ECK PÉTER: Észak vidékein (3)

Versenyben
Repülő és vasút párharca London és
Manchester között 1910-ben

Stockholm lenyűgözi Eck Pétert: szerinte ez a város leginkább Konstantinápolyhoz hasonlítható, de sok tekintetben emlékezteti őt Nápolyra és Velencére. Lelke rajta! Igyekszik bejárni minden divatos és menő látnivalót (fürdőket, templomokat, múzeumot, színházat stb.), de különleges benyomást mégis egy külvárosban berendezett vakok intézetének a megszemlélése jelenti.

Az igazgató ... megmutatta intézetét. Elsőbb a minden egyszerűséggel berendezett kápolnába tértünk, ahol naponként istentisztelet tartatik az összes növendékek és benlakó személyzet részvétele mellett. Tehát vallásosságon nyugszik az a mindenekfeletti humánus ténykedés, mellyel a vakokból művelt egyéneket törekszenek kiképezni és a vallásos érzelmek által eme szerencsétlenek lelki állapotába vigaszt és erőt csepegtetni. Megtekintettük a háló- és mosdó, majd pedig az ebédlő helyiségeket, ezekben az igazgató azt a felvilágosítást nyújtotta, hogy a vakok tanári felügyelet mellett az öltözködést, az ágyak rendbehozatalát, elkülönítettt helyiségekben a ruha- és cipőtisztítást, a mosakodást elsajátítják egymaguk elvégezni és egyedül minden segítség nélkül el is végzik olyannyira, hogy e tekintetben senki segélyére nem szorulnak. Megtanulják a vak növendékek az intézetbe való bejutásuk alkalmával az egyedüli étkezést, a villával, késsel, kanállal való bánásmódot, az intézet minden részében a szabad tájékozódást, a vezetés nélküli önálló járást. A szakszerű útbaigazítások mindezeknél természetszerűen nem maradnak el és a növendékek minden szerencsétlenségük dacára — lehet-e még borzasztóbb is valami, mint vaknak lenni — életrevalósággal, kedvvel és buzgalommal tanulják meg ezeket a mindennapi dolgokat és képesíti őket az egyedülálló tevékenységre, a szabad mozgásra.

A további tanhelyiségeken átjárva, meghatottsággal érintett, amint a slöjd-teremben kiállított és az apró 10—12 éves vak gyermekek által készített agyagtárgyakat szemléltem végig, melyek almát, narancsot, körtét és más gyümölcsöket, majd háziállatokat ábrázoltak. Nem tökéletesek ezek a munkák, de számbavéve, hogy vakok készítették azokat az egyedüli tapintási érzékükre támaszkodva, bámulatosnak találtam az ügyességüket. Azonban a felsőbb osztályú növendékek fiúrészének asztalosmunkái, leányrészének női kézimunkái már olyan ügyességgel vannak megcsinálva, hogy a látók munkáitól egyáltalán meg sem különböztethetők.

Az igazgató ezután bemutatta az egyik növendék által a vakok speciális pontrendszerű írását, a könyveket, a földrajzi domború térképeket, sőt a mértani rajztáblákat is, melyeken a vakok lapos lószőrpárnán tapintható vonalzó, gummizsineg és kampós tűk segítségével mértani alakzatokat rajzolnak. A gazdag felszerelésű tornaterem megtekintése után, mely a vakok táncterméül is szolgál — és nem irónia ez, hogy a vakok megtanulnak táncolni is ? — az intézeti épület hátsó kertrészében lévő játszótermet tekintettem meg. Itt a növendéksereg ép abban az időben játékkal volt elfoglalva és a szabatos mozdulatok, a biztos tájékozódás szinte kétségessé tette előttem, hogy valóban vakok-e a növendékek? A szomorú valóság azonban meggyőződtetett, hogy szerencsétlen világtalanok mozogtak és szórakoztak a téren; az oktatás, a gondos nevelés és a velük való szeretetteljes foglalkozás igen sokat eltávolított a vaksággal együtt járó előbbi ügyefogyottságukból. A játszótér közelében megmutatott az igazgató egy cementirozott térséget, ahol a téli időben korcsolyapálya van és amikor a vakok szabad idejüket ezzel a sporttal töltik ki...

Megtudtam végül azt is, hogy a stockholmi vakok intézete tanárai zászlóvivői annak a mozgalomnak, mely az eszperantó nyelv segítségével a világ összes vakjait egymáshoz közelebb hozni törekszik, ilyen nyelvű folyóiratot pontrendszerű Írásban ki is adnak már és remény van arra, hogy egykor a világ összes vakjai ilyen nyelven egyesítve, egymástól tanulva, egymást támogatva jövő sorsukat, ipari és zenei életboldogulásukat szilárdabb alapokra lefektethetik és egymaguk erejére támaszkodva létfentartásukat is jobban előmozdíthatják.

Másnap eljön a búcsú ideje: Svédországból vissza Németország felé, majd haza...

A vonat csak a déli órákban indult, úgy terveztem, hogy az elindulás előtt még rendelkezésre álló szabad idő alatt bevásárlásokat eszközlök. Ez azonban meghiúsult azáltal, hogy még délelőtt 11 óra után is az üzletek mind zárva voltak. Egyetlen egy papirüzletet találtam nyitva, abban meg nagy takarítást végeztek és bajos lett volna abba belépni. Az útravaló cigarettákkal, mit tehettem mást, csak automata útján láthattam el magamat, még a trafiküzletek is mind zárva voltak.

Úti beszámolójának végén a szerző összehasonlítja a magyar utazási viszonyokat a külhoniakkal, majd összefoglalja általános benyomásait a huszadik század eleji európai utazási viszonyokról. 

Garmadával sorolhatnám fel hátramaradottságainkat, azokat a hibáinkat is, hogy lusták, könnyelműek,felületesek vagyunk, kíméletlenül törtetünk egymás ellen és nem dolgozunk egymásért, nem eléggé a magunk előhaladásáért. Hogy sok ellenségünk van, hozzánk méltó jóbarát egy sincsen, a magunk hibájából származik, mert elszigetelődtünk s így magunkra hagyatva annál nehezebben állhatjuk meg helyünket. De nem ezekre kivánok kiterjeszkedni, nem valók útleírásom kereteibe, inkább közvetlenebb benyomásokra akarok reámutatni útleírásom befejezésével.

Mindenekelőtt egész más érzést vált ki belőlünk azonnal, ha az ország határán tul az idegen vasútra szállunk. Kényelem és tisztaság fogad, a vasúti személyzet lekötelező szivélyességgel áll rendelkezésünkre és minden tekintetben azon van, hogy az utas minden lehető kívánsága kielégülést nyerjen. Így a német vasutak különös előrelátására vall az az intézkedés, hogy minden utas elfoglalt helyének számát kapja kézhez, amivel eleje vétetik annak az esetnek, hogy egy később felszálló utas valamely elfoglalt helyre letelepedhessék. Kiván valaki egy ablakmelletti helyet, szól a kalauznak, vagy ha csak férfitársaságban akar utazni, a kalauz útbaigazítja, sőt elvezeti a legnagyobb készséggel a megfelelő helyre anélkül, hogy ezért borravaló igényt támasztana.

Ugyanúgy van ez a dán, a norvég és a svéd vasutakon, a kalauz mindenütt a legnagyobb előzékenység mellett fáradságot vesz magának, hogy utasait megfelelően elhelyezze s ha valakit a folyosón állva talál, helyet keres a számára, ahol leülhet. Nem utaztam sehol, dacára annak, hogy majd mindig főforgalmi útvonalakon jártam, ahol zsúfoltság miatt helyhez nem juthattam volna. A vasutak előrelátóan gondoskodnak, hogy megfelelő mennyiségű vasúti kocsik álljanak rendelkezésre és ha várakozáson kivüli eset adná elő magát, hogy egyik vagy másik állomáson rendkívül nagyszámú útiközönség száll föl, a vonat addig el nem indul az állomásról, amig — akár új vasúti kocsik hozzácsatolása által — minden utas kellő elhelyezést nem talál. Kizárt eset az, hogy a harmadik osztályú utasok a második osztályba, vagy talán az első osztályba átbocsájtassanak.
Azután a vasúti kocsik Pullmann-félék, a pályák állandóan gondozottak, sohasem süppedékesek, nincs az az idegölő zaj, a vasút simán futja be pályáját, zökkenés, rázás, lárma nem teszi fárasztóvá ily körülmények közt az utazást. Kellő mértékben gondoskodva van az utasok biztonságáról, vészfékek minden fülkében és a folyosókon több helyen is el vannak helyezve. Azonkivül a tűzbiztonság érdekében előkészületek vannak és könnyen kezelhető tüzoltó-készülékek állnak a vasúti kocsikban rendelkezésre. A kényelmet és tisztaságot szolgálják a különálló mosdóhelyiségek, melyekben mindig elegendő vizet, szappant és törülközőt találni.

Pedáns tisztaság uralkodik általában mindenütt, a német vasúti „Dienstfrau"-t látni a skandináviai vasutakon is, aki a nagyobb utakon óránkint végig megy a vasúti kocsikban törlőruhával, megtisztítja azt az összegyülemlett portól, ha papírhulladékot vagy más elhullajtott tárgyat talál a szakaszokban, kitisztítja onnét. Szolgálatára áll az utasoknak s ha valaki hűsítő italt kivan, előhozza azt, a vonatot kisérő étkezőkocsiból. Ez a kiszolgáló asszony egészségügyi jártassággal is bir, aki szükség esetében mentéseket, ápolásokat teljesít.

A skandináviai vasutak a kényelem tekintetében némelykor még a németeken is túltesznek. A szakaszokban az ország egy-egy térképe, majd tükrök vannak elhelyezve, amely utóbbi a nők részére különösen kedvező. A kocsik ablakai széles méretűek, mindenki kényelmes ülőhelyzetben szemlélheti a tájékot, amerre a vonat elhalad. Igen barátságossá, otthoniassá teszi még, hogy az ablakok függönyei kétoldalra vannak kihajtva és minden vasúti kocsiszakaszt kedves kis szobácskává alakítják át.
Említésreméltó, hogy a dán, svéd és norvég kalauzok szorgos figyelemmel kisérik, melyik utas hová utazik és mielőtt a vonat valamelyik állomásra befut, egyenként elmennek azokhoz az utasokhoz, akik a következő állomáson leszállnak, elkérik a vasúti jegyet s figyelmeztetik a legközelebbi leszállásra. Megelőzést nyer ezáltal, hogy valaki tévedésből, avagy szórakozottságból célján túl utazzék. Ugyancsak ezen vasutak figyelmességére vall, hogy maga gondoskodik újságokról és könyvekről, melyek nem az egyes állomásokon, hanem az utazás alatt a vonatban állandóan beszerezhetők.
Ugy a német, mint a skandináviai állomásokon minden kérdezősködés nélkül könnyen el lehet igazodni és az eltévedés kizárt dolog. Az állomások építkezése és a szembetűnő felírások mindig útbaigazítanak, úgy, hogy míg az állomás felszálló részéhez kerül az utas, még a jegyvizsgáló útbaigazítására sem szorul, mert nyitott könyvként áll előtte, hol, mikor és milyen vonatra kell fölszállania.

Külföldön rendkívül előny az is, hogy intelligens egyén minden habozás nélkül gyorsvonatokon a harmadik osztályt veheti igénybe, amelyben mindenkor megtalálja a magához való társaságot. Csak egy ilyen gyorsvonat összeállítását figyeljük egyszer meg és tapasztalni fogjuk, hogy egy-egy első és második osztályú vasúti kocsi mellett csupa harmadik osztályú kocsiból áll és amíg a két elsőben főként pénzemberek, képviselők és ingyenjegyes utasok vannak, addig a többi vasúti kocsit az intelligens elem nagyobbik része, orvos, tisztviselő, pap, mérnök stb. használja. Jól, olcsón, gyorsan és kellemesen lehet utazni tehát Németországban és a skandináv országokban egyaránt, oda vezetendő vissza az a nagy idegenforgalom, mellyel büszkélkedhetnek.

Azonkívül a szállodákban és vendéglőkben mindig feltétlen jó ellátásban részesül az idegen... A vendéglői élelmezés ... mindenekelőtt bőségesen jó és viszonylagosan olcsó. Beléphetünk akármelyik vendéglőbe, nyugodtan kielégíttethetjük akármily kívánságunkat, semminek az ára nincsen túltartva. Nem zsarolják ki a vendégeket, nincs szélsőséges borravalórendszer, szolid mértékben mozog a vendéglői eljárás. Ez is az idegenforgalom előnyére van és előmozdítja azt különös módon.

Azonkívül a német birodalomban és a skandináv országokban az idegennel szemben mindig vendégszerető előzékenységet tanúsítanak. Álljunk szóba valakivel és a legjobb kedves társalgóra találunk, vagy kérdezzünk valamit, úgy mindig készséges tájékoztatást és támogatást nyerünk. Valósággal becézik, majdnem kéznél vezetik az idegent, amely figyelem igen jól esik az idegenben.

Az országok határain a vámvizsgálat a lehető legelőzékenyebb és leginkább csak formaiak; kutatás, vagy a podgyász felforgatása nem fordul elő. Ott is vannak vámszabályok, de az idegennel szemben azok kivételes alkalmazást találnak, nem molesztálják úgy az utasokat, mint amikor monarchiánk határán átjövet vámvizsgálat alá kell bocsájtani az utipodgyászt...

Hogy szép országunkat messzire elkerülik, idegenek nem látogatják, a nálunk uralkodó szűk látókörűségnek kell tulajdonítani, valamint egyéb fogyatékosságaink mellett azért a mérhetetlen zsarolásért, amit szállodáinkban és vendéglőinkben, különösképpen pedig egyes fürdőinkben űznek. Ez okozza azután azt, hogy külföldön teljesen tájékozatlanok a magyar eredetiségek és egyéb viszonyaink felől. Ezért él külföldön az a fantasztikus hit, hogy alföldi rónánkon betyárvilág van, zsandárszuronyok tartják fenn az ország rendjét, hogy szabadságharcot vívunk a szomszéd Ausztriával és állandó napirenden volnának köztünk az összetűzések. Számtalanszor kellett ilyen és ehhez hasonló ferde felfogásokat helyreigazítani...


(Lelőhely: a Csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlege, Kelemen Katalin szíves hozzájárulásával.)