HUNFALVY JÁNOS: A sz.-bernáti kolostorvendéglő

Svájczországból  csak a havasok vagyis Alpok magas tetőin keresztül lehet Olaszországba menni. Egyik út sz. Bernát hegyén viszen keresztül. Oda az Entremonte völgy viszen föl, melly mintegy  5 óra járásnyira húzódik. Mindjárt sz. Pierre helységén tul rendkivül vad és zord tájék következik. Kis oldali völgyből  rémitö feneketlenségen át zúgó h egyi folyam rohan ki. Odább nyomorult  gunyhókból  álló  pásztorfalu van, melly mellett szintén egy hegyi patak robog el, magas és szép eséssel, a kopár és fekete sziklákon lerohanva. E falu legelőjén tul lassankint az életnek minden nyoma elenyészik. Azután a Halottak  völgyébe  jutun k, odább a Halottak hegye meredek sziklái nyúlnak föl, még odá bb a Halottak  kápolnája van , hol azokat takaritják el, kik utjokban a halált lelték. Azon ruhában hagyjá k, mellyet magokon viseltek, hogy a keresésökre netalán kiindult rokonaik a nnál könnyebben rájok ismerhessenek. A tiszta és hideg levegő nem engedi, hogy a holt testek elrothadjanak, azért többnyire csak összeszáradnak mint a múmiák. Nem messze azon kápolnától más kis boltozott épület van , mellyet kórháznak neveznek s melly az utasoknak menedékhelyül szolgál. Zivataros időben , mikor legnagyobb a veszedelem, mi különösen tavaszszal szokott lenni, a kolostor emberei itt szokták fölkeresni a szerencsétlenül járt utasokat, vagy kenyeret  és bort visznek oda , hogy megtalálhassák azok, kik oda  menekülni kénytelenek. Ezen kórháztól éjszaknak forduló völgytorkolaton keresztül, mellyben többnyire nyáron is megmarad a hó, meredek ösvényen tovább haladva, egy óra alatt elérjük a hegy tetejét s a rajta épült sz. Bernát kolostorát.

Nem tudjuk, kik és mikor alapították ezen kolostorvendéglőt. Agostonos barátok laknak benne. Ez intézet a legjótékonyabb intézetekhez tartozik,  mert ott minden utas, a legszegényebb is, bármicsoda nemzethez, ranghoz vagy valláshoz tartozzék, a legszívesebben fogadtatik, szolgáltatik  és ápoltatik. Mikor a
hófergeteg vagy sötétség az ösvényeket ugy  elborítja s eltakarja, hogy a legóvatosabb utas is eltéved és sem hátra sem előre biztosan  em mehet, tehát segély nélkül okvetlenül elveszne: akkor a kolostorvendéglő emberei fölkerekednek és saját életök veszélyeztetésével keresik föl a gyámoltalanokat, hogy a bátorságos hajlék alá hozhassák. 

Ebeket is megtanítottak arra , hogy az eltévedt vagy a hóban elsüllyedt utasokat felkutassák. Ezek különös fajta kutyák , ugatás nélkül, farkcsóválva s hízelegve közelitik meg az idegent s szabadítják ki a veszélyből. A kolostorvendéglő köböl  van építve. A tágas étterem folytonosan fűttetik s a konyhán mindig ég a tüz. A kolostorvendéglővel szemben még más épület is van,  ellybe az asszonyokat szokták beszállásolni. 1822 -ben Zürich , Bern és Genf svájczországi megyék kormányai s a szárdiniai király segélyével még egy emeletet raktak a kolostorra s belsőleg is jobba n rendezték el.

A bernáthegyi kutyák postaszolgálatra is kaphatók

Évenkint egyremásra nyolcz, kilencz ezer ember szokott sz. Bernát hágóján átkelni. De néha egy éjtszaka több száz utas is beszól a kolostorvendéglőbe; igy 1762-ben valamelly zivataros éjtszaka 560 ember gyűlt egybe éjjeli szállásra.

A kolostornak hajdan tetemes javai és jövedelmei voltak, most azonban jótékony adakozásokra szorult.

Szivesen is adakoznak számára. Mert a magas hegyen, hol örökös jég és hó uralkodik, hol egy-egy évben tán tiz tiszta derült nap sincs s gyakran még augusztusban is erős fagyok járnak, a kolostorvendéglö csakugyan a legnagyobb jótétemény az arra járó utasokra. A kolostorhoz csinos kis templom van kapcsolva ; attól nem messze kis tó van , mellynek partján a nyár derekán kettős violák viritanak , mellyek közül az egyik a másiknak magvából s az előbbinek kelyhében nőtt.

Forrás: Újabb utrazások és kalandok. Pest, 1859. Magyar Elektronikus Könyvtár