HUSZADIKSZÁZAD.HU: Gróf Festetics Rudolf déli-tengeri útjáról

A múlt márczius havában kapta a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya azt az örvendetes hírt, hogy a hét évig tartott déli-tengeri kutató útjáról hazájába visszatért Festetics Rudolf gróf 1500 tárgyból és 360 sajátkezűleg fölvett eredeti fényképből álló ritka becsű néprajzi gyűjteményét Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyiminiszter közbenjársával osztályunknak ajándékozta. A gyűjteményt a nyár folyamán leltároztuk s Csillag utczai bérhelyiségünkben kiállitottuk.


A déli-tengeri gyűjtemény-tárgyak reánknézve kétszeresen fontosak. Elsőben azért, mert gyarmataink híján ilynemű tárgyakhoz csak ritkán, akkor is csak nagy összegek árán juthatunk, - pedig ha idejekorán nem gyűjtünk belőlük, helyrehozhatatlanúl elkésünk, mert hiszen, bár a szintén idetartozó polyneziai szigetcsoportokat Cook csak mintegy százhúsz ével ezelőtt fedezte föl: lakóik ma már eredeti kultúrájukat teljesen elvesztették.


De fontosak ezek a gyűjtemény-tárgyak még azért is, mert európai miveltségünk fejlődésére is élénk fényt vetnek. A déli-tenger szigetlakói ugyanis ott, a hol az európaiakkal még nem érintkeztek, most élik kőkorszakukat, azaz az emberi miveltség fejlődésének azt a korszakát, melyen valamennyi kulturnép átesett s melyben a fémeket még nem ismerték, miért is a ma ú.n. primitiv vagy vad népek kulturájának beható tanulmányozása útján elvégre is azokhoz az alapokhoz jutnk, melyeken a mi saját miveltségünk fölépült.


A még csak 35–38 éves gróf miután az Atlantist és az amerikai kontinenst átszegte, 1893. október hó 9-én hagyta el San-Francisko kikötőjét "Tolna" nevű 76 tonnás kétárboczos vitorláshajóján.


Ettől kezdve hosszabb-rövidebb tartózkodással bejárta a Havai-szigeteket, a korállok épitette szigetcsoportokat, melyek lakói annyira vendégszeretők, hogy kisérőivel a házakat sorra látogatva, mindegyikben végig kellett izlelnie az ételeket.


Tahitiben teljes negyedévig tartózkodott s megláthatta e szigetcsoport mindama paradicsomi szépségeit, melyekről már a régi hajósok is csodákat regéltek.


A Cook-szigeteken főkép a londoni misszió-társaság és az amerikai Wesleyánus hittérítők protestáns misszióval ismerkedett meg.


A Számoa-szigetek fővárosában, Apiában ép odaérkeztekor dühöngött a polgárháború, de azért a számoaiak szokásait is behatóan tanulmányozta.


A polyéziai szigetek után a mikronéziai csoportokhoz tartozó Elliee-szigetekre való kirándulásán kívül a pápuáklakta melanéziai szigetcsoportokat tűzte ki kutatása céljáúl. A Fidzsi-szigeteken szintén hosszabb ideig tartózkodott. 


Útjának folytatásában az Amrhyn- és Pünkösd-szigeteken állott meg, Vanikoro-szigetén pedig oly házakba is bement, melyek úgyszólván örökösen füsttel vannak tele, hogy lakóik a legyek és egyéb rovarok ellen csak némileg is védve legyenek.


Az Új-Hebridákhoz tartozó Santa-Cruz-szigeten is horgonyt vetett, innét a Salamon-szigetek felé vette útját, a hová különösen az e szigeteken még javában divatozó emberevés tanúlmányozása vonzotta.


A gróf útjának végczélját a melanéziai szigetcsoportot befejező Bismarck-szigetség képezte. Útja itt Bíró Lajoséval is találkozott.


Innen Japán majd Európa felé vette útját. Ámde az Elő-Indiával szomszédos Maledivákon éj idejében zátonyra jutott. Hajója léket kapott. Gyűjteményeit megmenthette ugyan, de a minfeói világitótoronyban teljes három hónapig kellett vesztegelnie, míg végre oly gőzhajóra szállhatott, mely Triesztbe vitte. (1903 január)

(Forrás: huszadikszazad.hu)