ECK PÉTER: Észak vidékein (2)

Koppenhágába érve, utazónknak bőséges választéka van látnivalóból, de megjegyzi, hogy a dolgos dán népet inkább az utcán járva-kelve ismerhette meg. Turistára jellemző kószálásai közben eljutott a világhíresnek tartott Tivoliba is.

A Tivoli méltó a hírnevére, olyan nagyarányú szórakozóhely, amelyben minden rendű és rangú megtalálja a maga mulatságát, szórakozását. Ezrivel látogatják a kopenhágaiak és az idegen nem látta Kopenhágát, ha a Tivoliban egy estét el nem töltött. A vasárnap estéjén még többet nyújt a Tivoli, mint hétköznapokon szokott. A nagykiterjedésü virágos park széles utain mindenütt sürün járt-kelt a nép és vidám kedéllyel vett részt azokon a helyeken, ahol mulattató látványokat, mutatványokat és előadásokat rendeztek. Szabad némajáték-színház, varieté, operett-színház, cirkusz, gyönyörű Alhambra-stilű hangverseny-csarnok, melyben 120 tagból álló zenekar hangversenyez, azután az elmaradhatatlan hullámvasút, mozi, földalatti vasút, léghajó-körhinta, lovarda, tányértörő versenybódé, zenés kávéház, uton-utfélen vendéglő és számtalan más hely kínál alkalmat a kedélyes időtöltésre. A Tivoliban ezeken kívül egy kisebbszerü állatkert is van, melynek közelében egy regényesen, elterjedő mesterséges tó terül el a csolnakázás céljára. 

A tóval összefüggésben ijesztő látványt képez egy siklócsolnak, melyet körülbelül 8—10 méter magasságú állványról zúdítanak le a tó vizébe. Mintegy 10-en, — sokszor gyermekek is — foglalnak helyet az automatikusan felvont csolnakban, melyet a magas állványépületről a víz irányának billentenek és hirtelen eleresztik, amikor gurulva a vízbe nyúló meredek pályán a benne ülők hangos sivitásától kisérve beleszakad a tó vizébe. Nagy hullámcsapás kiséri a csolnak gyors és erőteljes siklását, de a csolnak olyan összeállítású és alakzatu, hogy a ruházatot a legcsekélyebb viz sem éri, a csolnak egyensúlyba jutva pedig hamar eloszlatja az ijedtséget, mely a merésznek látszó vállalkozással természetszerűleg együtt jár.

Igen látogatott helye a Tivolinak az úgynevezett „Forum". Ez egy görögstilű épület négyszögben beépítve melynek terraszán a zenekar nemzeti polkákat játszik, szabad udvarán tánchely és azon sűrű nézőktől körülvéve vidám tánc folyik. A tánctéren oly biztonsággal   és   kecses   mozdulatokkal   forognak, a publikum körében az illemet soha át nem lépő vidámság és öröm oly mértékben árad szét, hogy közéje elegyedve a hypochondrát is hangulatra keltené. A körülépült épületben még sütöde, vendéglő és egy fazekasműhely van. A sütődében dán kalácsokat sütnek, amit azon melegiben meg lehet vásárolni; a fazekas pedig a vevője szemeláttára formálja ki az agyagvázákat és csinál reá díszítést, hogy azután a szárító kemencéből kikerülve ugyancsak még meleg állapotban vihető el.

A Tivoliban eltöltött vasárnapi est clouját az éjfélkor nagy gyakorlottsággal rendezett tűzijáték képezte. Az ezeregyéjszakai tündérmesét varázsolta elő ez a tűzijáték. Gyönyörű és változatosan pompás látványt nyújtottak a hangverseny-csarnok előtt felgyújtott színdús magasra röppenő rakéták, a sisteregve előtörő tűzhányók, üstökösök, futó csillagok, a körbenforgó, fényárt sugárzó tűzkavargás, melyből időközönként a magasba röpült egy-egy színes golyó és szétpattant. Végül egy dörgő hanggal kisért utolsó rakétát sütöttek el, mely a magasban sűrű, minden színű hullócsillagot árasztott le a parkra, ezzel befejeződött a játék és a közönség legnagyobb része mulatságának végét szakítva hazatért.

Az út Koppenhágából tovább visz, új északi kalandok felé. A túrista utasok ismét hajóra szállnak...

Másnap reggel Helsingőrbe menendő a börze hídjánál horgonyzó Hertha nevű turista-hajón vártam az elindulást. Majdnem az első voltam, aki a hajóra szállt és a várakozás alatt a csatornába nyúló kikötő ide-oda mozgó hajóit, bárkáit, motorosait, a parton állomásozó teherhajókat és azoknak ki- és beraktározó munkásait figyelgettem. A hosszan messzire elnyúló kikötőben észrevétlenül eloszlott a gőzhajók füstje, a verőfényes napsugár élénk, tiszta képet tárt elém. A város felett egy repülőgép kóválygott, bizonyára szokott mindennapi reggeli gyakorlatait végezte s a végtelen magasságban majd előtűnt, majd ismét láthatatlanná lett.
Ezalatt elindult a kirándulókkal és turistákkal zsúfolásig megtelt hajó, fürge mozdulatokkal elhagyta helyét és a kikötő szabadabb vizére sietett. Zeneszóval búcsúztunk Kopenhágától, zsebkendőlengetés kisérte hajónkat a merre elhaladtunk, ami az utazás lelkes hangulatát ébresztette. Láthatóan csak a pipás angolokat nem indította ez meg, merev hidegséggel szemlélték az élénk integetéseket és hidegvérüen szívták kurtaszárú pipáikat.
Kikerültünk teljesen a kikötőből, látjuk halvány vonalakban a svéd partokat, Malmö városát. Visszatekintve az elhagyott Kopenhágára, annak mesés szép fekvésében még egyszer hosszan elgyönyörködünk és egy utolsó mély benyomást, talán a legszebbiket magunkkal visszük emlékül. A város látképe lassan elmosódik, hajónk a dán part mentén folytatja útját és regényes tájak sorakoznak el szemünk előtt. Itt egy fürdő, ott egy csöp kis halászfalu, közben lombos vidék tűnik elő és hajónkon a gyakori zene is még fokozza az út kellemességeit. Napsugaras az idő, az Öresund vize csendes és sima, szellő alig fuj, a hajó ingadozás nélkül szeli a kékeszöld tenger vizét, melytől hullámzó gyöngyhabok vetődnek fel a szinére, amit olyannyira el lehet nézni. Egy-két fürdőhelyen és helységben kiköt a hajónk, de hamar folytatja ismét útját, a pompásan váltakozó vidék lekötve tartja a figyelmet és elszórakoztat. Majd Helsingőr közelébe érünk, amikor összébb szorul az Öresund, balról a dán Helsingőr, látni már Kronborg várát, jobbról távolabbra a svéd Helsingborgot. A hajó ormára megyünk, helyet szorítunk magunknak, hogy jobban figyelhessük az új benyomásokat. A hajó kissé elkanyarodik, azután befut a kikötőbe és a hajón levő társaság partra száll.
Uti podgyászomat a kikötő közvetlen közelében levő vasúti állomás ruhatárába helyeztettem és motor-csolnakkal Kronborg várába vettem az utat...

A kiszálló utasok a hivatalos látnivalók során úgy feltöltődnek Shakespeare-emlékekkel (a Hamlet cselekménye révén), hogy a szerző látogatását mindjárt egy könyvesboltban szeretné folytatni. De jaj, megszólal a hajókürt...

...Visszafordulva a kikötőbe siettem. A „Konung Oscar" svéd hajó érkezett be, az a hajó, mely engem tovább volt viendő Göteborgba. Podgyászommal felszálltam az elegáns kényelemmel berendezett hajóra, de kárbaveszett a sietségem, mert nagy szénrakodás miatt a hajó sokáig vesztegelt a kikötőben, amit unalom volt kivárni.

Este 10 óra felé végre megkondult a hajó harangja és elhagyta a kikötőt. A szabad sík tengerre jutottunk, a késői idő dacára világosság áradt szét, a nyugati égboltozat piros sugárkévékben vetette vissza a lassan lenyugvó nap utolsó sugarait. De eloszlott idővel ez a fény is, szürke árnyék borult a hajófedélzetre és nem lévén tovább mit keresni rajta, ki-ki levonult a hálófülkéjébe.
Reggelre kelve ismét fenn voltunk a hajó fedélzetén és a tiszta ég sóspárás levegőjében a kellemes reggeli nap enyhe melege frissült jó érzést váltott ki a pihent testből. Három német turistával kötött ismeretség folytán, azokkal beszélgetésbe elegyedve, együtt néztük a vibráló tengeri tájat. Égen és vizen kivül a szem semmit sem látott, csak jó idő múlva észleltük, hogy északnak valami kivehetetlen feketeség mutatkozik. Hajónk egyenletesen haladt útján és mind közelebb jutottunk a szétszórt hol egész apró, hol pedig nagyobb szigetecskékhez, közelebb a parthoz is.  A szigetek között azután a vidék oly elragadóan széppé vált körülöttünk, hogy elakadt a további beszélgetésünk és minden figyelmünket a rendkívüli táj bilincselte le... Időközben Göteborg közelébe értünk, amikor nagykiterjedésű kikötőjén áthaladva, hajónk lassú megállás mellett kikötött...

A göteborgi kitérő után utazónk eljut Krisztiániába, ahol a norvég életmódba is betekintést nyújt.

A norvégek későn kelnek és későn térnek nyugovóra, azáltal egyenlítődik ki a késői estbe nyúló fenmaradás. A korán kelő nap nem ébreszti őket, más életrendet követnek, természeti viszonyaikhoz alkalmazkodva csak reggel 9 óra felé indul meg ismét az élet, ezen idő előtt még szállodában is alig
kapni reggelit. Délután 4 és 6 óra közé tolódik az ebéd ideje, amihez az idegen is egykönnyen alkalmazkodhatik, mert az eltolódott reggeli általánosan annyira lukullusi gazdag, hogy az ebéd idejéig eszébe sem jut az étkezés.

Már Kopenhágában bőséges reggelikben volt részem, de a norvégek még azon is messze túl nagyobb fontosságot tulajdonítanak a reggeli étkezésnek, így amikor szállodám éttermében az első reggelihez ültem, terített nagy asztal fogadott, mely telehalmozva volt hideg sültekkel, felvágottakkal, sajtokkal, hideg halakkal, vajjal és minden jóval, ami szemnek, szájnak csak kedves lehet. Ehhez felszolgáltak bő mértékben forró illatos kávét, az étkezés további során meleg sültet és aprózott májas-készítményt, amit megint 2 lágy tojás követett és végül egy pohár hideg tej megtetőzött. És a velem együtt étkező norvégek az ilyen bőséges reggelit mesés étvágygyal tudták átélvezni, amely tagadhatatlanul igen jól konzervál és tartósan kibékíti a gyomrot a délutáni ebédig. A norvégek étrendjéhez azután annál könnyebb alkalmazkodni azért is, mert egytől-egyig ízletes dolgok, amit nyújtanak. Egységára van az ilyen gazdag reggelinek, úgy mint Dániában és aránylag nagyon olcsó...

A táj és a környék csupa látvány: a vikingek földje egyedülálló élményt nyújt a fjordok világáról is.

Este a meseszerűen szép krisztiániai fjordban tettem hajókirándulást, mely a leggyönyörűbb utazásaim egyike volt. A nagyon sok idegennel megtelt turistahajó 2 és fél órán át megállás nélkül vezetett a rengeteg sok szigettel teleszórt fjord mindig váltakozó tájaiban, melyek az összes norvég vidékeket minden sajátságaikban egyesítették. A tiszta idő lényegesen hozzájárult az út élvezeteihez és egyetlen szempár sem maradt tétlen, mindenki elbűvölve figyelte az egyszer jobbra, másszor balra kanyarodó hajó mozdulataitól előállott más-más tájékot, mely mindig valami ujat hozott az előtérbe, amit nézni, amiben gyönyörködni lehetett. A nyugvó nap sárgásvöröses fénye teleszórta a víz tükréből kiemelkedő, sötét erdővel borított szigetecskéket, festői pompában varázsolta elő a sajátságosán szép vidéket és egy-egy kiemelkedő része nem egyszer hangos elragadtatást is váltott ki az utasokból. Szép és elbájoló a nagy természet a földkerekségen sokfelé, de annyi mély, megható hangulatot, sokszor komor mélaságot más nem fejez ki szebben és jobban, mint a norvég tájék. Sajátsága a sötétszürke ködhomály, de ha ráveti a napsugár csillámló fényét, teljesen felenged a mogor-vaságából és olyan varázsló képeket rajzol elő, melyek ezer és ezer alakításban egyedül méltóan művész ecsetje alá valók.
A hajó ugyanazon helyen kötött ki, a honnan elindult és ahányan voltunk, felejthetetlen benyomásokkal szálltunk le róla.
Este 11 óra is elmúlt és a nappali világosságot csak nem akarta felváltani az éjszaka sötétsége. A természetnek ezen sajátságába az idegen nem tud egyhamar beleszokni. A nap lenyugodott már és mégis világosság áramlik szét mindenfelé, ami bizonyos nyugtalanító érzést vált ki. Szinte keresné az ideszakadt idegen, kutatná az égboltozatot, hogy okát lelje a különös jelenségnek. Azonban ismerjük a föld és a nap pályafutását és tudjuk, hogy eme sarki országban, a nyári időben a nap néhány rövid órára eltűnik ugyan, de visszavető sugarai azután is szürke fényt árasztanak el. A nap a magas északon ennél még kevesebb időre nyugszik le és egyik nap a másikkal majdnem egészen egybeolvad. De megfordul ismét ez a sajátság a tél folyamán és a szélsőség az éjszakára esik, amikor az éjjeli sötétség messzire belenyulik a nappalba és már délután a nappali világosságnak jórészét az éjszakába csalja...

Norvégiából a szerző Svédországba - pontosabban Stockholmba - tart.

(Folytatjuk)

Lelőhely: a Csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlege, Kelemen Katalin szíves hozzájárulásával.