A legelőkelőbb kávéház legtöbbször a város legszebb terén álló szálloda része volt. Egy kissé félreesőbb helyen állt egy egyszerűbb, a piacnál, a pályaudvar mellett, vagy fontos üzletek között, mivel természetesen szükségük volt a mozgó embertömegekre. Itt üldögélt a tanár, heves beszélgetésbe merülve az ügyvéddel a kiskereskedő a nagykereskedővel alkudozott, a nyugalmazott hivatalnok itt tarokkozott vagy játszott egy parti rexet barátaival. Nagy biliárdasztalok, melyeken karambolbiliárdot lehetett játszani, csak a város előkelőbb kávéházaiban álltak. A kávéházban minden vendég társas életet élhetett — leginkább persze az idegen, a városka szállodájának vendége.
Nagyvárad kávéházi életének fénykorát 1900 táján élte, amikor igen gazdag volt a nyilvános társadalmi élet. Mivel a városnak jelentős szerepe volt a modern magyar irodalom kialakulásában, a lejegyzett emlékekből sok ismeretet szerezhetünk a különböző kávéházakról. Ezek egymással versenyezve és egymást kiegészítve fontos részei voltak a szellemi izgatottságnak, mellyel a szecessziónak ez az erősen zsidó kultúrájú városa 1900 körül feltöltődött.
Itt működött az elegáns Royal kávéház, a Rimanóczy szálloda földszintjén, az élet fényűző pillanatai számára. Itt álltak a legjobb biliárdasztalok, itt találkoztak a város legelőkelőbb körei, itt reprezentáltak, itt ünnepeltek. A szálloda frontoldala a Sebes-Körösre néz, de a kávéház nagy teraszával ma is a város legfontosabb terére, a Bemer térre nyílik. Ebben a városban fejlődött Ady Endre harcias gondolkodásmódja, itt találta meg az első hangokat modern költészetéhez. Gyakran üldögélt a Royal kerthelyiségében délelőtt, ha egyáltalán délelőtt felkelt egy átlumpolt éjszaka után. A gazdagon díszített termek ma is bámulatosán jó állapotban vannak, és a szintén megőrzött kerthelyiséggel együtt – néhány évi dicstelen bútorüzleti kitérő után – étteremként szolgálnak.
A Bemer tér, melynek arculatát leginkább a színház hatalmas épülete jellemzi, egykor a város abszolút kávéházi központja volt. A nagyváradi szellemi élet számára a Royalnál is fontosabb szerepet töltött be az EMKE kávéház. Itt üldögélt Ady esténként, sokszor késő éjszakába nyúlóan, ennek a háznak a falán – ma az épületet a szállodával együtt Astoriának hívják – helyezték el emléktábláját. Ez volt a szabadkőművesek találkozóhelye és mindazoké, akik radikálisabb eszméket vallottak a szabadságról, melyekkel túl kívántak lépni a Bécsben és Budapesten kormányzók tétova engedményein. Ebben a kávéházban alakult meg 1908-ban a fiatal írók azon csoportja, amely a Holnap című antológiával mértékadóvá vált a modern magyar költészet számára.
A város harmadik kávéház-büszkesége a Fekete Sas szálloda hatalmas épülettömbjében helyezkedett el, a Sebes-Körös másik partján. A Fekete Sas palotában nagy dísztermek voltak zenei, színházi rendezvények, irodalmi és kabaréestek számára. Az épület - a szecesszió játékos erődítménye — még régi helyén pompázik. Az eltűnt kávéházzal és a szállodával ellentétben a Fekete Sasban máig megmaradt a bevásárlóudvar. Ezzel az impozáns, üvegezett passzázzsal bizonyította a város a századfordulón, hogy elkötelezte magát a modernizáció mellett, általa is igazolódott a mítosz, mely szerint Nagyvárad egy kis Párizs – ha Pece-parti is – a Sebes-Körös partján.
Egy fontos helyet kell még megemlítenünk. Akkoriban Müllerájnak hívták: kioszk-kávéház az egykori Széchenyi téren, amilyen a Monarchia nagyobb városaiban a parkokban és sétálóutak mentén gyakran volt megtalálható. Egy kis kávéspavilonból láttak el kiterjedt kerthelyiségeket itallal és édességgel.
Végezetül megállapítható, hogy a bécsi kávéháztípus képes volt meghonosodni a Monarchia egész területén, ha nem is mindenütt olyan sűrűségben, mint Nagyváradon, amely olyan város volt, ahol a rendkívül erős zsidó polgárság aránytalanul sok kávéház létrejöttét tette lehetővé.
(Következik: Az EMKE kávéház)
Forrás: Péter I. Zoltán: Főúr, fizetek! Kávéházi élet Nagyváradon, a Monarchia idejében. Várad – Libro Noran 2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése