Provence-tól Katalóniáig
Carrieres des Roches Bleues |
Valamivel tíz óra előtt már elhagyjuk az utolsó külvárosi negyedet is. Elég kopár, sziklás tájon visz az út, kétoldalt néhány kisebb üzem. A távolból feltűnik az Oroszlán-öböl hajókkal. Elena felteszi a közkedvelt francia sanzonokat a kazettára alapzenének, majd mintegy vallomásként elmeséli, hogy nagyon szereti ezt a vidéket, hiszen a nagyapja francia volt. Igaz, a szíve még Görögországba is húzza, mivel a férje családi gyökerei ott vannak, ám minden napjának gondjai közösek a bukarestiek gondjával, bajával.
Ismét közeledünk a tenger felé, miközben szoborszerű kőalakzatok mellett visz el az út. A felhők miatt sejtelmes, ködös, fehéres, majd élénk kék lesz a tenger, ahogy a nap ismét kisüt. Ezután hosszú ideig a Földközi-tenger közelében haladunk. A kép változatos – távoli nagy hajók mellett partközelben csónakok, a parton a mólók hosszán magányos horgászok, sokan lakókocsival a közelükben. Arles és Nimes felé visz utunk, miközben piros-fehér zebracsíkos gyárkémények vidítják a tájképet. A környezet bokros, füves, helyenként sás, másutt elszáradt növényzet, odébb rekettyék, sok sirály. Néha úgy érzem, ismerem ezt a vidéket, hiszen ez a nagy impresszionista festők kedvenc témája, s a világ sok égtáján múzeumokban látható. Öreg, néha roskatag tanyák, mezőgazdasági épületek, nyárfasorok, őszibarackosok váltakoznak, feltűnik egy-egy pár házból álló kicsiny település. Arles mellett előbb egy csatornán, majd a nagy Rhone folyamon túl ismét fa estészet világában érzem magam, hiszen a sok virágzó napraforgó főleg Van Gogh világát ébreszti. Sajnos, csak a távolból pillantjuk meg Arlest, megállni nincs idő, pedig ezen a vidéken az ókori római időkből számos épület ragyogó állapotban ma is áll.
Valamivel 11 óra után már feltűnik Nimes. Elég nagy város a dombok ölében. Engem valahogy Váradra emlékeztet, ahogy elsuhanunk a közelében. Sajnos, a római emlékeket a távolból nemt tudom felismerni, így marad a barátságos ligetes táj és az egyre nagyobb kiterjedésű, szőlővel beültetett földterületek látványa. Végig autóúton haladunk, s időnként fizetőkapuknál állunk meg néhány percet.
Így egyik helyen sikerül lejegyeznem, hogy a következő szakaszra busznak 26, míg motorkerékpárnak 3 frank a díj. Valamivel dél előtt jó negyedórára pihenő Montpellier közelében egy benzinkútnál. A pénzbeváltónál kiderül, hogy egy dollár napi árfolyama 4,80 frank. Az üzlet kínálatából szívesen hazavinnék egy jó két arasznyi báliruhás porcelánbabát, ára 162 frank. A társaság jó része ebédel, más meg sört, kávét fogyaszt, jómagam megelégszem a nézelődéssel
Bazaltkitermelés a kék szikláknál |
Ezután már a határzónában vagyunk Le Perthus mellett, ahol rövid pihenőt tartunk. Nem azért, mert valami hivatalosság megállít, hanem Elena javaslatára pénzt váltunk. Bár süt a nap, elég hűvös van, és erős szél is fúj, huzatos a hely a magas hegyek között. Az autópálya túloldalán a hegytetőn érdekes csonkagúla formájú építmény, a tetején téglaszínű oltár oszlopokkal körülvéve. Sajnos, vezetőink sem tudják, mit jelképez, s az útikönyvek sem említik, valószínű, újabb építmény, talán éppen a határt jelöli. Gyorsan kialakul a sor, de fogy is percek alatt a pénzváltó helyen, ahol semmi igazolást nem kérnek az utastól, csak a pénzt. Pötyögtetés a számítógépen, s a tisztviselő már számolja is a pesetát, majd a pénzváltást igazoló papíron adja is ki az üvegablakon. Én 105 ausztrál dollárért 9575 pesetát kapok, egy maroknyi fémpénzt és néhány papírt is... A jó hangulatot fokozandó spanyol népzene szól, miközben erdős hegyek között visz utunk Figueres felé, mely az első település ezen a részen.
Az 506 000 km2 nagyságú Spanyolországot közel 40 milliónyian lakják, a spanyolon kívül jelentős katalán, baszk, galíciai népességgel. Hegyes-völgyes ország, mondja Elena, hiszen az átlagos magasság 600 méter feletti, mivel a félsziget középső részén levő fennsíkot, a Mesetát hegyláncok keretezik, ezek a különböző nevű Sierrák. Kirándulásunk során bejárjuk Katalóniát, majd Aragónia fővárosába, Zaragozába megyünk, aztán Madridba, Kasztíliába, majd következik Andalúzia Córdoba, Sevilla, Granada és Malaga városokkal, míg a visszautunk Valencián át Alicante és Valencia látogatásával zárul.
Közel órája járunk már spanyol földön, közben a Pireneusok lassan elmaradnak. Első benyomáson, hogy nagyon sok az új épület, a helységek gondozottak, mindenfelé építkeznek. Az út mellett katonás sorban telepített nyárfa- erdősávok. Négy óra előtt egy kisebb benzinkút mellett pihenő. A kocsi ablakait megmossák, és feltöltik az üzemanyagtartályokat. Mivel eléggé megéheztem, s meleg is van, így 240 pasetáért vásárolok egy remek Magnum fagylaltot. A hegyláncok már a távolban kéklenek, a közelben alacsony, erdővel fedett dombok.
A Santa Maria mása a kikötőben |
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése