszakos  függetlenség, amellyel mintha csak azt akarnák kifejezni a látogatóknak: „Ez az én völgyem, az én utam, az én vidékem, ezek az én hegyeim. Alaposan meg kellett küzdeni érte, még az őseimnek is. Te nem tartozol ide."


Ilyen fogadtatással találták magukat szemben a Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Franciaországból és Angliából érkező hegymászók, akik azért jöttek a Felföldre, hogy megvívják hősi küzdelmüket a magas hegyekkel és a természet erőivel. De a külföldiek iránt egyébként érzett általános idegenkedést is felülmúlta az Eiger megmászóival szemben táplált neheztelés. A hoteltulajdonos von Almen dinasztia egyik tagja, Kaspar von Almen ezt így magyarázta: