BERNÁD ILONA: Úti levelek (3)

Őseink szellemi-

ségét kutatva Tibetben

Harma-

dik tudósí-

tásomat Lhasszából küldöm. Csoportvezetőnk, dr. Obrusanszky Borbála a bön vallás nyomait keresi, ezért külön engedélyt kértünk Tibet keleti és déli részére, ahol ezek a kolostorok megmaradtak. A bön (nálunk bün) vallás nyomait a Kárpát-medencében megőrizték a rábaközi táltosok. Erről Máthé Imre írt két könyvet. Szerinte a vallásváltásig nem létezett a bûn szó, csak vétek. Vallásváltás után a régi vallás neve, istenei pejoratív szavakká, fogalmakká válnak. Az én szülőfalumban, Makfalván, a Kis-Küküllő mentén még mondogatják az öregek, hogy ha valaki erkölcstelen, vagy valami piszkos, undorító, hogy bü, be utálatos!

A bön vallást, mivel természeti vallás, itt is üldözték, akárcsak nálunk a táltoshit gyakorlását. A buddhizmus – a Selyemút mentén terjedt el – beolvasztotta ezt az ősvallást, akár csak nálunk a kereszténység. Lhasszában és a várostól nyugatra alig találunk emlékeket erről. Csoportvezetőnk elmondta, Tibetben a VII. században erőszakosan terjesztették hitüket a buddhisták, az ősvallás tárgyi emlékeit égették, törték-zúzták. Belső-Mongóliában is elmondták vezetőnknek, hogy szép természeti vallásuk a buddhizmus áldozatául esett a XVI. századtól kezdődően.

Hogy a buddhizmus beolvasztotta a pusztai népek természeti hitvilágát, azt több helyütt megtapasztalhattuk, például Hohot régi városrészében épült öttornyú buddhista templom látogatásakor. A templomot végigjárva filmezhettük, fényképezhettük az életfát, egyenlő szárú keresztet, táltos lovat, szarvast, oroszlánt, pávát, angyalt, ahogy a legény megküzd a sárkánnyal, valamint szív alakú motívumot egymás után, amellyel befejeződik a kőfalon lévő faragás, az otthoni párnaüvegekhez hasonlóan. A hármasság jelképét itt is megtaláltuk: Buddha mellett két bödhiszattva, közöttük világfák. Figyelemre méltó közös vallásgyakorlat, a hegyek, vizek, ligetek, fák megszentelése imazászlókkal, szalagokkal. Ezeken a helyeken áldoznak az emberek. Nálunk is, a magyarságnál is létezett e szokás, Szent István királyunk tiltatta be. Erről tanulmányt írt dr. Grynaeus Tamás. Idős adatközlő asszony mondta el kérdésemre, fiatal korában még élt e szokás a falujabeli gyógyforrásnál. Indiában is megfigyeltem, az ottani emberek templomok melletti fákra is fehér sálakat, színes szalagokat akasztanak. Elmondásuk szerint mindenik egy-egy kívánságot, óhajt jelent. Lanzhou városban Badgerel professzor, nyelvész megerősítette, a tibeti és mongol kultúra között sok a közös vonás. Többek közt mindkettőben megmaradt Kőműves Kelemenné balladája.

Tibetben is van mit kutatni orvoslás szempontjából, mert a Magyar Hagyományos (Népi) Orvoslás honfoglaláskor előtti rétege számos közös módszert mutat a Tibeti Hagyományos Orvoslással. Ezek a pneumatan, vagyis samanisztikus széltan; akupunktúra, színterápia, köpölyözés; könyogyászat, energo-, szimbólumterápiák, gyógynövények, gyógyélelmiszerek, vízgyógyászat, immunstimulálás. Eddigi útvonalunk: Peking-Hohot (Belső-Mongólia fővárosa)-Yincsuan (Ninhszia tartomány)-Guyuan-Lanzhou (Gansu tartomány)-Xining-Chabcha-Kék-tó (Koko-nur)-Lhassza. Magyar kutatók ezen az útvonalon még nem jártak, csak kínaiak és japánok.

Hun szempontból még említésre méltó, hogy Yincsuan városban megnéztük Helian Bobo hun király által épített pagodát, amely az itteniek egyik legkorábbika (V. sz. első fele). Orientalista-történész csoportvezetőnk szerint a hun uralkodók türelmesek, toleránsak voltak más vallások iránt.

Élt Belső-Ázsiában egy hun utódnép, a tangut. Uralkodóik halomsírjai ugyancsak Yincsuan mellett vannak, és a XI-XII. Századból származnak. A csipkés hegyláncok árnyékában fekvő, égetett, mára erősen megkopott téglákból álló magas központi halomsír mellett két kisebb. Érdekes, különleges látvány. Sok az érdeklődő. A kis halotti város déli tájolású, északon még kaput sem építettek, mert védték az északi széltől, amely hitük szerint rosszat hoz. E keletről hozott felfogás megmaradt a magyarságnál: Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese c. gyűjteményében az utolsó mese a szélkötő Kalamona. Ebben szerepel az, hogy az északi szél szárazságot, fagyot, éhínséget, tehát rosszat hoz a közösségre. Nyelvünkben megmaradt a szélütött, agyszélhűdés, szívszélhűdés szó. E régi betegségképzet, hitvilág köt össze bennünket kelettel.

Innen nem messze ugyancsak védett, hatalmas terület. Tízezer éves sziklarajzokat őriz. A rajzok a nomád pusztai népek keze nyomát viselik. Egyszerűsített emberi arc, vadászó jelenetek, anyaság szimbólumok, nagycsalád, állatok, szent szövegek. Utolsó bevésés az 1600-as évekbeli kínai krónika az akkori időkről, törvényhozásról.

Maradandó élmény négytagú csoportunk számára, hogy Xiningben próbaként igénybe vettük két masszőr tudását. Ötvözték a masszázs, csontkovácsolás, reflexterápia, Quigong (energia művészete) elemeit. Igazi gyógyítókkal volt dolgunk. Jelképes összegért életem legjobb masszázsát kaptam. Ahogy dolgoztak, megfigyeltem, csak a betegre összpontosítanak. S a lelkünkre is figyeltek. Kinek milyen testrésze volt szebb, egészségesebb, azt dicsérték, tehát az önbizalmunkat is erősítették. Pár napra elmulasztották fáradtságunkat.

A gyógyítás művészet. A másik emberre való ráhangolódás, szeretet, segítség...

Lhassza, 2006. augusztus 30.

Megjelent az ÚMSZ Kalandozó c. mellékletében, 2006-ban. Illusztráció: Tangut uralkodói halomsír (a szerző felvétele)