A Népek Temploma elnevezésű szekta tagjainak öngyilkossága-meggyilkolása egészen 2001. szeptember 11-ig a legtöbb amerikai civil áldozatot követelő nem természeti katasztrófa volt.
Wilfred Jupiter még a telep építésében is részt vett. Azóta sem érti, mi történhetett azokkal az emberekkel, akikkel nap mint nap együtt dolgozott...
Furcsa gyerekből furcsa felnőtt
A tragédia 1931-ben kezdődött egy eldugott Indiana állambeli igazi porfészekben, Crete-ben, ahol megszületett egy furcsa kisfiú, James Warren Jones. A nagy gazdasági válság elől a család a közeli Lynn nevű kisvárosba költözött. Jones apja, egy I. világháborús veterán nagy valószínűséggel kapcsolatban állt a fehér felsőbbrendűséget erőszakos eszközökkel hirdető Ku Klux Klannal.
A kisfiú állítólag már egészen korán erős vonzalmat mutatott a vallás és a halál iránt. Imádott a temetőben sétálni, és apró állatokat kínzott halálra, hogy aztán temetési ceremóniákat rendezhessen nekik. Ugyanakkor éles intelligenciája is hamar megmutatkozott: imádott olvasni, kamaszkorában pedig falta a Sztálinról, Marxról, Gandhiról és Hitlerről szóló könyveket gondosan feljegyezve személyiségük erősségeit és hibáikat.
Szülei válása után anyjával Richmondba költözött, ott végezte el kitüntetéssel a középiskolát. Tizennyolc évesen feleségül vett egy ápolónőt, és esti tagozatra járt az Indianai Egyetemre, ahol nagy hatást gyakorolt rá Eleanor Rooseveltnek az afroamerikaiak nehéz helyzetéről tartott beszéde. 1961-ben a Butler Egyetemen szerezte meg tanári diplomáját.
Már húszévesen belépett az amerikai kommunista pártba. Aktívan részt vett a rendezvényeken, tüntetéseken. Az ötvenes években a Joseph McCarthy szenátor nevéhez fűződő kommunistaellenes boszorkányüldözés válságba sodorta Jonest. Megoldást keresett arra, miképpen népszerűsíthetné világnézetét. A választ végül a vallás és a marxizmus furcsa ötvözetében találta meg. Ez - Jones legnagyobb megdöbbenésére - rendkívül hamar megvalósulhatott, mivel egy baptista lelkésztől segítséget kapott annak ellenére, hogy az egyházfi tisztában volt tanítványa világnézetével. Így Jones segédlelkésszé vált a Sommerseti Déli Metodista Közösségnél, amelyet azonban hamarosan elhagyott, mivel a gyülekezet nem támogatta a feketék és fehérek keveredését a templomban.
Eszközök és hatalom
Korábban megfigyelte, hogy a híveket mennyire lenyűgözik és megerősítik hitükben a templomi "csodás gyógyulások", ráadásul a közösségek számára nyújtott adományokra is igen kedvező hatással bírnak.
Amikor saját gyülekezetet hozott létre Népek Temploma Teljes Evangéliumi Keresztény Egyház néven Indianapolisban, számos megrendezett "csodának" lehettek a hívek tanúi: csirkemájjal és más állati szervek felhasználásával "rosszindulatú daganatokat" távolított el az önkéntesek testéből, vagy képes volt "megérezni" a templomba első alkalommal látogatók személyes adatait (mely adatokat segítői még idejében kinyomozták a társadalombiztosítási és más közösségi adatbázisokból, esetleg egyszerűen a telefonkönyvről).
A szemfényvesztések hatására templomának híre egyre nőtt, hamarosan a több környékbeli (indianai és ohiói) pünkösdista közösséggel együttműködésben létrehozott kongregáció már 11 ezer hívet számlált, így Jones és más prédikátorok hatalmas közönség előtt "gyógyítottak" és hirdettek igét. Mindez kedvező hatással volt az adakozói hajlandóságra is.
Az egalitárius elvek hatására a korábban 15 százalékos fekete részvétel ötven százalékra emelkedett elsősorban annak hatására, hogy sikerült megnyerni az ügynek egy afroamerikai lelkészt is. A vezetők arra kérték a híveket, hogy egyszerűen öltözve vegyenek részt az istentiszteleteken, hogy ne hozzák zavarba a szegény tagokat. Jótékonysági rendezvényeket szerveztek, népkonyhát nyitottak. Tovább növelte Jones hírnevét, hogy Indianapolis demokrata párti polgármestere a testület emberi jogi bizottságának igazgatójává nevezte ki. Ekkor - a polgármester intése ellenére - Jones a helyi rádió- és televízió-csatornákat használta fel, hogy üzenetét még szélesebb körben terjessze.
A fajgyűlölet ellen dolgozott: amikor feketék házaira horogkereszteket festettek, akkor maga ment el a környékre, hogy megnyugtassa őket, és kérje a fehéreket, hogy ne hagyják el lakóhelyüket a történtek miatt. Rendszeresen kipellengérezte azokat az üzleteket és éttermeket, amelyek nem engedtek be fekete bőrű vásárlókat. Leveleket írt amerikai náci vezetőknek, akiknek válaszait aztán kiszivárogtatta a sajtóban.
A helyi rasszista üzletemberek és más hatalmi körök nem nézték jó szemmel működését, ezért számos atrocitás érte a templomot - dinamitos merénylet, döglött macska bedobása az épületbe, graffitik a falon -, későbbi tanúk szerint ennek egy része azonban megrendezettnek bizonyult.
Karizma és kölcsöneszmék
Nagyjából ebben az időben került kapcsolatba Jones egy prédikátorral, aki magát Father Divine-nak (Isteni atya) nevezte. Jones és egyházának tagjai rendszeresen látogatásokat tettek nála, és tanulmányozták az írásait.
Father Divine eltiltotta híveit a testi szerelemtől, ehelyett az örökbefogadást szorgalmazta. Így cselekedett Jones és felesége, Marceline is.
Jones átvette a mesterének tekintett prédikátor harcos, tüzes, karizmatikus stílusát. Továbbra is marxista elveket csomagolt vallási köntösbe, Jézust mint kommunistát jellemezte, gyakran voltak ateistának tűnő kijelentései. A híveket arra szólította fel, hogy az ünnepeket inkább hittestvéreik, mint vér szerinti rokonaik körében töltsék, illetve hogy életüket egyre nagyobb mértékben állítsák a templom társadalmi és politikai céljainak szolgálatába. Az általa "vallásos kommunalizmusnak" nevezett kollektivista szemlélet az önkénteseknek munkájukért és anyagi javaikért cserébe az egyház lelki szolgáltatását és a közösség igényeinek kielégítését kínálta. "Társadalmi evangéliumról" beszélt az általa sokat bírált Biblia ellenében, ám nem hozta hívei tudomására, hogy ez az "evangélium" valójában a kommunizmus. Az Egyesült Államok Jones szerint az Antikrisztus, a kapitalizmus pedig a Sátán rendszere.
Folyamatosan nukleáris katasztrófáról vizionált híveinek, amely megtisztítja a világot, és a kiválasztott túlélők számára elhozza a (szocialista) földi paradicsomot. Később a Bibliát már teljességgel elutasította mint a "fehér ember önigazolását a nők elnyomására és a színesek rabszolgasorba taszítására".
A hetvenes évek elején ismét terjeszkedett az egyház, immár San Franciscóban és Los Angelesben is voltak templomai. Ekkor figyelt fel újra a sajtó rájuk. 1972-ben a San Francisco Examiner és az Indianapolis Star riportsorozatot jelentetett meg a szektáról. A szerző, Lester Kinsolving számos aspektusból (üzleti, világnézeti) vizsgálta a Népek Templomát és Jim Jonest. A cikkekre válaszul Jones perrel fenyegette a lapokat, amelyek félbeszakították a sorozat közlését.
Röviddel ezután Jones adományokat osztott a sajtó számára, és kijelentette, hogy tiszteletben tartja az alkotmány első kiegészítését.
Veszélyes vizeken
Mivel az öngyilkossági felszólítást a gyülekezet tagjai nem hajtották végre, ezért az elkövetkező pár évben Jones rendszeresen megrendezett "öngyilkossági ceremóniákkal" tüntetett a nyolc "trockista áruló és Coca-Cola-forradalmár" ellen.
A San Franciscó-i városi környezet sokat liberalizált Jones viselkedésén és elvein. 1976-ban már nyíltan, még kívülállók előtt is hirdette, hogy ateista. Az egyház elleni esetleges vizsgálat veszélye ellenére felesége pedig egy interjúban határozottan kijelentette, hogy férje nem vallási elkötelezettségből, hanem politikai-szociális céljainak elérése érdekében alapított gyülekezetet. Hozzátette, hogy amikor férje 18 évesen olvasta, hogy példaképe, Mao Ce-tung miként győzte le a nacionalistákat a polgárháborúban, már akkor tudta, hogy az Egyesült Államokban csakis a vallás útján mobilizálhatók az emberek szociális célok érdekében.
(A folytatáshoz a További bejegyzések-re kell kattintani!)
Politika és a világ vége
A San Franciscóba való költözést követően a szekta sokkal erősebben ragaszkodott ahhoz, hogy hívei kommunában éljenek. Először a gyerekeket, majd a felnőtteket is kemény fizikai kiképzésben részesítették. Az újonnan jelentkezőket szigorúan lenyomozták.
Miután a Népek Templomának mozgósított tagjai jelentékenyen hozzájárultak George Moscone polgármesteri győzelméhez, Jones fontos bizottsági megbízatást kapott. Ekkorra számos befolyásos politikus támogatta egyházát. A sajtó bizonyos képviselőinek korrumpálása nyomán pedig a lapok is pozitív színben tüntették fel a felekezetet.
Ennek dacára számos vizsgálat indult ellenük szektavádakkal. Ekkor költözött a hívek egy része Guyanába. Ám a viharok egy időre elültek, miután a polgármester hivatalos sajtóközleményt adott ki arról, hogy a városháza nem folytat nyomozást a gyülekezet ellen.
A guyanai telepet - amelyet informálisan Jonestownnak neveztek - a Népek Temploma 1974-ben vásárolta meg mezőgazdasági projektje számára. 1977 elején még mindössze pár tucatnyian lakták.
Jones azonban ráébredt, hogy az őserdei terület afféle "szocialista paradicsom", nem is beszélve arról, hogy a folyamatos médiatámadások ellen is kiváló menekülési útnak látszott. A támadások pedig erősödtek, nem kis részben azért, mert egykori gyülekezeti tagok vallottak a sajtónak. A New West Magazine egy különösen kemény cikkét a szerkesztő még a nyomdába való leadást megelőzően telefonon beolvasta Jonesnak, aki - miközben a kagyló még a fülén volt - egy cetlin üzent a híveknek: "Ma este indulunk. Értesítsétek Georgetownt". (Georgetown Guyana fővárosa.)
Végső exodus
Jones után egyre több követője költözött a dél-amerikai országba a "trópusi paradicsom" és a "világ romlottságától való elzárkózás" ígéretét hajszolva. 1978 végére már 900-an lakták a telepet.
Annak az évnek novemberében Leo Ryan San Franciscó-i képviselő vizsgálódni kezdett a Népek Templomának visszaélései miatt, és azért is, mert bizonyos értesülések szerint ott akaratukon kívül tartanak fogva néhányakat. Hogy hiteles információkat szerezzen, Guyanába utazott.
Látogatása idején néhányan a gyülekezetből kifejezték azt az óhajukat, hogy szívesen hazatérnének vele. November 18-án délután elkísérték a képviselőt a közeli repülőtérre, Port Kaitumába. Ott azonban a templom biztonsági őrei fogadták őket, és tüzet nyitottak rájuk, megölve a képviselőt, három újságírót és egy gyülekezeti tagot. Néhányan halottnak tettették magukat, hogy túléljék a mészárlást. A döbbenetes esemény egy részét az egyik elhunyt újságíró videóra vette.
Nagyjából ugyanebben az időben Jones felszólította a telepen a gyülekezet tagjait - akik már számos alkalommal elpróbálták az együttes öngyilkosságot -, hogy igyanak ciános főzetet, amelyet citromos üdítőitalba kevertek. Akik nem engedelmeskedtek a felszólításnak, azokat lelőtték vagy megkéselték.
Noha képek nem készültek a borzalomról, előkerült egy 45 perces hangfelvétel, amelyen Jones arról beszél, hogy a Szovjetunió - amellyel korábban a bevándorlásról tárgyaltak - nem fogadja be a szektát. Ezenkívül korábbi összeesküvés-elméleteivel összhangban azt állítja, hogy titkosszolgálatok szervezkednek ellenük, és "nemsokára ejtőernyősök érkeznek a táborba", hogy "agyonlőjenek egy párat a mi ártatlan kisdedeink közül, hogy megkínozzák gyermekeinket, a felnőtteket és az időseket".
A "forradalmi öngyilkosság" gondolatát néhányan nem szívesen fogadják, a felvételen sokan sírnak, mások protestálnak. Jones ekkor felszólítja őket, hogy fejezzék be a "hisztérikus" kirohanásokat, és haljanak meg méltósággal.
A túlélők szerint először a gyerekeket itatták meg a méreggel, majd a felnőtteket. A családok tagjait arra kötelezték, hogy feküdjenek egymás mellé. Maga Jones nem méregtől halt meg, hanem egy fejlövés végzett vele, a törvényszéki vizsgálatok szerint saját maga húzta meg a ravaszt.
Összességében 918-an - köztük 276 gyermek - vesztették életüket ezen a végzetes napon. A gyülekezet San Franciscó-i székhelyét ezt követően ostrom alá vette a média, a jonestowni mészárlás után még hosszú hónapokon keresztül cikkeztek a Népek Templomáról.
Az egyház az 1978-as év végén csődöt jelentett, minden vagyona letétbe került. Néhány Guyanában maradt túlélő felszámolta a jonestowni telepet, majd inkognitóban visszatért az Egyesült Államokba.
És az erdő mindent elfed
Wilfred Jupiter, az egykori építő ma már csak néhány rozsdás vasdarabot láthat a telepből, mindössze ennyi maradt az egykori kórházból, műhelyekből és hálótermekből.
Egy másik helyi lakos, Carlton Daniels annak idején segédkezett az amerikai katonáknak, akik azért érkeztek Jonestownba, hogy azonosítsák és elszállítsák a tetemeket. "Már csak a hajukból lehetett tudni, hogy ki milyen rasszhoz tartozott, mivel a cián teljesen felismerhetetlenné tette az arcvonásokat" - emlékszik vissza.
Ma olcsó, lassan széteső műanyag útjelzők vezetnek be a dzsungelbe az egykori kommuna lakhelyére. Egy tábla áll az egykori játszótérnél, egy a konyhát, egy másik a kórházat jelöli. Azt az emlékművet, amelyet Jupiter oly nagy szeretettel tisztogat, 2009-ben állították, de a belevésett betűket lassan teljesen kifakítja a kérlelhetetlen trópusi napfény.
"Jó lenne, ha felhívnák az emberek figyelmét a szekták veszélyeire. Óvatosnak kell lennünk, ha egy szervezethez csatlakozunk" - osztja meg tapasztalatait Daniels.
Öngyilkosok előtte, utána
Noha mindeddig a leggyilkosabb gyülekezetnek a Népek Temploma bizonyult, más szekták is megkövetelték híveiktől, hogy vessenek véget életüknek.
1994-től 1997-ig a Nap Templomának Rendje elnevezésű szekta tagjai több alkalommal hajtottak végre csoportos öngyilkosságot, összességében 74-en. A tagok búcsúleveleikben tettüket menekülésként magyarázták a "képmutató és elnyomó világból". Reményük szerint haláluk után a Szíriuszra kerülnek - írták.
A kanadai Québec rendőrsége szerint sokan adományoztak pénzt a szekta vezetőjének, Joseph Di Mambrónak, összességében több mint egymillió dollár értékben. A rituális öngyilkosságok minden alkalommal napforduló vagy napéjegyenlőség idején történtek.
1997. március 26-án az Ég Kapuja nevű csoport 39 tagja vetett véget önkezével az életének egy kaliforniai ranchen.
A szekta tanításai szerint öngyilkosságukkal nem meghaltak, hanem mindössze "földi porhüvelyükből" léptek ki, hogy a lelkük képesek legyen felszállni a Hale-Bopp-üstökösre, amelyet ők űrhajónak véltek. A szervezet néhány férfi tagja kasztráltatta is magát, hogy felkészüljön a nem nélküli életre.
Négy nappal később Robert Leon Nicholst, a Grateful Dead nevű együttes tagját holtan találták meg. A mellette heverő cédulából kiderült, hogy ő is az űrhajóra készült, követve a korábban elhunytakat. Viszonya a szektához azonban mind a mai napig kérdéses. (Faludi Gabriella, MTI)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése