Zsidovina |
Zalatna vagy a lélek üdülése
Érdemes innen az Ompoly túlsó partjára is átpillantani, ahol viszont óriási mészkőtuskók ölelkezéséből a „Négy testvér szobra" tekint felénk. És mintha csak a kővilág zordságát akarná enyhíteni, az Ompoly — Preszáka község határában — ezüstösen szép vízesése diadémként díszíti a tájat. De még ennél is szebb, megkapóbb az a zuhatag, amely Fenes község patakának mentén az országúttól alig negyedóra járásnyira várja a turistát. És ha már idáig elsétáltunk, úgy érdemes egy kissé feljebb is kapaszkodnunk a Piatra Chirii úgyszólván és csupán régi leírásokban emlegetett barlangja felé is. Ennek feltárása, tudományos átkutatása szép feladat lenne szakembereink számára.
És az előbb említett községen keresztül menve, ma is megállunk egy percre az 1848-as idők emlékművénél, melyen bizony nem minden ok nélkül, figyelmeztetésül a jövőre is a Pax azaz Béke felirat olvasható. A közeli Fenes községen sem érdemes csak úgy átszaladnunk, hiszen innen kiindulva közelítjük meg a festői Kecskekő-szorosát, ahonnan gyalogszerrel vághatunk át a Detunátára is.
A horizonton kéklő Zsidovina cukorsüveg alakú kúpja tovább csábít bennünket, egészen Zalatnáig, abba a kedves kis városkába, amely hűen őrzi a harcos múlt és a békés jelen egymásba fonódó emlékeit. Zalatna már az ősközösség idején is lakott hely volt, fénykorát azonban a dák települések és a római aranybányák korában érte el, amikor is Ampehím-nak nevezték, s talán innen származik az Ompoly folyócska neve is. Feliratos kövek, szép szobrok és sírkövek tanúskodnak a rómaiak ottlétéről, de Zalatna aranytermelésének jelentőségéről is.
Később, a XVI. százabdan, Opitz Márton állít költői emléket e helynek, Zalatna, vagy a lélek üdülése című munkájában, hivatkozva benne többek között Traianus császárra is, aki a monda szerint itt vívott volna véres csatát a dákokká. Ennek emlékét őrizné a városka határában lévő Traianus mezeje is, bár az elnevezés újabb keletű.
Zalatna természeti kincseiről viszont nem kisebb ember, mint a híres olasz biológus, Lazarro Spallanzani írt, aki annak idején bejárta az erdélyi tájakat, leírva e környéken levő es Carrarával vetélkedő márványbányát is.
Bazalt orgonasípok a Detunátán |
Különben Fenes községből kiindulva elérhetjük a mintegy 5 km. távolságban lévő Zerge száda, a Cheile Caprei nevezetű szorost, amelynek román nevében a „Kecske" szó rejlik, bár az is lehetséges, hogy hajdan zergék is éltek errefelé, és a szó a Capra neagra = zerge fogalmát rejti magában.
(Folytatjuk)
Forrás: Dr. Xántus János: Országjáró bakancsok. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1980.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése