1. Budapesti helyszínek
 |
| Budapesti panoráma a Duna-hidakkal |
Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez, s két évvel később már sikerült is bejegyeztetni az első két helyszínt: a Duna-parti látképet és a budai Várat, illetve Hollókő palóc ófalut. Az Andrássy-út később, 2002-ben csatlakozott a budapesti örökséghez, s valószínű, hogy néhány év múlva besorol majd a Rózsadombi termál karszt területe is, amely pillanatnyilag a 10 tételes magyar várományosi listán szerepel.
A hivatalos világörökségi indoklás szerint Budapest szépségei azért érdemesek megkülönböztetett figyelemre, mivel a Dunapart - amellett, hogy egyike a világ kiemelkedően szép urbanisztikai látképeinek - jól szemlélteti a magyar főváros történetének különböző időszakait. A www.vilagorokseg.hu honlap szerint a mintegy 60 hektárnyi kiemelt terület a Margit hídtól a Szabadság hídig terjed. A budai oldalon magába foglalja a Budai Várnegyed épületegyüttesét, a Gellérthegyet a Szabadság-szoborral és a Citadellával, valamint a Gellért fürdőt. A pesti oldalon a Duna-parti sáv jelenti a világörökségi területet, melynek legmarkánsabb épülete Steindl Imre Országháza, de kiemelkedik a Roosevelt téren a Magyar Tudományos Akadémia épülete, a Gresham-palota, a pesti Vigadó és a Belvárosi Plébánia-templom épülete is. Az e szakaszon található négy Duna-híd (Margit híd, Lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd) szintén része a világörökségnek. A már meglévő „első” helyszínt terjesztették ki a Bizottság 2002-es budapesti kongresszusán: a Világörökségi Listára került a már meglévő helyszín kibővítéseként az Andrássy-út és a Hősök tere a Millenniumi emlékművel, a Szépművészeti Múzeummal és a Műcsarnokkal, valamint a Millenniumi Földalatti Vasút, mely a maga nemében a legrégebbi a kontinensen.
Buda mint település egyidős a honfoglalással, ám csak IV. Béla király (1235-1270) uralkodása idején, a tatárjárást követően indult fejlődésnek és vált fontossá. Mivel IV. Béla felismerte, hogy a tatárok a hegyre épült erődítményeket nem tudták elfoglalni, országszerte várakat építtetett - így épült meg 1241 után Buda várának első épülete. Mátyás király uralkodása alatt a budai Várkastélyt reneszánsz stílusban építették át és Európa egyik leggyönyörűbb rezidenciájaként tartották számon. Mai arculatát a Budavári királyi Palota és a Várnegyed végül Buda, Óbuda és Pest 1873-ban történt egyesítése után, a millenniumi építkezések során nyerte el.
2. Hollókő ófalu és táji környezete
 |
| Hollókői lány népviseletben Fotó: www.vilagorokseg.hu |
A falu története a XIII. századig nyúlik vissza, amikor is a tatárjárás után a Szár-hegyen felépült a vár. Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a XIV. század első felében egyházas hely volt. A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett. Nehéz volt itt az élet: többször pusztított a tűzvész, egészen a huszadik század elejéig, amikor a hollókőiek szakítanak az addigi faépítmények divatjával. Vályogfalú házaikat kőlapokra telepítették, a tetőzetet cserépre cserélték, viszont nem adták fel házaik sajátos egyszerűségét. A ma nem egészen 400 lelket számláló helység közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 67 védett épületet foglal magába - ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok ("hambitusok") szegélyezik.
A falu lakói - 70 százalékuk nyugdíjas, az átlagéletkor 50 év feletti - a hollókői hagyományok túlnyomó részét ma is gyakorolják. Ünnepi alkalmakkor (a falu számára legfontosabb a húsvéti ünnepségek sorozata) ismét felöltik kézzel szőtt és hímzett népviseletüket, amelyekben aztán bárki lefényképezheti, lefilmezheti őket: megszokták, sőt büszkék arra, hogy lakóhelyük szépsége a világ legtávolabbi részeibe is eljuthat az ilyenkor valósággal özönlő turistacsoportok, lelkes látogatók kíváncsisága és csodálata révén.
3. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
 |
| Az aggteleki barlangrendszer térképe Fotó: www.vilagorokseg.hu |
A helyszín értékét növeli, hogy természeti értékként világszerte eddig mindössze négy föld alatti barlangrendszer került fel a Listára; a legtöbb barlangot kultúrtörténeti értéke révén - ősemberi leletek, falfestmények, vallási emlékek - nyilvánították a világörökség részévé.
A földrajzilag összefüggő egységet alkotó Aggteleki- és Szlovák-karszton jelenleg 712 változatos képződésű barlang ismert, közülük 273 nyílik a magyar állam területéről. A Magyar Világörökség honlapja szerint „a mintegy 220-240 millió éves közép-triász korú mészkőben 2 millió évvel ezelőtt kialakult barlangok méretüket, formájukat és ökológiai állapotukat tekintve is sokszínűek. Legtöbb közülük folyóvizes eredetű, melyeket a mészkőterület peremén fekvő víznyelőkön át mélybe jutó vízfolyások oldó és koptató hatása alakított ki.”
A barlangrendszer komplex védelmére alakult az Aggteleki Nemzeti Park védett természeti területe, összesen 20.170 ha-on. A régészeti feltárások során talált számtalan lelet bizonyítja, hogy a barlangok némelyikét már az őskor embere is ismerte, sőt, lakott is benne. Az Aggteleki és Szlovák karszt barlangjai egyedülálló ökoszisztémát alkotnak. A védelem alatt álló felszín alatti világ több mint 500 barlanglakó és barlangkedvelő állatfaj számára nyújt életteret. Néhány faj csakis itt fordul elő, vagy elsőként innen került leírásra. A 28 európai denevérfaj közül 21-et regisztráltak itt, melyek közül kettő szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.
Külön szenzáció a barlangrendszer ékessége, a Baradla-barlang kitűnő akusztikája, amit rendszeres, nemzetközi hírnevű komolyzenei barlanghangversenyek rendezésére hasznosítanak.
4. Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete
 |
| A Pannonhalmi Apátság homlokzata Fotó: www.vilagorokseg.hu |
A Főapátság 1996-ban, alapítása 1000. évfordulóján került föl az UNESCO Világörökségi Listájára.
996-ban Géza fejedelem meghívására a nyugati szerzetesség megalapítója, Szent Benedek követői érkeztek ide cseh s német földről, valamint Itáliából és alapították meg a monostort, amelyet Szent István látott el birtokokkal és privilégiumokkal 1002-ben kiállított kiváltságlevélben.
Pannonhalmát sikertelenül ostoromolták a tatárok, ám a török hódoltság idején a szerzetesek többször is elmenekültek. A leromlott, elhagyatott monostorban Pálfy Mátyás főapát (1638-1646) kezdett új életet tíz szerzetessel. Újabb csapás: II. József király 1786-ban beszüntette az összes bencés kolostor működését. 1802-ben - ismét uralkodói parancsra - újjászervezték a rendeket, amennyiben részt vállalnak az oktatásban.
Az, amiről másutt csak a történelmi emlékek alapján rekonstruálják a monostori életet, Pannonhalmán ma is kézzelfogható, funkcionális. A templom déli oldalára épült a kerengő körül zajlik a monostor élete. E két épületrészt köti össze a templom déli főkapuja, a "Porta speciosa". A kerengő melletti keleti épülteszárnyban lehetett a káptalanterem, a déli oldalon volt a refectorium (ebédlőterem), emellett a melegedőszoba (a középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat). A nyugati szárnyban műhelyek és írószobák (scriptorium) voltak, a hálók pedig az emeleten helyezkedtek el.
A ma látható bazilika kialakulásának legjelentősebb korszaka a XIII. század-ban Uros apát (1207-1243) kormányzásának ideje. A következő említésre méltó építési időszak Mátyás királyt idézi: ekkor épült a mai kerengő, a Szent Benedek-kápolna és valamennyi szentély késői gót boltozata is. A XIX. század első évtizedeiben épült a klasszicista torony és a könyvtár épülete, a XX. században pedig a gimnázium és a diákotthon olaszos jellegű épülettömbje.
Az apátság könyvtára több mint 300.000 kötettel ma a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. A levéltár számos, értékes dokumentumának leghíresebb darabja a legrégibb magyar (és egyben finnugor) írásos nyelvemlék, a tihanyi apátság 1055-ös alapító oklevele. A monostor képtára, metszettára, numizmatikai gyűjteménye, régiségtára és kincstára szintén jelentős. Arborétumában közel 400 növényfajt gondoznak. Híresek a pannonhalmi szőlők is, az apátság jelentős borászati hagyományokkal rendelkezik, melyekről külön múzeumterem is árulkodik.
5. Hortobágyi Nemzeti Park - a Puszta
 |
| A Hortobágy Nemzeti Park térképe www.vilagorokseg.hu |
Érdekes módon a nemzetközi tudóstársadalom már jóval hamarabb fölfigyelt a magyar puszta értékeire: 1967. decemberében 22 világhírű tudós memorandumban kérte a magyar kormányt, hogy a Hortobágy egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit nemzeti park formájában őrizze meg. 1973-ban ezért jött létre 51 ezer hektáron Magyarország első nemzeti parkja, melynek területe mára elérte a 82 ezer hektárt. A Hortobágyi Nemzeti Park teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, melynek védelmét a Ramsari Egyezmény külön biztosítja.
A Hortobágy sekély mélyedéseinek nagy része a jégkorszak végétől a XIX. század közepéig a Tisza és a Berettyó szabad árterülete volt, vizeik gyakran öntötték el a területet, a hordalék termékeny talajt biztosított, míg néhány helyen a víz akár egész éven át megmaradt, vizenyős területeket, tocsogókat, mocsárrendszereket létrehozva.
Az ember jelenléte már a fiatalabb kőkorszakban is bizonyítható. A középkorban az ember megpróbált falusi településeket létrehozni rajta, de ma már csak néhány templomrom árulkodik erről. Az Alföldön keresztülvezető fontos kereskedelmi útvonalak (mint például az erdélyi sóbányák kincsét szállító "sóút") mentén épültek fel 10-12 kilométerenként - többségében a XVII. században - az utazókat kiszolgáló csárdák, valamint a vízborítás időszakában a közlekedést megkönnyítő hidak. Legszebb példánya az 1827-ben megépített Kilenclyukú-híd.
1846-ban megkezdődött itt a Tisza szabályozása. Ezt követően a kanyarulataitól megfosztott, gátak közé kényszerített folyó egyrészt nem öntötte el többé termékeny iszapjával a Hortobágy laposait, másrészt nem táplálhatta közvetlenül a holtágak és távolabbi területek mocsárvilágát sem. Ez a szikesek kiterjedéséhez vezetett. Az 50-es évektől ezt próbálták megállítani a Hortobágyot behálózó csatornákkal..
A Hortobágy sajátos növényi és állati élőhely, természetesek és mesterségesek vegyesen. (A halastavak összesen 6 ezer hektárt tesznek ki, együttesen a világ egyik legnagyobb halastórendszere!)
A Hortobágy állatvilága nem fejeződik be a szürke marha és rackajuh, valamint a mangalica sertés és a nóniusz ló emlegetésével. A mocsarak és halastavak a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei: eddig 342 madárfaj előfordulását regisztrálták itt, melyek közül ezidőtájt 152 fészkel is a Nemzeti Parkban.
6. Pécsi ókeresztény sírkamrák
 |
| Szarkofág a pécsi világörökségi helyszínen Fotó: www.vilagorokseg.hu |
Az ókori város ókeresztény közösségétől számos sírépítmény, sírkamra, épített sír, kápolna és mauzóleum maradt meg. Többnyire a földfelszín alatt épített sírkamrák fölé emelték a kápolnákat, így a kétszintes építmények kettős feladatot láttak el: egyszerre szolgáltak temetkezési helyként és szertartások céljára. Annak ellenére azonban, hogy a föld alatt épültek, sosem voltak katakombák - a IV. Században, amikor emelték őket, a kereszténységet a Római Birodalomban már nem üldözték.
A tudományos feltárás a Péter-Pál sírkamra 1782-es felfedezésével indult meg. A jelenleg legutolsó, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása 2000-ben kezdődött. A közben eltelt több mint két évszázad során a középkori városfalon belül összesen 16 sírkamrát és több száz sírt tártak fel, valamint több ezer későrómai lelet került napvilágra. A viszonylag kis területet átfogó ókeresztény temetői épületegyüttes az Olaszországon kívüli nekropoliszok közül a legnagyobb és legjelentősebb, falfestése csak a Róma városi katakomba-festészethez hasonlítható.
Az I. számú - Péter-Pál - sírkamra talán a legismertebb pannóniai ókeresztény építmény. Nevét onnan kapta, hogy a bejárattal szembeni főfalon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét szimbolizáló Krisztus-monogramra.
Az 1600 éves pécsi ókeresztény temető szemléletesen mutatja a késő római temetkezési gyakorlatot és halotti kultuszt. Rómán kívül Pécsett maradt fenn a legnagyobb és legjobb minőségű, ilyen típusú korai keresztény együttes, ráadásul olyan állapotban, amilyenben a népvándorlás korában voltak.
7. A Fertő-tó közös varázsa
 |
| Részlet a kastélykertből (Gloirette) Fotó: www.vilagorokseg.hu |
A világörökségi felterjesztésben magyar oldalról a Fertő-Hanság Nemzeti Park Fertő-tavi részének teljes területe, valamint Fertőboz, Fertőrákos településközpont műemléki jelentőségű része és kőfejtője, a fertődi Esterházy-, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük szerepelt (az ütközőzónához tartozó települések: Balf, Nagycenk, Hidegség, Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak, Sarród, Fertőújlak). Az osztrák fél a Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark vizes élőhelyeinek területét és a műemléki védelem alatt álló Rust szabad város belvárosát terjesztette fel.
A Fertő-tó / Neusiedlersee viszonylag kicsiny területén belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilág létezik: kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, értékes szikes puszták, valamint előfordulnak magashegységek is. A klimatikus feltételek mellett a talaj és a víz magas sótartalma járul hozzá a mintegy 20 ezer éves Fertő-tó / Neusiedlersee és a környező tájegység biológiai sokféleségéhez. A sósvízi élőhelyeket egész Európában a tenger közelében lehet megtalálni, míg kontinentális sósvizek csak Európa keleti részén és a Kárpát-medencében fordulnak elő. A tó nagyon sekély: a vízmélység ugyan állandóan változik, de az átlag az egy métert sem éri el és a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t.
8. A tokaji történelmi borvidék
 |
| Szőlőtőkék Tokajban Fotó: www.vilagorokseg.hu |
A Tokaji borvidéket 1737 óta egy királyi rendelet - a világon elsőként - zárt borvidékké nyilvánította. Ez azonban kötelezettségekkel is járt: a bortermelés ezen a vidéken közel 3 évszázada szigorúan szabályozott törvényi keretek között zajlik. A kultúrtáj hűen mutatja be az ebben a régióban meghonosodott bortermelés, egy borspecialitás készítésének történelmi hagyományait. A kedvező fekvésű lejtők, a nagy besugárzás, a Bodrog és a Tisza közelsége, valamint a hosszú ősz nagyon kedvező klimatikus viszonyokat eredményez: a Botrytis cinera penészgomba itt nem szürkerothadást, hanem nemesrothadást, vagyis a szőlőszemek aszúsodását váltja ki. Az aszúsodással töményedett szőlőszemek mustja literenként akár 850 gramm cukrot is tartalmazhat, ezzel együtt magas savtartalom és aromaanyag is koncentrálódik benne. További különleges értéket jelent, hogy a közeli hegyek magasabb övezeteiben megtelepült kocsánytalan tölgy a hordókészítés kiváló alapanyaga. A hordó fája jelentősen befolyásolja a bor érési folyamatát (oxidatív érlelés) és kedvező hatással van aromájára és színére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése