GUBÁNYI KÁROLY: New-South-Wales (2)

A tengerpart mentén elvonuló hegyláncolat keleti lejtője egész terjedelmében bő esőkkel öntözött, termékeny terület, míg nyugati felén, a kontinens belseje felé a rendes évi eső mennyisége fokozatosan mind kevesebb, és ezzel összefüggésben az állam ezen vidékeinek gazdasági értéke és rajtuk az élet általános feltételei aránylag rövid távolságokon igen jelentékeny különbségeket mutatnak. New-South-Wales déli részében a tengerparttól légvonalban számított hatszáz kilométernyi távolságon végig a talaj minősége, az eleváció és főleg az évi csapadék mennyiségének változó befolyása következtében az ausztráliai gazdasági életnek négy, teljesen különböző, jellemző típusát különböztethetjük meg. 

A hegyvidék a tenger felé rendkívül meredek falú lépcsőkben ereszkedik le. Ezek a természetes bástyafalak felemelkedésre kényszerítik a tenger felől jövő páratelt levegőt és a keleti tájak dús csapadékát hozzák létre. A partmenti síkon és a hegylejtőkön itt az év minden szakában bőséges az eső és átlagos összegében 1000 millimétert tesz ki évi mennyisége. A partvidéki tájak talaja nagyrészt a gránit és a bazalt málladéka, ami itt laza szerkezetű, könnyen művelhető föld, amelyben pompásan nő a kukorica, nagyszerű szőlők és gyümölcsösök díszlenek benne. A partvidéknek fő és legjelentősebb gazdasági ága azonban a tehenészet. A kitűnő természetes legelőterületek mellett, a folyók és pata­kok völgyében a jól kultivált lucernások egész évben zöldek. 

A partvidéki tájakról a száraz években az állam belsejébe messze beviszik a préselt takarmányt és ott magas áron értékesítik. A tehenészet jelentőségét legjobban illusztrálja az az egy statisztikai adat, hogy az állam e vidékéről évente exportált vaj értéke 12 millió koronát tesz. A hegyvidék délkeleti szakasza igen érdekes, alpi jellegű tájakat mutogat. Itt van Ausztráliának jóformán egyetlen darabja, ahol a havat nem csupán a híréből ismerik. A kontinens legmagasabb pontja, a Kosciusko hegytető vidéke, az év néhány hónapjában hóval van borítva, és ilyenkor Ausztrália messze tájairól jönnek ide a turisták havat látni és a téli sport gyönyöreit élvezni. A tenger part menti hegyvonal középső szakasza az ú. n. Blue-Mountains, nem kevésbbé érdekes és főleg festői tagozású táj, ami Sydneytől alig 70 kilométernyi távolságban, a sík vidékből csodálatos meredekséggel emelkedik ki. 

A hegyvidék és a tenger közti síkon számos rövid, de bővizű folyó fut keresztül, amelyeknek a völgyei, mint: a Shoalhaven, Hawkesbury, Hunter, Charmee és Richmonde-é, mind külön-külön híresek terményeikről és népségük gazdasági aktivitásáról. Sydney, a kapitális körül mintegy 150 kilométernyi sugárral kijelölhető kör szegélyén, mindenütt dús kőszénrétegek bukkannak a felszínre. Newcastle, Lithgow és a déli partok bányái csupa egykorú és eredetű szénrétegeket tartalmaznak. A geológiai megfigyeléseket követő elméleti kombinációk oda vezettek, hogy egy hatalmas, összefüggő, mintegy 25 ezer négyszögmértföldnyi területű széntelep van itt a vidék mélyebb rétegeibe beágyazva. Sydney város kikötőjében megejtett próbafúrások fényesen beigazolták az elmélet helyességét, és ma már a kikötőpart homokkő rétegein át 750 méter mélységre sülyesztett aknákból a legpompásabb kőszenet hozzák fel a felszínre. A triászkori homokkő alatt 40 méter vastagságban van a kőszénréteg és az egész tömeg használható kőszenét 115,000 millió tonnára becsülik. 

A hegyvidék, amely a tenger felé oly hirtelen és helyenként bástyafalszerű meredekséggel dől le, a kontinens belseje irányában egész ellenkezőleg, igen szelíd lejtőjű, széles platókban simul el és az alig 1000 méter középmagasságból lassú fokozatban ereszkedik le a középtájak nagy alföldjére. Ezeken a platókon indulnak meg a Murray folyórendszer vizei, amelyek itt a 750 milliméternyi évi csapadékból gyülemlenek össze. A magas platók és a szelid esésű, nyugati lejtők vidéke eredetileg mindenütt sűrű eucalyptus erdőkkel volt benőve. Az első úttörők ezen a tájon több száz kilométer hosszban mindenütt csak erdőt találtak, amit akkoriban még semmiképp sem tudtak értékesíteni. Ezek a különös nagy fák horizontális gyökereikkel felszívják a talaj nedvességét és alattuk az apróbb növényzet csak alig hogy tengődik, az év szárazabb szakában pedig egészen ki is hal a fű, amikor az erdő alja teljesen száraz és kopár. 

A vidék gazdasági kihasználását úgy kezdték meg, hogy előbb a fák héját fejszével körülfaragták és így kiölték az erdőt. Amint a hatalmas fák kiszáradtak és elhullatták lombjukat, alattuk azonnal, újra kitűnő fű sarjadzott fel, amit aztán legeltetéssel értékesítettek. Ezen a vidéken bár az erdők nagy része már teljesen ki van irtva, mégis igen gyakran mérföldekre nyúló területen láthatjuk a holt erdőt, az ausztráliai tájaknak ezt a jellemző különlegességét. A platók és a nyugati lejtők vidékének az állattenyésztés a speciális gazdasági ága. Az államnak igen jelentékeny húsexport iparát a vidék látja el pompás hízott állatállománnyal, ami Sydneyből a fagyasztó műhelyekből mint elsőrendű marha- és ürühús kerül el Anglia és Európa piacaira. Ezen a tájon tehát New-South-Wales állam gazdasági termelésének második igen jelentős ágát, a ló- és a marhatenyésztést és húsexportot van alkalmunk megfigyelhetni. 

A nyugati lejtőknek a Murray alföldjébe való átmenetelénél kezdődik az a szelíden hullámos, gyönyörű vidék, amelynek belső határát a térképen az 500 milliméteres évi esővonal jelzi. Ez az államnak fő búzatermő vidéke, amelyen túl aztán a száraz, belső területek felé a negyedik föld-típus, a merinójuh birodalma terül el, ahol a gyapjú az egyetlen, de pompásan jövedelmező termény. 

A Riverina

New-South-Wales államnak az a része, amely a Murrum-bidgee-folyó közép és alsó szakasza mentén, egész a Murray folyóig elterül, általánosan Eiverina néven ismeretes. Ezt a területet mindenütt számos víz-ér és időszakos vízfolyás — creek — szaggatja meg, azonkívül jelentékeny hosszúságú költ folyómedrek, billabongok húzódnak rajta keresztül. A creek az esős évszak folyamán rendes, állandó vízfolyásnak tűnik fel, pedig tulajdonképpen csak néhány hónap folyamán van vize, míg a nyári időszak alatt teljesen kiszárad a medre. A creek a legritkább esetben ér el folyót vagy tavat, mert vize rendesen valami csekély mélységű síkon terül el, ahol a párolgás és az elszivárgás folytán teljesen eltűnik. A billabong azonban egészen más, mint a creek. Ez tulajdonképpen a folyónak az a mellékmedre, amelyen az árvíz egy része, a főmedertől messze eltávozva, komplikált elágazásokban, két-háromszáz kilométernyi hosszú utakon kalandozik, míg újra visszajut a főfolyóhoz. A billabong medre nyáron át rendesen teljesen száraz, csak helyenként, egyes mélyen kivájt lagunákban marad meg a nyár folyamán is a víz, ami a környező területet is üde virulásban tartja. Ilyen holt folyó- és patakmedrekkel átszeldelt, kitűnő földü terület az egész Riverina, és az a része, amelyet elegendő mennyiségű esők öntöznek, New-South-Wales államnak egyik legvirágzóbb darabja. 

A Riverina keleti részen a legmagasabb, ahol a szelíden hullámos, halmos vidéknek 300 méter a tengerfeletti középmagassága, innen aztán a folyók mentén mind lejebb ereszkedik és a Murrumbidgee torkolatánál mintegy 100 m középmagasságú síkban lapul el. A Riverinának magasabban fekvő része az 500 milliméteres évi eső övébe esik. Ezt a területet kitűnő földje és enyhe éghajlata nagyon alkalmassá teszi a művelésre. Az évszakok szerint változó esők mennyisége is előnyösen oszlik meg, mert azokban a hónapokban, amikor a talaj művelése és a búza vetése folyik, mindig elegendő eső esik. Az esős idő rendesen eltart addig, míg a búza kalászba nem ment; aztán egyszerre, néha öt teljes hónapra megszűnik minden eső. A Riverinán az aratás folyamán állandóan száraz, meleg időjárás uralkodik, ami a búzatermés betakarítására a lehető legkedvezőbb. 

A Riverinának mélyebben fekvő, szárazabb területei, ahol évenként már csak 250 milliméternyi eső esik, a merinó juh tenyésztésére rendkívül alkalmasak. A juhnak ez a fajtája a száraz és meleg klimát szereti és itt igen értékes, a helyi felfogás szerint a világ legértékesebb gyapjúját termeli. Ezen a tájon a száraz évszakban mesterséges takarmányon, a partvidékről hozott préselt szénán és szemen tartják a birkát, sőt százezer számra küldik ilyenkor vonatokon a hegyvidéki legelőkre, legújabban pedig nagy öntözőműveket rendeznek be és az öntözött lucernásokon tartják a száraz évszak folyamán a birkát. A Riverinának nedvesebb és több esőtől járt része, kitűnő termőföldje ellenére is, még a közel múltban kizárólag a legelőgazdaság és főleg a juhtenyésztés céljaira volt felhasználva. Ez a táj volt Ausztrália leggazdagabb termelőjének, a squatter-nek a hazája, ahol az 20—30 ezer holdas területeken űzte az állattenyésztést. 

A squatter angol szó, eredeti értelmében valami szegény gazdálkodót jelent, aki bizonytalan jogcímen bírt, csekély terjedelmű földnek, meg néhány lónak és marhának az ura, a mindennapiért küzdő, egyszerű, csiszolatlan ember. Az ausztráliai első település folyamán, a szinte határtalan belső területeken a birtokviszony sem volt nagyon meghatározva, főleg mivel az állattenyésztők a bizonytalan fűtermés miatt folyton változtatták legelőterületeiket és az évszakok szerint hajtották nyájaikat megfelelő alkalmas vidékekre. Ezek tehát tényleg nem is lehettek a föld urai, hanem csak jóformán a kormányzó kegyétől függő bérlői voltak. Ezeknek a bizonytalan jogcímen bírt földeknek haszonélvezőjét nevezték el squatternek. 

Ez a szó később a birtokviszonyok rendezése után is fennmaradt és gyakran százezer hold földnek jogos tulajdonosát jelentette. A mai squatter határozottan büszke a nevére, aminek itt varázsereje van és ő tényleg Ausztráliának az arisztokratája. A mai szocialisztikus irányú államadminisztráció azonban nem nézi valami nagyon jó szemmel a különös anyagi előnyöket élvező squattert és a törvényhozás régen szerzett jogaikat folyton erősen megnyirbálja. 
Ne w-South-Wales állam újabb törvényei kötelezik a nagybirtokost, hogy minden oly területét, amely az intenzívus gazdálkodás céljaira alkalmas, feltörje és művelés alá vegye, mivel ezt a megfelelő munkaerő híján maga nem teheti, hát kénytelen a birtokát felosztani és kisebb farmok alakjában értékesíteni. 

Az evolúció törvényei a világ minden pontján egyformán szakadatlanul működnek. A társadalmi, meg a nemzetgazdasági fejlődés és az ezt kísérő politikai átalakulások a világ minden részén a kiváltságok megnyirbálását és az emberi jogoknak lehető kiegyenlítését célozzák. A Riverinán is megvan ez a processzus éppúgy, mint a föld bármely más helyén. Itt ma a squatter az az osztály, amely az újabb demokratikus és szociálisztikus eszmékkel ellentétben, aránytalanul nagyobb anyagi előnyökben részesül, mint a társadalom más rétegei, a squatternek tehát mennie kell — és a squatter megy is — befelé a földrész belső, lakatlan területeire. 

(Folytatjuk)