B.
Vitorlázásunk. - Naplójegyzetek május 6-áig.
Mint mondám, emlékezetes éjszaka várt reánk. A leghosszabb, melyet eddig megéltem.
Az órák egyformán haladnak. A hajó, mint előbb, Amerika irányában fekszik, jobbra-balra hányatva, föl-alá löketve, mint dióhéj. A gőzgép iszonyú pufogásokkal működik tovább; nem láttuk be, hogy minek, miután csavar nélkül nem mozdíthatja előre a hajót; s mint valami óriási mozsár vagy pokolbeli pöröly olyanokat üt, azt hiszszük kiüti a hajó alját. A vihar nem hagy alább. Éjfél felé jár az idő; az első helyen összedugjuk fejeinket, s csüggetegen cseréljük ki nézeteinket.
Az egyiknek most jutott eszébe, hogy a hajó már dél óta egészen szokatlan anormális módon hánykolódott s néhányszor mintha meglökték volna, olyanokat szökött. Nyilván már akkor tördeltek le a csavar egyes lapátjai; s csak az utolsó tört le este. A gőzgép pufogása sem este kezdődött; már előbb kellett bajának lennie; és orosz technikusaink már előbb gyanakodtak, vajjon e géppel nem fogunk-e megakadni, mielőtt New-Yorkba érnénk, és szerintök igy történt volna, ha a csavar nem törött volna is el.
Senkinek sem láthatni szivébe, s nem tudni, mennyire hatalmasodott el benne a veszély érzete. Azonban mindamellett, hogy mindenki valószinűbbnek tartá, hogy elveszünk, mint azt, hogy megmenekülünk, a »contenance«-t senki sem veszité el, — még az öreg német asszonyság sem; ki csak lehajtá fejét karjaira, s mozdulatlanul hallgatta a nem vigasztaló társalgást. Mindannyinak eszébe jutott az »otthon« ; s mennyire meg fognak rémülni szülei, rokonai, gyermekei, ha meghallják, hogy a Goethe nem jött meg New-Yorkba és nem tudni hova lett?
A rémes éjszakával, melyet álmatlanul s fölöltözve hevertünk át, megszűnt a vihar is; nem ugyan az erős szél, melynek iránya nem változott, és nagy szerencsének kelle tartanunk, s kapitányunk iránti bizalmunkat nem kevéssé emelé, hogy sikerült hajónkat szerencsésen megfordítani ; s most már, april 22-én, kifeszített vitorlákkal haladunk vissza Európa felé, ki tudja meddig? Ameddig a szélnek tetszik.
Egyelőre gőzgépünk is működik, legalább mozog, s koronkint nagyokat puffog. Minek mozog? A kapitány állítja, hogy ámbár nincsen csavarja, kissé löki előre a hajót? Azt hiszem, csak a tudatlan utazó sereget áltatják, vagy önmaguk nem akarnak megválni a gondolattól, hogy a gőzhajó az övéké.
Délután eső állt be, de a szélirány jó, s meglehetősen haladtunk előre, 4 —6 mföldet óránkint. Senki se hitte volna, hogy a hajó vitorlával is vihet előbbre; Meyer kapitány maga sem sejtette, mert ő a Goethét most vette át, és első útját teszi vele. Ha már e tény némi bizalmat költött a kedélyekben, fokozta azt, midőn hire ment, hogy Meyer a legjelesebb kapitányok egyike, ki több hajót a legkedvezőtlenebb viszonyok közt - egyet pláne a kormányrúd elvesztése után — szerencsésen partra hozott, s a kormány által nagy éremmel tüntettetett ki. A könnyebbült általános hangulat és csendesebb éj következtében üditö álom ringatott be, melyre a nagy izgalom után szükség is volt.
April 23-án vasárnap: meglehetős szél és kedvező irányban.
Az étkezésbe némi takarékosság hozatott be, nem lehetvén tudni, a meglevő készletből meddig kellend e 4500 embert eltartani. Az étkezés amerikai szokáshoz alkalmazott. Az első reggeli kezdődik beefsteakkal s borjuszelettel, tojás, burgonya s sajt kíséretében, utána thea vagy kávé. Azután déli 1 óra tájban a lunch ; hideg húsok, füstöltek, pikánsságok, melyek az éjszak-német ízlés szerint a heringek s heringsaladok s kartoffel saladokkal tarkázvák, egy nap mint más nap a megutálásig. Esti 6 után az ebéd, rossz leves, halak, kétféle jó sült hus, marha, borjú, juh s szárnyas állatok, valami ragout, ritkán élvezhető zöldség, tészta, fagylalt, dessert. Kilenc és tiz közt még thea süteményekkel. Fölösleges sok, bátran reducálhatni, csak majd roszabb ne legyen.
Ebédnél pezsgőzés. Ebéd után fiataljaink népünnepet rendeztek, összekötve versenyfutással, birkózással, melyben az összes népség gyereke s nagyja részt vőn; s a svájciaké az oroszlánrész ; a nyerők díjai több-kevesebb palack sör, mik háládatos jókedvvel fogadtattak. A nap gyorsan öletett meg.
Ma már a gép megszűnt működni. A hajó gépésze szerint helyre akarják igazítani menet közben, hogy ne kelljen majd a kikötőben időt vesztegetni vele. Orosz technikusaink gyanakodnak, hogy nem tudják helyreigazitani: s folyvást keresgélik, hol a baj; szétszedik, meg összerakják, kopognak és kocognak rajta, eredménytelelenül. Este a szél alább hagyott; ellenben aggodalmaink fölébredtek, s nem engedtek aludni.
April 24. Az idő nagyon is szép, a szél gyenge, megyünk kelet helyett délnek, Anglia helyett Spanyolország felé. Nyomorult elhaladás; csüggedt hangulat. A távolban egy gőzhajó merül föl. Hajónkon fölvonják a vész-zászlót. Úgy látszik elkéstünk vele, s nem vettek észre; a hajó eltávolodik. Egy óra múlva a hajó ismét közeledni látszék, s mind határozottabban tartott felénk. Megértette, hogy itt baj van. Közeledtére hajónkon elkezdödött a jelekkel való táviratozás ; föl-le húztak többféle zászlót, mialatt a gőzös egészen közel jött. »Amérique« nevű francia hajó, mely New-Yorkból jő.
A gőzös közeledtére leirhatlan mozgalom állt be hajónkon. Az egész utas sereg kifutott a fedélre, s az összes hajószemélyzetnek volt dolga. Néhány vitorla bevonatott, hogy csendesebb legyen hajónk állása; egy lifeboat (életmentő csónak) kibontatott kötelékeiből ; hat markos evező s egy hajós tiszt ült bele, a kapitány kijött, egy csomagot adott át levelekkel, egyik az Amérique parancsnokához, másik távirat Hamburgba a társulathoz, stb. A csónak lebocsáttatott s szerencsésen átjutott; ott kötelén felhúzták a leveleket, a csónak visszajött. A hajók egymást üdvözölték s a gőzös elhagyott.
Egy kis ámulat és csudálkozás állt be. Oly közel állt hajónkhoz az Amérique, hogy jó szemmel az egyéneket is ki lehetett venni rajta. Irigyen néztek át a mieink, s különös érzéssel a boldogokra, kik biztosan hajtanak Európa felé, s pár nap alatt ott lesznek; egynémelyek szemeiben könnyek ültek. Volt, a ki azt hitte, hogy csak a kapitánynak kell szólni, s az azonnal átviteti a francia hajóra. Azonban kérdés, hogy ez befogadhatott volna-e valakit? és hány személyt? És ha például nem fogadhatná be az első osztályról valamennyit: hogyan döntessék el, ki menjen át? És aztán lehet-e várni idegen hajótól, mely utasokat szállit, hogy egy fél napot eltöltsön más hajó utasainak fölvételével, ha ezeket közvetlen életveszély nem fenyegeti ? De végre a hullámzás és szél is oly erős volt, hogy nem lehetett volna életveszély nélkül annyi személyt átszállítani, kivált málhákkal!
Az egyetlen a mi boszanthatott, az volt, hogy nem küldtünk magunk is levelet át, mely rokonainkat néhány nap alatt elérte, és féhg-meddig megnyugtatta volna hogylétünk iránt? De a hajó jötte-mente oly hirtelen volt; másrészt annyira nem tudtuk, miben álland a találkozás, vajjon nem fog-e signalok kicserélésére szorítkozni ? — hogy levél küldésére nem is gondolt senki.
A hajó elmentét egy kis kiábrándulás kisérte. Pedig általa mégis két dolgot nyertünk: az egyik hogy néhány nap múlva az egész világon távirva leend a Goethének holléte; s rokonaink, barátaink legalább tudni fogják, hogy el nem vesztünk; a másik, hogy Hamburgból gzöst küldhetnek segítségünkre. És igy helyzetünk lényegesen javult. A sors tréfái közé tartozik, hogy ugyanez az Amérique egy izben a tenger közepén elhagyatott, mint sülyedö félben levő; s a rajta volt utasok egy véletlenül segítségökre jött más franczia gőzösre tétettek át; —a franciák elhagyták a hajót, gondolván, hogy lyuk ütdött rajta, s el kell merülnie, mert a viz folyvást emelkedett benne, dacára a folytonos szivattyúzásnak. Azonban az elhagyott hajó nem merült el, s másnap egy arra vetdött angol hajó elfoglalta, és azt - miután a vizet kiszivattyúzta - szerencsésen hazavitte: s később drága pénzen visszavették a fianciák. A rejtély máskép nem volt magyarázható, mint akként, hogy a franciák a confusióban a helyett, hogy a vizet kiszivattyúzták volna, inkább folyvást beszivattyuzták, mig azt hitték, hogy a hajó menthetetlen.
April 25-kén erős, de nem egészen kedvező szél, mely oldalra fekteti teljesen fölvitorlázott hajónkat. Valaki azon félelmét nyilvánítja, hogy a nagy erőlködésben eltörik a kormányrúd. Ez elég arra, hogy a többiek is. aggodalomba merüljenek. Hiszen igaz, még ez kellene! De minő bolondság mindazon bajra gondolni, a mely helyzetünkben még érhet, ha nem tehetünk semmit annak megelőzésére!
April 26—27-kén az idő változó; hol veőrfény,, hol eső, de a szél kedvező; 10 —11 mfdet is teszünk óránkint. Nappal olvasás, firkálás. Sokat olvasok Amerikáról, ámbár már kételkedem, fogom-e látni? Ki tudja mikor ? és milyen physikai s erkölcsi állapotban érünk, ha érünk partra; s lesz-e kedvem e rut óceánnak még egyszer neki menni? Délután shuffle board a hajótetőn; este a tyroli festő mulattatja a társaságot, hasból beszél, siró gyermekeket, tengeri betegségben veszkődőt produkál ; a publicum mulat, és sok sör fogy.
April 28-án: Megyünk ugyan előre, de nem a kellő irányban; hanem a hogy a szél engedi. Legrövidebb vonal lett volna Quenstownba; eleinte erről is beszélt a kapitány. Ma kisült, hogy erről szó sincs és nem is volt; mert már az Amérique által elküldött sürgönyben is azt jelenté, hogy Plimouthnak tart; hol a társulatnak rendes kikötő helye van Amerikából jövet, s hol a dockokban saját munkásait használhatja. Ez aztán kevesebbe is kerül, mint hogy ha más kikötőbe megy, mert a kikötés költségei másutt tetemesek. Végre ha Quenstownban köt ki, meg is szökhetnek utasai egy angol hajóval; hanem Plimouthból kénytelenek lesznek vele visszamenni Amerikába. Kezdjük sejteni, hogy különben jeles kapitányunk az üzlet embere is ; miután minden kapitánynak tantiémeje van az utasok számától: szépen együtt akar tartani. Este a mi svájczi emigránsaink karban énekeltek; egyszerű, mélabús, de tetszetős dallamokat. Az egyik különösen megható volt...
April 29. Miladyt a lépcsőn levezettem a salonba ebédre. Igen nyájas volt; és tiz évvel fiatalabb, mint a mikor grimaceokat csinált. Azt hiszi, hogy nem jó ilyen sok férfinak egyedül lenni, t. i. nők nélkül. Mi is azt hisszük. Hanem ő azon indokból hiszi, hogy ez nem jó, mert a vallást egészen elfeledik, már t. i. a férfiak. Az is nagy baj szerinte, hogy a német hajókon nincsen »pastor« jelen, mint minden angol hajón van. De már erre nézve azt hittem, hogy bizony ennél nagyobb bajunk is van.
Tegnaptól ma délig 117 mfdet haladtunk. Voltak napjaink, hol 116, st 540 mfdet haladtunk előre. Általán estig 1300 mértföldet tesz ki, a mit visszafelé tettünk. És elértük a 48.48 éjsz. és a 8.50 nyg. fokot.
April 30. Reggel keleti szél. Változásképen Franciaország felé tartunk. A láthatáron fölmerül egy hajó. Állitólag francia hadihajó. Egy hajótiszt több útitársunknak társalgás közben azt mondja, hogy ha e hajónak mi jelt adunk, az segítségünkre jönne; mert ez egy hadihajó, melynek ez a kötelessége és csakis ilyen célból cirkál. Ezeknek sem kellett több, s neki hevülve hozzám jöttek, hogy menjünk a kajútányhoz, s hivjuk föl, hogy adjon jelt: megfoghatatlan lévén, hogy ezt magától nem rendelé el.
Nehéz volt kihúznom magam a bizalmas fölhivás alól. s megyünk a kapitányhoz, ki éjjeli fáradalmait aludta ki épen cabinejében s már magában nem jó kedvre hangoltatott a félbeszakítás miatt, de midőn hallotta, miről van szó: roppant tűzbe jött: azonnal előhivta az illető tisztet, ki egy ideig hímezett hámozott, s szerette volna hazugságban hagyni az illető urakat, de sikertelenül; - a kapitányt erre őt amúgy tengerészileg lehordta, s azután felénk fordulva mondá: »Uraim, ez a legnagyobb szamár a hajón, hogy adhatnak ennek hitelt! Ha az a hajó még német hadihajó volna! de francia, és nem is hadihajó, hanem vitorlás hajó, mely Nyugat-indiába megyén! De ha hadihajó volna is, hogy képzelhetik, hogy az félbeszakítsa eléje szabott útját, és segítségére jöjjön hajónknak, mely épségben van vitorla alatt, s nincs imminens közvetlen veszedelemben?! Hát azt lehetőnek tartják önök, hogy innen vagy 4—500 mfdre a parttól remorquerozhatni egy kikötbe?« Meg voltunk szégyenitve; azaz én csak nevettem magamban, Mephisto módjára. A scenát általános kibékülés, és champaigne-c o ckt ai1 követte, mely fölséges italnak (amerikai társunk szerint: »hot town and jerry« a neve) készítése a következő: egy üveg pezsgő, vagy negyed meszely »Angostura-bitter« nevű liqueur; néhány szelet citrom, s kellő mennyiségű jég, azt jól össze kell rázni, míg egybeolvad. Az ember mindennap tanul valamit.
Május elseje. Az idő gyönyörű; s ha a szél kedvezne, 24 óra alatt Plimouthban lehetnénk. De a szél ellenkező, s jóformán veszteglünk 48.55 éjsz. sz., 6.36 ny. hosz. fokon. Tegnap délől ma délig alig tettünk 80 mértföldet, azt sem egészen célunk felé.
Május 2. Az éjjel két gőzössel találkoztunk. Hajónk röppentyűkkel adott jelt magáról. Az egyik Nyugot-Indiákba indulván, nem szentelhetett annyi időt, hogy Plimouthba vigyen. A másiknak nem volt elegendő szene; s a kapitány nem is tudja, hova ment. Azonban azt rebesgetik, hogy elvitt volna magával, de 800 fontot kért; kapitányunk pedig csak 600 fontot volt hajlandó adni. Napközben két kalauz hajó érintkezett velünk. Ezeknek üzlete cirkálni e tájon, s a veszélyes Scilly-Island kikerülésében és a plimouthi kikötő elérésében segédkezet nyújtani. A kapitány szerint ezen kalauzok nagy rablók; a mennyiben ha egy ily kalauzt fölvennénk hajónkra s az szerencsésen Plimouthba jut, az magának tulajdonítja az érdemet, s mértéktelen követelésekkel állna el, miket az angol bíróság meg is itél.
Tényleg mit segíthet a kalauz ? Nekünk jó szélre, vagy erős gőzhajóra volna szükségünk, hogy odább jussunk. Azonban az egyik kalauz tiz forintért magára vállalta, hogy a közel St.-Anna nevű világitó toronyhoz megy, s onnan a kapitány táviratait Hamburgba, s Plimouthba leadja. A vérmesek azt remélik, hogy holnap reggel Plimouthig elénk küldenek egy gőzöst, s az délig utolér, és este Plimouthban leszünk. Én nem hiszem.
(A folytatáshoz a További bejegyzések-re kell kattintani)
A másik kalauzhajóról néhány font friss halat vettünk, estére meg is ettük; és e maqueraux-k, miknek fajtáját még 17 nap előtt silánynak találtuk, rendkívül jól ízlettek. Bizony meguntuk már a mindinkább vadszagu juhhúst és baromfit, és a surrogat leveseket, miket vörös bor, víz. liszthabarék és mazsola szőlőből készítenek, és a kiéhezett westphaliai s más éjszaknémet tartományokon kivül ember sehol meg nem enne! Hát még a sok hering és krumpli, és aztán változásképen heringsaláta és krumplisaláta! És a borjufő ismét mazsolaszőlővel és mandulával. Oh ez a német gyomor mit nem emészt meg!
Egyébiránt gyönyörű csendes idő volt, 10—12 fok meleggel. Este a Scilly Islands felől tisztán láttuk a világitó tornyot. Ezt a pontot kellene megkerülni, hogy a csatornába jussunk. De nem birjuk.
Májús 3. Oh ez a tengeri utazás jó iskola. Kifejti az erélyt s resignatióra tanit. Ez látszólag paradox,de nem az. A lemondáshoz is erő kell, mert nehéz a legyőzése bár tehetetlen óhajoknak. A tegnapi remények ma már illusióknak bizonyultak. A kapitány ma oda nyilatkozott, hogy reggel a társulat ágense megkaphatja ugyan a telegrammot Plimouthban, s meg is alkudhatik egy gőzössel, mely utánunk jöjjön: de maga nem kötheti meg a szerződést, hanem előbb Hamburgból kell felhatalmazást kapnia. Mert nagy összegről van szó: nyolcszáz vagy ezer fontról. A ki ismeri a részvénytársulatok kezelését, elképzelheti, hogyan fog összeülni az igazgatóság Hamburgban, s összehivni a Verwaltungsrathot; s ebben a majoritás miképen fogja sokallani a költséget, s bölcsen azt határozni, hogy legjobb lesz várni, majd megfordul a szél, s a Goethe magától is eljut Plimouthba, miután már oly közel van a csatornához. Addig mi úszhatunk, ehetünk borlevest és heringsalátát, és Philadelphia - marad ott a hol van.
Orosz barátaink csendesen dühösek. Nem csak számos és értékes orosz kiállítási tárgyak vannak a hajón, hanem az orosz tárlat fölállításához szükségelt szekrények is, ugy hogy ezeknek meg nem érkezésök miatt amazt be sem rendezhetni.És az én elvesztegetett időmet ki fogja megfizetni!
Nemde tisztelt barátom! és nyájas olvasóm, ez a »Napló« rendkívül unalmas? Az bizony; de átélni unalmasabb, mint olvasni. Aztán legalább élethű mint napló.
Május 4. Gyönyörű meleg májusi nap. A tenger tükörsima, hajónk mozdulatlan fekszik. Sirályok serege szárnyalja körül, unalmas károgással. Minden percben tiz busz hajót látni; de segítség nem jö. Szegény derék kapitányunk, ki az éjeket is hídján tölti, kivált most a csatorna és a Scilly Island közelében, már maga is ideges kezd lenni. Reggel egy pohár sherryhez mellém ült a salonban, s egészen őszintén elmondá, mily kevéssé valószínűnek tartja, hogy hamarjában vontató gőzös jöjjön elénk! Kérdés: akad-e Plimouthban, s nem formál-e teljesithetlen követeléseket? Legfölebb azt remélhetjük, hogy a szombaton Havreből jövő Frisia, vagy a vasárnap erre New-Yorkból visszajövő Pomeránia átveend bennünket. Hogy nem lesz bajunk, az az ö gondja. De fogytán vagyunk, az eleségnek nem annyira, mint a viznek.
Délután két hajós bárka ólálkodott körülöttünk. Hárman készek voltunk elmenni az angol partra, Pensaneebe, hova este vagy holnap reggelre ígérkezett beszállitani. De lehet-e hennök bizni? nem ismervén a partokat, mit tudjuk hová visznek ? A kapitánytól kértünk tanácsot. »Kinderchen« - úgymond — szokása szerint, én nem akarlak semmire rá beszélni, de nem tanácslom, hogy menjetek.
Fogadtuk tanácsát, bármi csábitó volt a gondolat, holnap reggel az angol parton lenni, vasútállomáson : resignáltuk magunkat. Alig múlt el félóra, mondják, amott jö egy gőzös s egyenesen nekünk tart. Némelyek már látni vélik, hogy vontató hajó. Reménytöl elszokva, egykedvűen vettük s elkezdtünk shuffle board-t játszani, — mikor egyszerre csak közelünkben volt, zászlóján a társulat firmájával. Csakugyan vontató hajó, mely Plimouthból jött elénk, s már tegnapelőtt keresett. Jó ideig tartott, mig lelkünkben gyökeret vert annak nyugodt öntudata, hogy - meg vagyunk mentve. »Holnap reggel Plimouthban leszünk Kinderchen ! Ugy-e bár, jó volt el nem menni a halászbárkával« monda gunyorosan.
Május 5. Az éjjel egy második vontató gőzös csatlakozott hozzánk, mert az egyik nem birt volna el. Déltájban szerencsésen kikötöttünk Plimouthban, három heti kalandozás után. Kissé meguntam ugyan az óceánt, de néhány nap múlva visszaindulandok Amerika felé. Qui perdidit numerum, incipiat iterum.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése