Hallottak róla annyit, hogy az európai Oroszország elfoglalja Európa felét, hogy a minden oroszok cárja igen nagy úr. A köztudatban élt valami a csontokat átjáró szibériai szélről s dermesztő hidegről, a szibériai hómezőkről és ólom-bányákról, ahova a száműzötteket küldik. Na — és ujabban közismert — a Volga-keringő . . .
Ellenben: végig utazni a Transbajkál vaspályán, amely mellett máról-holnapra virágzó városok keletkeztek; látni kormányzóságonkint egy-egy nagyobb várost a vidéket jellemző sajátságaival ; megtekinteni a vásárt nyüzsgő tömegével egy európai orosz városban, másikat egy mandzsurai orosz-kínai városban; vagy a repülő vonat ablakából látni egy agarászatra felvonuló előkelő dámákkal tarkított orosz főúri társaságot; majd a mint a vonat tovább halad velünk, mintegy varázsütésre előtűnik egy márvány oszlopokkal, szobrokkal díszített, alacsony márvány kerítéssel szegélyezett virágágyakból álló gyönyörűséges fejedelmi park, amelynek több helyén egy-egy márványtalpon nyugvó érc-oroszlán fejből ömlő szökőkút hullatja vizét a márvány medencébe s egy pillantást vetni a háttérben díszlő orosz főúri kastélyra; vagy elhaladni a mérföldekre terjedő buja-kövér, gazdag búzatáblák között, máshelyütt naphosszat erdőségek mellett; majd a technika egyik remekén, a Volga hídján át beleszédülni a hatalmas Volga víztömegébe s a Bajkál-tó nagyszerűségét soha el nem tűnőleg emlékünkbe vésve keresztül suhanni a számtalan, néha 20 percig tartó, magas hegyeken átvágott alagutakon, a melyeket szemlélve, a bámulattól némán gondolunk az emberi ész és kéz hatalmas tervező, illetve alkotó képességére; látni még egy budhista kolostor fantasztikus külsejét, berendezkedését,, nagyszerű gazdag könyvtárát s végül egy ázsiai oroszországi kínai színház furcsaságait: nagyvonásokban előttünk van a háború előtti bőségben úszó, eleven orosz föld népeivel, jellegzetes eredetiségeivel, mérhetetlen, kiaknázhatatlan termémészeti kincseivel.
Minderről ma, a film-technika csodálatosan fejlett korában pár óráig tartó film többet beszélne, mintha akár köteteket olvasnánk róla.
Egy hadifogoly, hacsak valamilyen megfigyelő képességgel rendelkezett is, igen sok érdekes dolgot vehetett észre s rendkívüli, olykor borzalmas eseményeket hallhatott vagy élhetett át s őrizhetett meg emlékében. Egy volt hadifogoly szájából néha hihetetlennek tetsző dolgokat hallhatunk, de bárminő hihetetlennek látszó dolgot halljunk is, ne vonjuk kétségbe, higyjük el, mert, ha nem ő élte is át, átélte az, akitől hallotta, mert a Szibériában volt hadifoglyoknak nincs szüksége hárijánoskodni, mert annyi élményben volt részük, hogy hacsak naplót nem vezettek, az átélt események csekély részéi sem tudták emlékükbe megőrizni.
Eddig Erdélyben alig egy néhány a hadifogsággal és a hadifoglyokkal foglalkozó irodalmi munka jelent meg. De ha több effajta munka jelent volna is meg, mit tesz az!? Oroszország és Szibéria oly nagy s a hosszú háború és hadifogság alatt oly sok esemény fordult elő, hogy minden megfigyelőnek bőséggel állanak rendelkezésére...
Én megírom azt, amit én láttam, még pedig úgy, ahogy én láttam.
Különben minden visszatért hadifogoly mind megannyi csodának tekinthető, mert ott mindenkire száz halál leselkedett, amiről sokat beszélhetnének a szibériai lágerek fogolytemetői, ahol a hadifoglyok százezrei pihennek. Hadifogságom alatt összekerültem a világháborúban részt vett majd minden nemzethez tartozóval, alkalmam volt a különböző nemzetek fiai közt erkölcs, használhatóság, leleményesség és más tulajdonságok szempontjából párhuzamot vonni s büszkén jelenthetem ki, amint látni fogjuk, hogy az orosz bolsevizmusban részt vett magyarságtól eltekintve, nem volt okom szégyelni magam magyarságom miatt.
 |
| A "regényes" fogolytáborok egyike a térképen: Os Lázadó muzulmánok itt több száz magyar hadifoglyot mészároltak le |
Annyi esemény, oly bő anyaghalmaz állott rendelkezésemre, hogy abból a legérdekesebbeket kiválogatni s az egymástól többnyire független történéseket úgy összeilleszteni, hogy bizonyos kapcsolat nyilvánvaló legyen, nem volt könnyű feladat. Ez a könyv nem készült irodalmi remekműnek. Mindössze riportszerűen de mindenesetre érdekesen óhajtottam — s ez nem tudom mennyire sikerült — egy hat évig tartó hadifogság történetét úgy állítani az olvasó elé, mintha azt valaki élőszóval beszélné el. (...)
Oradea—Nagyvárad, 1929. június hó.
A következőkben a könyv legérdekesebb fejezeteiben tallózunk.
(Forrás: Székely Gyula: Képek a szibériai hadifoglyok életéből. Oradea-Nagyvárad, Szent László Nyomda Részvénytársaság, 1929. * Lelőhely: Csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár, Dokumentációs Osztály, Kelemen Katalin szíves hozzájárulásával)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése