2018. október 24., szerda

FESZTY ÁRPÁDNÉ (Jókai Róza*): Balatonfüredi víg és szomorú mozifelvételek (1)

Füred csak gyűjtőnév.
Az itt következő írásoknak nincs semmi szervi összefüggése. Vegye az olvasó úg, mintha kabaréban a színfal neve Füred lenne; a konferencier pedig kis, barátságos, kedves — de állandóan savanyu káposztaszagu leányszobából beszélne, annak a külső világ felé fordított ablaka előtt jelentetve meg mindent, — ami éppen eszébe jut.
De 'hát miért káposztaszagu ?
Kis szobámban volt egy fali szekrény. Előttem ismeretlen okból oda tettek el minden megmaradt ételt másnapra. — A káposzta a legerősebb illat; a káposzta sokszor melegítve legjobb, Jókaiék szerették a nyári uj káposztát. Tehát, nekem a nyári éjjelek káposztaszaguak voltak, mert az ablakot be kellett tenni akármilyen meleg volt is. Az volt az illendőség.
Az évszámok barátai és tisztelői ezt a fejezetet már egyáltalában ne is olvassák el.
Agyon mérgelődnék magukat.
Csak képek jönnek, ötletszerű képek, moziriport.
Kezdem Jókaiék házán, otthonán. Odavezetek, kapcsolok lehetőleg mindent a kis gyerek Rózától a menyasszonyig, ki utoljára húzta le a kulcsot az ajtóról, mikor papa eladta a házat. Mit látott, hallott, gondolt? Apró megfigyelések rendszer nélkül. Ez az egész.
Kezdem, — Jókaiék otthonán.
A Jókai-pár otthonának két arca volt.
Egyik a pesti és svábhegyi s ez a mindennapi arc. Emberi lény, ha nem vénasszony, kereskedő vagy kéregető, be nem teszi oda a lábát! No tán még a szedögyerek meg az állatorvos is. (Nálunk az állatorvos a háziorvosok kategóriájához tartozik. Évi honoráriumban részesül.) Két, később négy lovunk állandóan páciens. Ha a sok állástól nem pókos, föltöreti valamelyik kocsis. Tegyük föl, az sem sikerül — mire való a jó kovács? Tud az patkót félrevasalni!
Legrosszabb esetben majd a doktor ur nyisszant kicsit nagyobbat, — hát az sem olyan nagy baj, sem a lónak, sem Jókai erszényének nem árt olyan nagyon, — a doktor urnak pedig jól esik, lévén ő egy kezdő, de törekvő fiatalember.
Pesten nem jártunk sehova. Csak vásárolni — vásárolni — és színházba, ennyi volt az egész!
Füreden minden eltolódott kissé.
Ezt tán a házak külseje is befolyásolta.
A pesti ház városvégi csendes utcában, (akkor Isten háta mögött) apró ablakokkal. (Stáció- és Koszoru -utca.) Csupa kátyú, valóságos lópokol!
Akárhányszor előttünk szúrták ki részeg embernek, kocsisnak nevezett- vadállatok szegény nyomorult, védtelen lovak szemét dühből, mert a fáradt öreg gebék nem tudták a szeneskocsit a sárgödörböl kihúzni; a véres szem végigfolyt a szerszámon, — élő vád, amit nem hallgat meg senki.
Bezártuk sokszor nappal is a spalettákat, ne lássunk, — ne halljunk semmit. Ne lássuk az embert, aki állítólag Isten képére van teremtve.
Füreden barátságos, ízléses fehér villa, óriási ablakokkal. Rózsák hajolnak be az ablakon. Mindennap bemutatják szép uj ruhájukat. A kert rákönyököl a Balatonra.
A Jókai villa Füreden
Mindenki belát hozzánk az utcáról. A zene is más.
Pesten, az „et cum Lazarus“. Füreden távoli cigányzene, Balaton-csobbanás hallatszik. Füreden az előadások délután öt órakor vannak. Mindenki csak gyalog mehet a színházba. Útközben emberekkel kell találkoznia, ha páholyába akar jutni. Az ut a sétatéren vezet át.
Ezek apró nüanszok — de mégis. Morzsolnak, naponta morzsolnak valamit a kinai falból. Nem nagyot — egy akkora űrt, ahol néhány vendég
mégis befér.
Jókait bámuló képviselők, birtokosok, Laborfalvy Róza régi tisztelői és tisztelőnői.
Öreg urak, asszonyok, kik saját fiatalságuk emlékeit keresik és találják meg. — Elmondják: „azok a szemek, az a hang. Nincs olyan több, nem is lesz soha“.
Visszaemlékeznek — meghatva és mosolyogva távoznak egymásra bólintva, — „szép óra volt“.
Ez mind jólesik. Sebet hegeszt szegény sértett nagyasszony lelkén.
Végre a legkedélyesebb réteg, a kártyások. Tarokkozni szerető urak. Jókainak kellett, muszáj volt a tarokk.. Ezt még a házitörvények is tiszteletben tartották. Élni és időközönként tarokkozni, egy fogalom.
A tarokk-parthie oszlopai a minden nyáron vidékről beérkező tanárok. Főleg Pápáról. Élükön a zseniális öreg természettudós, Tarczy Lajos. Jókainak régi tanára. Azt állította, nagyon sokat köszönhetett Tarczynak lelki fejlődésében. Még öregségében is szikrázó, fiatal intelligenciájával, tűzszemekkel, Tisza Kálmánhoz nagyon hasonlított a feje; még keze is emlékeztetett rá. Ha természettudományi dolgokról jött szó, Jókai nem szűnt meg még akkor sem a diák tanára iránti tiszteletével hozzáfordulni.
Nekem sokszor magyaráztak ketten az ég és a filozófia rejtelmeiről csillagos vagy holdvilágos estéken, a ház előtti padon üldögélve. Aztán még pár képviselő, — ki leányát, fiatal feleségét mulattatni, önön kártyaszenvedélyét istápolni, Anna-bálra, fürdeni, savót inni, vagy a magyar bibliából imádkozni jött Füredre.
Ugyanilyen helyzetben leledző földbirtokosok. néha egy-egy iró.
Jókainé külön udvart tartott. Ők a spanyol tubák kultuszát űzték. Tisztelettel, fanatikus lelkesedéssel!
Mennyire nincs pozitiv esztétika! Mennyire lehetetlen kimondani — ez vagy az nem helyes, — csúnya, utálatos.
A kerék fordul, — amitől ma undorodunk, holnap gyönyörű lesz, vagy tegnap volt az.
A színház Füreden
El lehet-e ma egy szép fiatal művésznőt képzelni, aki tubákol?
Az urak Gerbeaud helyett spanyol- vagy fekete tubákot hoznának az öltözőbe. A zsúrokon szép leányok és szép fiuk az egymás tubákos szelencéjéből csippentenének hóditó és hódoló mosollyal. Laborfalvy Róza fiatalságában még így volt! Neki, a husz éves szép fiatal művésznőnek az orvos rendelte főfájásai ellen. Úgy szokott rá. Később életszükségletté vált nála és mind, mindazoknál, kik egyszer megszokták. Öreg asszonyai egy része szintén hódolt ennek az istenségnek. Az ö udvara azokból állt, kik a „sárga paradicsom“ lakói voltak.
Első és föoszlopa a tubákos szövetkezetnek egy kis tanár, bencés. Nagyon szegényes és kopott — de mindenki szereti s nagy tudós hírében áll. Úgy hívják: Vaszary Kolozs.
Mintha most is látnám finomcsontu, meggörnyedt alakját, örökké mosolygó szelíd kis arcát.
Apró, de gyors lépéseivel szinte csak belibben a kertbe, kezében áhitatos tisztelettel tartva kis bádogdobozát, benne a nagy — csudapor!
Hogy bontották föl, milyen komolyan ! Szinte meghatva szagolgatták, ahányan voltak. „Ez az illat“ ! Papát is hivták, neki is élvezettel meg kellett állapítania: „Fölséges!“ Jól van, mehetett vissza a tarokkhoz.
Minden szegénysége mellett is, mama állítása szerint Magyarországon Vaszary Kolozsnak volt a legfinomabb spanyol burnótja.
Egész éven át ö látta el Jókainét ezzel a finom holmival.
Mint látható, nagy különbség a pesti abszolút magányhoz képest. A szobákba ugyanott is csak a legritkább alkalmakkor jutottak vendégek, — de ott volt a külvilággal való kapcsolat számára jó időben a kert, gyönyörű Jókai-stilusban növő, gyarapodó rózsáival. virágaival, futóival. A virágok versenyre hívták, ingerelték a pillangókat — melyik tud nagyobb szinpompát költeni a gazdáék örömére?
A virág olyan hálás, úgy megérzi, úgy visszaadja a szeretetet.
Rossz időben a templomszerűen magas veranda volt a menedék. Ott állt az akkor még ritkaságszámba menő nagy távcső. A hold bele nem fért, de pompásan láttuk a Saturnus gyűrűjét, a Jupiter holdjait stb.
Ez a távcső volt Jókainak egyik legnagyobb öröme, büszkesége. Egy ok, amiért még este vacsora után is szívesen látott vendéget, különösen, ha volt valami égi elváltozás, valami csillagféle közel haladt el valami másik csillag mellett.
A minket körülvevő világban is vannak kétlakiak, kik Pesten nem azok, mint Füreden. Otthon egymáson kívül nincs világ, — a társaság: ök. Rajtuk kívül nincs semmi; valahol messze, nagyon messze emberek nyüzsögnek. De nyáron, Füreden más.
Fürdőhely, közhely! Kalap nélkül, tenniszbluzban lehet járni. Nők is cigarettáznak az utcán gummitalpu cipőben. Urak néha a páholy támlájára teszik a lábaikat s ha a primadonna gixert csinál — zenei értelemmel megcsípik a kutyus farkát, aki pont ugyan azt a hangot adja, mint a szép, de már viharverte primadonna.
Az ö kínai faluk is repedezik, bekukucskálhatnak a nyári ismerősök, kikkel „faute de mieu” tegezödnek is. Látogatják is egymást, — néha. Ez persze télire nem bir érvényességgel, megjárná az, aki ezt nem tudja!
Sok mulatságos esetet láttam, hallottam, az én szájam ize azonban keserű lett tőle... Bár engem saját személyemben nem érintett.
Kicsiny egyéniségemet igen komolyan vettem, a legdrámaiabb módon meg is őriztem s korán nyilvánuló önérzetemet még egy, két, három pofon árán is diadalra vittem.
Valószínűleg, ha nem olyan helyen töltöm a nyarakat, hol az arisztokrácia, a dzsentri és a középosztály ilyen szemmel látható, megfigyelhető módon táncol körbe-körbe, hol az arisztokráciának valósággal talpig fegyverben kell védeni az erényét a két utóbbi osztály heves udvarlása ellen, — belőlem sokkal kellemesebb, simább és praktikusabb nő lesz.

(Folytatjuk)

*Jókai Róza magyar festő, író. Laborfalvi Róza unokája, ásvai Jókai Mór fogadott lánya, martosi Feszty Árpád felesége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése