DEZSÉRI BACHÓ LÁSZLÓ: Cyprus szigetén (1935)

Ciprus szigete

A vakációzó turista, aki mithológiát keres ebben a kegyetlenül perzselő napfényben, amelynek ragyogó palástja mint olvasztott arany borítja be a tükörsima tenger selymes felületét, a józan Északról idevetődő, mondák és legendák rejtelmes hangulatai után sóvárgó vándor ne keresse itt a nagyszakállú Neptunust koszorús nereidáival; ne gondoljon a szírénekre, sem a hullámokból született Aphroditére. Mert amikor a huszadik század siető gőzhajója Cyprus legendás partjai felé közeledik vele, minden perc annál több kiábrándulást tartogat számára, minél jobban beleéli magát a mithoszok hangulataiba.


Sem természeti szépségeivel, sem városainak lovagkori pompájával nem veheti fel a versenyt Rhodosz csodáival Cyprus, a jeruzsálemi lovagok másik fellegvára. Az évezredes civilizációk terjeszkedési irányainak, régi és újkori kereskedelmi vonalak metszőpontján fekvő Cyprusnak partja cseppet sem igazolja a földdarab regényes nevét. Nincsenek itt buján tenyésző cipruserdők, a sziget egész hosszában a Balkán tengerpartjának megszokott képe kísér: égigmeredő csupasz hegyek, mint Portoré vagy Valóna felett. Lent a parton a már megszokott és meg is únt olajfakertek, a kevéssé bőkezű Természettői keserves munkával kicsikart művelhető földek mellett 8—10 házikóból álló házcsoportok szomorkodnak és Limasszol városa előtt mintegy figyelmeztetésül, hogy ettől se várjunk sokat, egy alacsony, meredek és teljesen csupasz földnyelv következik. Szépen bele kell tehát élnünk magunkat a sivár valóságba, hogy a romantikus nevű szigetország, ahol a mithológiai Aphrodité érdemesnek tartotta a habokból kiszállani, csupa borongós, leverő tájképeket mutat csalódott vendégeinek.


Ha Cyprus látogatója vigasztalódni akar, képzeletében menjen szépen vissza a ködös és valószínűtlen mithológia után következő feniciai, asszir és egyiptomi időkbe, de még mielőtt Limasszolban kiköt, arra is készüljön el, hogy a cyprusi történelem korszakaiból nem maradtak vissza olyan nagyszabású és teljesen ép állapotban levő műemlékek, mint a rhodoszi keresztesek vára és lovagtanyái.

Ahol a szép istennő partra szállt

Cyprus sztratégiai és kereskedelmi értékét a Nyugat és Kelet közötti előnyös fekvésének köszönheti. Ezt nem mostani urai, az angolok fedezték fel. Már az ókorban is gyakran cserélt gazdát a Kis-Ázsia, Egyiptom, a Szentföld és a Nyugat keresztútján fekvő szigetország. Olyan idő is volt, amikor ezen a kis területen kilenc, egymástól független király uralkodott. A Krisztus előtti V. században élt cyprusiak közül a történet Zena filozófus nevét jegyezte fel, aki Athénban a stoikusok iskoláját alapította meg. A kereszténység korai századaiban, amikor Cyprus római tartomány volt, az itt történt események közül az méltó említésre, hogy Pál és Barnabás apostolok ültették át ide a kereszténységet, Szent Ilona császárnő pedig, amikor Jeruzsálemből Rómába utazott, a Golgotha maradványai alatt megtalált keresztnek egy hiteles darabját hagyta itt és a Szent Kereszt tiszteletére kolostort is alapított.
Mohamed, a muzulmánok prófétája is megtisztelte látogatásával az országot Umm Haram nevű nővére révén. Ez annak az Ubaidának volt a felesége, aki a VII. században Cyprusba betört. A főrangú mohamedán hölgy a kis birodalom beutazása közben, leesett öszvéréről és egy szakadékban halálra zúzta magát. Ez a hely most is a sziget lakosságának húsz százalékát kitevő muzulmánoknak búcsújáró helye. De a Próféta követői nem tudták tartani magukat és a sziget görög uralom alá került. A görög jelleget a későbbi idők folyamán sem vesztette el, mert a mohamedán töredéket leszámítva, Cyprus lakossága ma is görög.

Limasszol kikötője (archív)

1928 nyarán volt ötvenéves évfordulója annak, hogy az angolok, az India felé vezető víziúton újabb bázist keresve, Cyprusra vetették szemüket és itt ki is tűzték zászlójukat. Ők sem először vannak itt. A XII. században Oroszlánszívű Richárd angol királyt, amikor a Szentföld meghódítására a harmadik keresztes hadjáratot vezette, hajóhadával együtt partra sodorta a vihar. A sziget görög kormányzója olyan barátságtalanul fogadta a váratlan vendégeket, hogy a felháborodott király csapatokat szállított partra és elfoglalta a tartományt. Feleségével, aragóniai Berengáriával abban a kis kápolnában kötött házasságot, amelyet Limasszol régi várában, mint a város csekélyszámú nevezetességeinek egyikét, minden turistának megmutatnak.


Richárd a szigetet később a templárius lovagoknak adta el, ezek pedig, miután a görög lakosság kormányzásával nagyon sok bajuk volt, a Szentföldről a szaracénok által kiűzött jeruzsálemi királynak, Lusignan Guidónak adták el. Ennek dinasztiája uralkodott itt 1192-től kezdve csaknem három évszázadig. Cyprus francia eredetű uralkodóháza betelepítette azokat a keresztényeket is, akik a szaracénok térhódítása miatt Szíriában nem érezték biztosnak a földet a lábuk alatt. Egy ideig Bouillon Gottfried is tartózkodott itt. Az utolsó, Lusignan-dinasztiából származó cyprusi király özvegye, Cornaro Katalin is úgy ajándékozta el a szigetet, mint valami karperecet vagy fülönfüggőt, a velencei köztársaságnak.

Limasszol óvárosában

Ennek dicsősége csak 82 évig tartott, mert a nagyszerűen kiépített várrendszer, amelynek maradványaiból itt Limasszolban is sokat lehet még látni, II. Szelim szultán hódító seregét nem tudta feltartóztatni. A minden cyprusi városban látható várromok akkori erejére jellemző, hogy Szelim szultán 1570-ben 300 hadigályát, több mint ötvenezer embert és számtalan ágyút küldött a várak megvívására. A nyolcezer főnyi várőrség hét hónapig tartotta magát Musztafa pasa katonái ellen, aki a kimerült védőknek szabad elvonulást ígért. De amikor Cyprus birtokába jutott, megszegte ígéretét és elrendelte a védőrség legyilkolását. A keresztény parancsnoknak, Bragadinónak füleit és orrát vágatta le, lenyúzott bőrét pedig a szultánnak küldötte el ajándéka a hadi tetteire büszke török basa, akinek győzelme után a törökök háromszáz évig tanyáztak Cyprus szigetén, sőt 1878-tól egészen a világháborúig, amikor a sztratégiailag annyira fontos területnek politikai sorsát az angolok javára véglegesen eldöntötték, a szultán fennhatósága alá tartozott.


Nagyobb járművek számára nincsen móló a kikötőben, ezért a mi hajónk a város előtt horgonyoz le és az utasokat csónakokkal szállítja ki a vámház elé. Angol vámőrök, remek khakiruhába bujtatott, napbarnított legények, gyorsan elintézik a vám- és útlevélvizsgálatot. Fesztelenül, otthonosan mozognak itt is, mint bárhol a világon, Kanada hómezőitől kezdve a Déli-tenger korállszigeteiig, az Észak hódító nemzetének fiai. Bizonyára alig várják, hogy más helyre kerüljenek el ebből a nagyon unalmas, szórakozást alig nyújtó görög kisvárosból, ahová balsorsuk vetette őket.


Limasszolban vezetőt fogadni nagyon felesleges, sőt könnyelmű dolog, mert ennek azonkívül, hogy tiszteletdíját zsebrevágja, vajmi kevés dolga akad. Azaz mégis akad valami, amit az ember nem szívesen végez el önmaga a görög városokban: távol tartani szaporabeszédű, tolakodó honfitársait, akik minden utason keresni szeretnének. Hogy némi ellenszolgáltatást nyújtson a könnyen megkeresett shillingekért, a már említett vár és az abban levő börtön megmutatása után, görög ismerőseinek kertjébe vezetett el, bizonyára azért is, hogy & is meneküljön a forróan perzselő nap heve elől. A barátságos, árnyékos cyprusi portákon nem is volt rossz dolgunk: az egész család a kertben gyülekezett tiszteletünkre, megkóstoltatta velünk a cukornedvtől csak úgy cse^ pegő gyümölcsöket és a jóféle cyprusi borokat. Az utcákon nem is érdemes sokat sétálni, mert az unalomig egyforma házakból és raktárakból álló vároá semmi érdekeset sem nyújt. Az egyhangú utcaképeket csak a gyümölcsöt áruló, vidéki parasztoknak a bosnyákokéhoz hasonló népviselete tarkítja. A városlakók európai ruhákat hordanak, de a zöm levantei, tehát meglehetősen kétes eleganciával öltözködik. A konzervatív patrícius hölgyek a máltai viselethez hasonló, fekete selyemruhát és ezen még egy, ugyancsak fekete gallérkát viselnek még nyáron is, 40—50 fokos hőségben.


Egy valahonnan előkerített, rozoga autóban tett körséta megmutatja Limasszol környékének nem is nagyon barátságtalan tájképeit, amelyek teljesen Görögországra emlékeztetnek. A hajóra visszatérve, még egy alkalom nyílt a cyprusi hölgyek szépségének megbámulására. Itt nem mindennapos a nagyobb hajó és a város unatkozó hölgyei csónakokon jöttek ki annak berendezését megtekinteni. Klasszikus szépségek nem voltak közöttük, de annál több olyan, akinek sürgős szüksége volt fogorvosra, a már molettnek sem mondható, kövérkés idősebbeknek pedig a kozmetikusra, a feltűnően kiütköző, fekete bajuszkák miatt. Egyetlenegy sem volt közöttük, aki a szépség istennőjére, aki pedig itt született, emlékeztetett volna.


Nagyon harcias benyomást keltő,  remekül felszerelt csendőrök vigyáznak a sziget nyugalmára úgy a városokban,  mint  a  környéken, rendőrség pedig nincsen. A csendőrség angol tisztek parancsnoksága alatt áll, az altisztek angolok és bennszülöttek. Cyprus most  olyanféle  mozgolódások  színhelye,  mint Kréta volt a múlt század utolsó éveiben. Itt van az egyiptomi görög komité által szított levantei görög irredenta   egyik  főfészke. A görög állam, amely Anglia   támogatásával jutott függetlenségéhez és ugyancsak azzal kezdett bele a világháború után kisázsiai hódító hadjáratához is, ezeket a mozgalmakat hivatalosan nem támogatja. A sziget görög lakossága, bár éppen annyit köszönhet az angol uralomnak, mint Rhodosz az olaszoknak, saját szakállára is indított már nyilt lázadást   az   angol uralom ellen, követelve annak megszüntetését és a csatlakozást a görög anyaországhoz. Még az itteni görög pátriárka is csatlakozott  a  lázadókhoz és az angol hatóságok ellen nyiltan tüzelte őket. A harcra elszánt felkelők már el is szállították a sziget belsejébe az asszonyokat és gyerekeket, de az Egyiptomból repülőgépen idehozott angol erősítések megjelenése nagyon lelohasz-totta a cyprióták harci vágyát és hamarosan véget is vetett a lázadásnak.

Anglia különben nagyon liberális módon kezelte Cyprust, uralma csaknem formaság volt. Karhatalmat is alig tartott itt és autonóm ügyekbe sohasem avatkozott. A sziget, ha angol fennhatóság alatt áll is, teljes önkormányzatot élvez. Most a brittek kissé meghúzták a gyeplőt és szigorúbban kezelik a cyprusiakat, akik — és ezt talán nem lehet nagyon felróni nekik — mégis csak görögök és nem tudják elképzelni azt, hogy a sziget sorsa, a mai állapottal, örök időkre meg van pecsételve.


* A szerző (1885-1953) történész, egy időben a Ludovikán tanár, majd Gyöngyös város levéltárának kezelője. Nyugatnémetországban hunyt el. Útirajzainak  1935-ban megjelent kötete (A közeli keleten. Benyomások, útijegyzetek, a Levante országaiból. Bp., Stádium Sajtóvállalat Rt.) a világjáró tapasztalatait rögzíti a múlt század harmincas éveiből. Forrásunk lelőhelye: csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár Dokumentációs Osztálya, Kelemen Katalin szíves jóvoltából.