ROLF ITALIAANDER: A kasba

Marokkói kasba

Dél- és Délkelet-Marokkó a megerősített falvak és városok: a kasbák földje. Vannak olyan kis kasbák, ahol csak néhány száz ember él. Vannak nagyobbak is - pár ezer lakossal, és olyan helyek is, ahol a kasbák körül új települések születtek, európai mintájú javítóműhelyekkel, benzinállomásokkal. Igen, vannak olyan kasbák, amelyek mellett újak születtek, amelyeket ma garnizonoknak neveznek. A régi kasbák vonzereje azonban megmaradt. Európa középkori megerősített városaira emlékeztetnek. Mint ott, a kasbák négy sarkán is őrtornyok emelkednek.


A kasbák többnyire még azokból az időkből származnak, amikor Észak-Afrika népei - törzsek és faluközösségek -háborúkat vívtak egymással. A kasbák a hajdani fegyvereknek ellenálltak, ma már egyetlen tank áttörné falaikat. Miután Földünkön a hideg láthatóan dél felé húzódik, s Észak-Afrikában is olyan hóesések és felhőszakadások vannak, amilyenek a földrész korábbi történelmében ismeretlenek voltak, olykor elég egy szélvihar vagy egy felhőszakadás egy kasba elpusztulásához. Cosmo két olyan kasbát is látott, amelyeket egy háromnapos eső megsemmisített. Lakói elmenekültek, valahol másutt találtak otthont, és a régi települést sorsára hagyták.


A kasbák házait, a tornyokat, még a városfalakat is agyagból és homokból építették. Kötőanyagként apróra vágott szalmát használtak. Mivel csak helyben található anyagot alkalmaznak az építkezéseknél, a kasbák, ha nem veszi őket körül pálmaliget, alig válnak ki a környezetből. Előfordul azonban, hogy a kasba sziklákra épül, vagy hegyoldalakhoz csatlakozik. Ebből különös szituáció adódik. Az egyik ház teteje a másik ház előtere. A tetők magas lépcsőket alkotnak. Azok a gyerekek, akik jól tudnak ugrani, könnyen átlendülnek az egyik tetőről a másikra. A kasba házai így egymásba mennek át. Nehéz rájönni, hol végződik az egyik ház, és hol kezdődik a másik.


Nincsenek a mi fogalmaink szerinti utcák ezekben a kasbákban. A magas falon belül egy körjárat található. A többi út teljesen szimmetria nélkül halad. Űgy érzi magát az ember, mint a Minótaurosz labirintusában. Vezető nélkül könnyű eltéveszteni az utat. A szűk utcácskák gyakran a házakon keresztül vezetnek. Ezek általában fedettek. Mivel nem ismerik sem a villanyt, sem a gázt, nincs mesterséges fény. Az ember csak tapogat a sötétben, a falak mentén. Megbotlik alvó emberekben. Olykor nekirohan egy öszvér, vagy belelép a sárba, esetleg egy kút vizébe toccsan. Titkokkal teli ez a világ, önmagába zárkózik, mindenesetre az egzotikum iránt vonzódó európait a határtalan lelkesedés és a határtalan értetlenség közt hagyja.


Lakásaik - vagy ha kézművesekről van szó, műhelyeik -olyan apró szobácskákból állnak, amelyek padlója éppen úgy szalmával kevert agyagból készül, mint a ház fala vagy a teteje. A padlón az ember gyakran, de nem mindenütt, szénát, száraz pálmaleveleket vagy szalmagyékényt lát, néha szőrmét is, esetleg szőnyeget. Erre guggolnak, fekszenek, éjszaka ezen is alszanak, mindössze egy gyapjúburnuszba burkolódzva, ami itt gyakran a takarót is helyettesíti. Bizonyos jólétet árul el, ha a főzéshez, evéshez és iváshoz használt agyagedényeken kívül rézeszközeik is vannak. A puszta földön gyújtanak tüzet, háromlábú alkalmatosságon függ a főzőedény.  A naponta többször is  készített tea főzéséhez különös kályhát használnak. Ezt szinte halhatatlanná tették a róla szóló versek és közmondások.


Nincs minden kasbában iskola. A gyerekek többsége úgy nő fel, hogy sem írni, sem olvasni nem tanul meg. Az idősebbektől hallás után sajátítják el a nyelvet és az egyéb ismereteket. Vannak köztük szabók, cipészek, fazekasok, alkalmanként takácsok is. A legtöbb munkát a férfiak végzik. Az asszonyok csak a gyermekekről és a főzésről gondoskodnak. De a főzésnél fontos szerepük van a férfiaknak is. Gyakori, hogy ők vásárolnak be. De ebben a középkori világban egyáltalán nem vásárolnak sokat, mert az emberek általában szegények. És hogy miből élnek? Vagy örökség, vagy vétel útján hat datolyapálma birtokába jutnak. Hat datolyapálmáról évente 60 kiló termést szüretelnek. Ez a mennyiség elegendő egy kis család eltartásához. A datolya rendkívül tápláló és laktató. Isznak hozzá némi vizet vagy teát. Datolyát adnak el, és abból vásárolnak tealevelet, cukrot és kenyeret. Mindenki saját maga nevel néhány háziállatot, kecskét vagy ürüt. A berberek éppen úgy, mint az arabok, kevesebbet isznak, mint az európaiak. Csak a tehetősebbek ismerik a kiadós étkezéseket. A víz itt olyan egészséges és olyan gazdag ásványi anyagokban, hogy bizonyos más táplálékokat helyettesít. A víz felbuzog a földből, és fertőtlenítés nélkül, azonnal iható. És milyen pompás az íze!

Marjai Éva fordítása

(Forrás: Arabok. Irodalmi és politikai antológia. Kozmosz-könyvek, Budapest, 1978. Részlet)