JUHÁSZ VIKTOR: A Zichy-cseppkőbarlang felfedezésének és feltárásának története

A révi sziklaszoros

A révi sziklaszoros a maga groteszk szépségével szinte páratlanul áll. A természetbarát bizonyos ihlettséggel lép a sziklaszorosba, ahol szemét a sziklaalakulatok, fülét pedig a Körös andalító zenéje kötik le.

Az 1870-ben megnyílt Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal óta 33 éven át robogott végig a vonat e helyen. Az utasok megbámulták az itteni természeti szépségeket, elragadtatással szemlélték a Körösbe alázuhanó vízesést, de senki sem gondolt arra, hogy e táj szépségeit közelebbrő1 szemügyre vegye s közvetlenül szemlélje a sziklaszoros egyes elragadó pontjait. Élt azonban hála Istennek Réven egy ember, akinek nagy részben a barlang felfedezését és feltárását is köszönhetjük: Handl Károly, aki lényének egyszerűségében, a természet szeretete által indíttatva kikutatta a sziklaszoros minden zegét-zugát. Ő mentette meg az itteni vízesést, amennyiben az államvasutak figyelmét arra felhívta s rendbehozatta. Dr. Veress István révi református lelkésszel, akivel Handl együtt turistáskodott, megbeszélték, s 1903 januárjában írtak az EKE főtitkárának, Radnóti Dezsőnek, hogy az egyesület terjessze ki figyelmét, illetve működését Rév vidékére is. Ennek eredményeként a nagynevű turista, Czárán Gyula elkészítette a Sebes­-Körös balpartján a sziklaszoros bejáratától Sonkolyosig azt a turista utat, amelyet napjainkban is Czárán útnak nevezünk. Az út az EKE költségén készült s feltárta a révi szoros szépségeit.

Ugyancsak Handl Károly és Veress István javaslatára gróf Zichy Ödön a Tündérvár mellett lévő barlang szájához kényelmes lépcsőt s az ott lévő nagy üregbe lócákat és asztalt készíttetett, s elhelyezték a "Tündérvár" feliratot.

A turista út felavatására 1903. május 1-jén került sor, amelyen részt vett Czárán Gyula, Veress István, Handl Károly és dr. Szádeczky Gyula 25 egyetemi hallgatóval, akkor még nem is sejtve, hogy ott, ahol a patak a szikla alól előtör, csupán 75 cm vastag sziklafal választja el őket a nagyszabású cseppkőbarlangtól.
Veress István Handl Károllyal többször meglátogatták a vízesést, s pihentek meg a szikla alól előtörő bővizű forrásnál, amikor egy alkalommal Handl, elmondta, hogy amikor nagy a szárazság, s a patakban nincs sok víz, a patak felett kis nyílás keletkezik, amelyen át a denevérek ki- és berepülnek. Egy napon vadászpuskát hozott magával Handl s a nyíláson belőtt. Óriási dörgő visszhang keletkezett, amiből nagy üregre lehetett következtetni. Handl azt is megfigyelte, hogy Tízfalun egy patak ömlik egy nagy üregbe, s a patakba hullott szalmatörmelék egyszer a révi vízesésnél jött ki. Értesítették ezen észlelésükről Czárán Gyulát, aki 1903 novemberében ismét eljött Révre, s 10-én robbantásokat eszközölt a patak előtörésénél, s egy sziklafal leomlásával -...előtűnt a nagyszabású barlang, amelynek üregébe meghatott lélekkel léptünk be abban a tudatban, hogy itt még emberi lény nem járt sohasem" - írja emlékezéseiben dr. Veress István, aki azonnal ismertette a nagy eseményt a Nagyváradon megjelenő Szabadság november 22-i számában. A hazai lapok innen vették át a révi cseppkőbarlang felfedezésének hírét.

Czárán Gyula még két napig maradt Réven, s robbantásokkal szűkebbre szorította a barlangi patakot, mely a barlang alját teljesen elöntötte. Így sikerült behatolni "egy kerek tó"-ig, amelyen ma híd vezet át.

December közepén megérkezett Ausztriából Handl sógora, Stern Adolf mérnök, akivel elhatározták, hogy tovább hatolnak csónakon a barlangban. Handl két kivájt fatörzsből, amelyet vaskapoccsal erősített össze, egy csónakot készített. Nagy nehezen gerenda és létra segítségével eljutottak egy gömbölyű terembe, amelybe egy kb. 2 méter széles sziklaszoros nyúlik. Ebbő1 a teremből már csak csónakon lehetett tovább hatolni, mert a sziklaszoros alját a patak vize egészen betöltötte. A csónakot hat napszámos vitte be a tóig s ott hárman - Handl, Veress, Stern - felültek rá. Gyönyörű cseppkövek közt haladtak előre egy fehér cseppkőfüggönyig, ahol 4 méter mély volt a víz. Visszatérés előtt kiszálltak, szétnéztek. Beszállásnál az utolsó - Stern - felborította a csónakot, Veress derékig, Handl vállig merült a vízbe december 19-én!

Handl azután egyedül kutatott tovább és Márton nevű emberével feltárta az emeleti részt a Kóruson át: Mohamed paradicsomát, a Purgatóriumot a Pokolig.

(A barlang felfedezésének további történetéről a Romániai Magyar Szó Kalandozó c. mellékletének internetes változatán - itt - olvashat)